Magyar Tudományos Akadémia
 

MAGYAR TUDOMÁNYOS AKADÉMIA

KÖZGAZDASÁG- ÉS REGIONÁLIS TUDOMÁNYI KUTATÓKÖZPONT

REGIONÁLIS KUTATÁSOK INTÉZETE

English | Oldaltérkép | Bejelentkezés

ÚSZT PÁLYÁZATOK

Tudományos beszámoló 2008

I. Az RKK 2008. évi fő feladatai

II. Az RKK kiemelkedő kutatási és más jellegű eredményei, azok gazdasági, társadalmi haszna

1. Kárpátok térségi együttműködés

2. Határtérségek társadalmi-gazdasági vizsgálata

3. Elmaradott, periférikus térségek, kistérségek

4. Újraiparosítás; a gazdaság szerepvállalása a regionális fejlődésben

5. Klímaváltozást érintő vizsgálatok

6. Városkutatások

7. Kormányzási modellek Európában

8. Egyéb eredmények

III. Hazai és nemzetközi kapcsolatok bemutatása

IV. Fontosabb elnyert hazai és nemzetközi pályázatok rövid értékelése

V. A 2008-ban megjelent jelentősebb publikációk és más bemutatható eredmények

Könyvek

Közlemények

 

 

 

I. Az RKK 2008. évi fő feladatai

Az RKK 2008. évi kutatási feladatai között első helyen szerepeltek az intézeti közfeladatok körébe tartozó területfejlesztési, regionális alapkutatások és az azokat kiegészítő vizsgálatok, a regionális tudomány bázisának további erősítése, eredményeinek népszerűsítése, az unió regionális politikai változásainak elméleti szintű elemzése, a Kárpát-medencei területfejlesztési tudományos műhelyek kialakítása, a hazai területi folyamatok, térszerkezeti változások vizsgálata. 6 monográfia kiadását, kb. 300 tanulmány megjelentetését, a Tér és Társadalom, valamint a Discussion Papers (7 kötet) folyamatos kiadását tervezték. Terveik szerint eme alapkutatások eredményei szolgálták a kutatói állomány tudományos fejlődésének megmérettetését, melynek során 1 doktori, és 7 PhD-fokozat megszerzését tűzte ki célul az intézet. E feladatok megvalósításának alapvető forrásául szolgáltak az akadémiai költségvetési támogatások (forrása: 334 millió Ft.). Ez ugyan a feladatok elvégzésére nem volt elegendő, de a kiegészítő pályázati tevékenységből, támogatásokból, szerződésekből származó bevételekkel kívánták pótolni az akadémiai forrásokat.

Több korábban indult programjukat a 2008-as évben is folytatták: pl. INTERREG, ESPON, CADSES, FP6-os határ menti kutatások stb. (forrása: 80 millió Ft.). Új ESPON pályázatot is be kívántak nyújtani az EU vidéki térségei fejlesztési stratégiáinak elemzéseire (forrása: 43 millió Ft.). A pályázat ugyan pozitív minősítést kapott, de nem lett nyertes.

Az RKK részt kívánt venni a vidékfejlesztési, területfejlesztési, közigazgatási intézmény­rendszer továbbfejlesztését célzó kormányzati döntések szakmai előkészítésében az országos fejlesztéspolitikai döntések tudományos megalapozásában, az ágazati és a regionális operatív programok, tervek értékelésében (forrása: 70 millió Ft.).

Az intézet erősíteni kívánta a gazdaság regionális szerepkörét, versenyképességet érintő vizsgálatait, a vállalati innovációs elemzéseket. A gazdaságot érintő kutatásai között kiemelt jelentőséget kívánt adni a Paksi Atomerőművel való kapcsolatokon belül ama lakossági preferencia felmérésnek, mely az Erőmű bővítését célzó döntések társadalmi közhangulatát, a lakosság véleményének feltérképezését jelentette helyi-kistérségi szinten, kitérve Magyar­ország energiahelyzetének (beleértve itt az alternatív energiahordozókat is) lakossági megítélésére (forrása: 20 millió Ft.).

Az RKK legnagyobb vállalkozásának tervezte az államreform operatív program keretében kiemelt projektként indítandó és konzorciális együttműködésben megvalósítandó kistérség­fejlesztési programot (ennek tervezett összege 200 millió Ft volt). Sajnos, a vezető konzorciális partner visszalépése miatt e kiemelt programra pályázatot nem adtak be.

Az RKK és annak valamennyi egysége több megyei, kistérségi, város- és falufejlesztési programban (pl. integrált városfejlesztés, kisfalvak, közösségi terek, hátrányos helyzetű térségek) tervezte a részvételt (forrása: 60 millió Ft.).

E kutatási programokon túl az RKK folytatni kívánta belső racionalizálási, szervezet-átalakítási intézkedéseit; alapító okiratának módosítása után új SZMSZ-t kidolgozását határozta el.

Az RKK 2008. évi legfontosabb céljának tekintette (amennyiben ez az akadémiai reform keretében megvalósult volna), hogy az akadémiai nemzeti kutatóintézeti laboratóriumi hálózat részévé, s a kelet-közép-európai regionális kutatások koordinációs intézményévé váljon, kidolgozva az ezek megvalósítását célzó dokumentumokat.

 

II. Az RKK kiemelkedő kutatási és más jellegű eredményei, azok gazdasági, társadalmi haszna

1. Kárpátok térségi együttműködés

A z európai területfejlesztési politikák és azok irányítási rendszerének integrálását a Kárpátok térség gazdasági, kulturális, ökológiai és hálózatépítési problématerületein a transznacionális együttműködések eddigi legjobb tapasztalatainak adaptálásával célozta meg a kutatás. A projekt hosszú távú célja, hogy a fenntartható fejlődés kritérumainak megfelelően erősítse a térség természeti erőforrásainak védelmét, elmélyítse belső és európai integrációját a kohézió erősítésével, a természeti és kulturális örökség jövőbeli megőrzésével.

A térség törékeny hegyvidéki ökorendszere, az országhatárok által szabdalt periférikus régiói az EU más hegyvidéki és határ menti térségeinek eddigi tapasztalataiból kiindulva megfelelő alapadottságot nyújtanak a határ menti térségek, nemzetek, állampolgárok közötti határokon átnyúló kapcsolatainak intenzívvé és gyümölcsözővé tételéhez. A projekt környezeti és területfejlesztési céljai integráltan kerültek kidolgozásra úgy, hogy a hegyvidéki régió fejlődési potenciáljából származó speciális előnyök a jövő kihívásainak megfelelő módon szerveződjenek.

A vizsgálatok eredményeiként kidolgozásra került egy helyzetelemzésre épülő stratégia, amelynek keretében integrált információs és adatbázis, új szakpolitikai eszközrendszert alakítottak ki, aminek segítségével pilot-programok és akciók kerültek megvalósításra a regionális és nemzeti szereplők folyamatos kooperációjával.

A projekt a térség fejlesztését és mélyebb integrációját szolgáló transznacionális politikák megvalósításának keretéül szolgált. Fölhívták a figyelmet arra, hogy pl. az alföldi környezet sikeres, fenntartható fejlesztése csak a Kárpát-medencére, mint nagyrégió egészére harmonizált környezettudatos együttműködés eredményeként következhet be. A fejlesztés­politikai eszközrendszer, pilot és képzési programok kidolgozásán túl elkészült a térség középtávú fejlesztési stratégiája, amely a jövőbeli kormányközi és transz­nacionális együttműködési platform hátteréül szolgál. A projekt a „Kárpátok konvenció” gyakorlatban működő és ténylegesen transznacionális platformmá való fejleszté­sével megfelelő bázist teremt a releváns EU szakpolitikák térségre történő adaptálásával.

A kutatások kiemelkedő társadalmi-gazdasági haszna a Kárpátok térség együttműködését megalapozó stratégia kimunkálása, mely a kormányzati, kormányközi területfejlesztési együttműködésben jelenthet meghatározó szerepet a területi kohézió, a fenntartható fejlődés, a természeti és kulturális örökség megőrzése és a kooperáció erősítésével; mindezek által növelve a térségben lakók életminőségét is. A kutatócsoport létszáma: 12 fő, ebből intézeti kutató 10 fő. Az intézeti ráfordítás összege 57 millió Ft, ebből pályázati/külső megbízási forrás 39 millió Ft.

2. Határtérségek társadalmi-gazdasági vizsgálata

A beszámolás évében e témakörön belül folytatott magyar–szlovák határ kutatás projekt célja a teljes magyar–szlovák határrégió társadalmi-gazdasági vizsgálata, a határ menti együttműködések szintjének, gyakoriságának, minőségének empirikus felmérése a rendszerváltást követő másfél évtizedre vonatkozóan a gazdaságban, az önkormányzatok között, az egészségügyben, az oktatásban és az állampolgárok között.

A kutatás rámutatott arra, hogy egyre természetesebbé válik a lakosság és a vállalkozók számára a másik állam területén végzett aktivitás. Az oktatás terén jelentős a határon átívelő mozgás, de a keretek biztosítása még mindig nem megfelelő. Az egészségügy területén is jelentős az akarat az együttműködésre, az intézmények, a mentés közös használatára, de a kapcsolódás nehézkes (ehhez szükséges a jogszabályok módosítása). Fölhívták a figyelmet arra is, hogy az eljárásrendeket kell közelíteni ahhoz, hogy a napi kapcsolatok előtti akadályok felszámolásra kerüljenek. Ehhez gyakorlatorientált tervekre, továbbá az eljárások harmonizálására van szükség.

A kutatás eredményeinek kifejezetten a gazdaságra kiható haszna, hogy azok segítették a határ menti vállalkozások versenyképességének növelését, illetve a különböző közszolgáltatások határon átnyúló igénybevételének elősegítésével javították a határtérségben élők életminőségét. Az eredmények ismertetésre kerültek a Magyar–Szlovák Kormányközi Vegyesbizottság ülésein is. A kutatócsoport létszáma 17 fő, ebből intézeti kutató 13 fő. Az intézeti ráfordítás 48 millió Ft, ebből 36 millió Ft pályázati/külső megbízási forrás.

3. Elmaradott, periférikus térségek, kistérségek

Az elmaradott, periférikus, hátrányos helyzetű térségekben folytatott vizsgálatok felhívták a figyelmet arra, hogy azokon a településeken, ahol létezik még középréteg, (amelynek szüksége van alkalmi vagy rendszeres munkavégzőkre), ott kialakulnak a törékeny kliens-patrónus kapcsolatok. A periférikus helyzetű, ma még viszonylag kiegyensúlyozott demográfiai, társadalmi szerkezetű településeken a szegénység mélyülése és kiterjedése prognosztizálható, ami egyúttal a segítő-támogató, kliens-patrónus viszonyok eltűnésével jár.

Eredményeik jelezték, hogy az etnikailag hasonló összetételű településeken élők munka-és jövedelemszerzési esélyeit nagyban meghatározza regionális elhelyezkedésük, környezetük. A hiányzó vagy rendkívül szűkös elsődleges munkaerőpiacon versenyhelyzet alakul ki az egyes társadalmi és etnikai csoportok között, és tartós kiszolgáltatottságba kerülnek a fekete/szürke gazdaságba szoruló, illetve időszakos elvándorlásra kényszerülő családok. Ahol a társadalmi-gazdasági környezet elég differenciált, illetve polarizált, és ahol legalább időszakos igény mutatkozik a képzetlen munkaerőre, ott a legrosszabb munkaerő-piaci csoportoknak is van esélyük a megélhetési lehetőségek tudatos kombinációján alapuló stratégiák kialakítására és fenntartására.

A kedvezőtlen adottságú kistérségekre kiterjedő vizsgálataik igazolták, hogy a kistelepülések súlyos forráshiánnyal küszködnek, melyek okaként az intézményfenntartás alulfinan­szírozott­ságát, és a magas szociális kiadásokat jelölték meg. A forráshiány áthidalására kínált kormányzati megoldásnál is nagyobb arányban kényszerülnek hitelfelvételre az önkormány­zatok, és vagyonuk értékesítése is egyre jelentősebb mérvű.

A munkaerőpiac területi jellemzőit és változásait, a társadalmi kirekesztettség térségi–települési fogalmát feltáró kutatások egybehangzóan bizonyították, hogy a felzárkózás csak hosszú távú és komplex szemléletű, szinergikusan egymásra ható programok mentén lesz lehetséges. Ehhez az alulról építkezés alapelvén túl új és érdemi decentralizációra is szükség van.

A szociális földprogramok működési tapasztalatainak vizsgálata arra mutatott rá, hogy e programok által biztosított tevékenységek és jövedelem vitathatatlanul fontos a megélhetési problémák mérséklésében, a munkakultúra, munkavégző képesség fenntartásában, ám arra már nagyon kevéssé alkalmasak, hogy a piacra lépéshez, a tartós piaci jelenléthez szükséges javak felhalmozását lehetővé tegyék.

A kutatások abból a szempontból mutatnak az ország gazdaság- és szociálpolitikája számára is hasznosítható eredményeket, hogy a versenyképtelenség, a területi, társadalmi életminőség­beli esélyegyenlőtlenség problémáira irányították a figyelmet, felhívva a döntéshozókat a mindezeket csökkentő intézkedések meghozatalának szükségességére. A kutatócsoport létszáma 26 fő, ebből intézeti kutató 14 fő. Az intézeti ráfordítás 80 millió Ft, ebből pályázati/külső megbízási forrás 56 millió Ft.

4. Újraiparosítás; a gazdaság szerepvállalása a regionális fejlődésben

E kutatások legfontosabb célja az újraiparosodás fogalmának tisztázása, nemzetközi folyamatainak és térségi típusainak bemutatása volt. Felhívták ennek során a figyelmet arra, hogy az újraiparosodás esetében nem az iparosodás megakadásáról és újraindulásáról, és még kevésbé a korábbi trendek visszafordulásáról van szó, hanem egy olyan összetett folyamatról, amely egyrészt új, innovatív ipari fejlődésre, másrészt az ipar ágazati és térbeli átstrukturálódására vonatkozik. Az újraiparosodás egyaránt jelenti új ágazatok, tevékenységek, termékek megjelenését ott, ahol eddig ilyesmivel nem foglalkoztak, másrészt jelenti azt a szerkezeti változást, amikor a tradicionális ágazatok megszűnnek vagy jelentősen visszaszorulnak, és helyüket más ipari tevékenységek veszik át.

A világban sehol sem zajlanak „tiszta” folyamatok: a dezindusztrializáció, a delokalizáció, az új innovatív ipar egy időben, egymással párhuzamosan, egymást kiegészítve és keresztezve jelenik meg. Az ipar területi típusait a domináns folyamatok határozzák meg: a fejlett világban az ipar visszahúzódása mellett nagy az innovatív iparágazatok jelentősége. A fejlett és a fejlődő világ határán lévő kelet-(közép)-európai országok vonzó tereppé váltak a fejlett világ FDI befektetéseinek, és egyelőre a delokalizáció nyerteseinek is tekinthetők. Az iparosodó országokban (NIC) is jelen van az „új ipar”, de emellett a tradicionális ágazatok is tovább bővülnek.

Eredményeik fontos megállapítása, hogy a K+F tevékenység más országba helyezése új vállalati stratégiák része, mely a XX. század utolsó évtizedeiben vált tömegessé. És bár jelenleg is a fejlett világba telepítik a kihelyezett K+F tevékenység túlnyomó részét, az ezredforduló körül megindult a fejlődő országokba történő telepítés is. Ennek a folyamatnak köszönhető, hogy Magyarország felkerült, sőt előkelő helyet foglal el a TNC-k K+F telephelyválasztásának térképén; elsősorban azért vonzó a multinacionális K+F letelepedése számára, mert jelentős költséget takarítanak meg, valamint pótolják a hiányzó tehetséges és képzett munkaerőt.

Ugyanakkor kutatásaik felhívták a figyelmet arra is, hogy a külföldi és a hazai tulajdonú vállalati K+F cégek között igen nagy különbségek alakultak ki: Magyarországon a külföldi tulajdonú cégek aránya a vállalati K+F ráfordítások háromnegyed részét teszik ki, a külföldi kutatóegységek átlagosan hatszor nagyobbak a hazaiaknál, s a fajlagos ráfordítások terén az eltérés 15-szörös. A vizsgálatok eddigi eredményei a külföldi vállalati K+F egységek gyenge beágyazottságát mutatják. Így a K+F terén is – a jelentős külföldi beruházásoknak tulajdonít­hatóan – duális struktúra jött létre, ezért a magyar gazdaságpolitikának érdeke, hogy segítse a külföldi tulajdonú K+F egységek beágyazódását, a hazai vállalatokkal és kutatóintézetekkel, egyetemekkel való kooperációját.

A következő gazdasági orientáltságú program célja volt, hogy kutatásaival segítse a Paksi Atomerőmű regionális szerepvállalását, illetve a fejlesztésével kapcsolatos társadalmi közvélekedés formálásának stratégiáját. A beszámolás évében kutatások folytak a paksi térségben az önkormányzatok és a civil társadalom körében, elemzéseket végeztek az energetikai szektor gazdaságfejlesztésben betöltött szerepnek nemzetközi gyakorlatáról. E munkák hozzájárultak az atomerőmű lakossági, kistérségi és regionális kapcsolatainak szakmai megalapozásához.

E kutatások eredményei egyértelműen a gazdaság, a versenyképesség növelése vonatkozásában értelmezhetőek, s különösen napjainkban (2009. február) a világválság problémáinak hazai megoldásához járulhatnak hozzá a fentebb írt tendenciák K+F-fel kapcsolatos tendenciák elemzésével. A Paksi Atomerőművet érintő vizsgálatok társadalmi hasznossága a közeljövőben várható újabb blokkok esetleges megépítésével kapcsolatos parlamenti döntés társadalmi támogatottságához nyújt adalékokat. A kutatócsoport létszáma 13 fő, ebből intézeti kutató 13 fő. Az intézeti ráfordítás 67 millió Ft, ebből pályázati/külső megbízási forrás 48 millió Ft.

5. Klímaváltozást érintő vizsgálatok

Ebben a témakörben egyetlen (próbavizsgálatnak is tekinthető) felmérést végeztek, melynek során a kutatások feladata volt, hogy a klímatudatos – közte az energia­gazdál­kodásra, a hulladékgazdálkodásra, a közlekedésszervezésre, területhasználatra vonatkozó – várospolitika irányainak és eszközrendszerének néhány fontosabb társadalmi szempontjára (a feltárt ismeretek és eredmények alapján) olyan konkrét javaslatokat dolgozzon ki (egy magyarországi nagyvárosi esettanulmányban), amelyek a térben és társadalmilag differenciált sérülékenység kezelésére, e sérülékenység enyhítésére, s az adaptációs stratégiák erősítésére is alkalmasak.

Az eredmények rámutattak arra, hogy a klímaváltozás problematikáját elsősorban az alacsonyabb társadalmi státuszúak tartják súlyosnak (alacsony jövedelemmel rendelkezők, fizikai munkát végzők), ugyanakkor a magas iskolai végzettségűek is az átlagot meghaladó mértékben érzékelik a klímaváltozás súlyosságát, s klímaváltozás iránt a magas jövedelműek mutatkoznak a legkevésbé érzékenynek. Az eredmények azt valószínűsítik, hogy a magas társadalmi státuszú (képzettebb, magasabb jövedelmű) csoportoknak jobbak, az alacsonyabb társadalmi státuszúaknak rosszabbak az adaptációs lehetőségeik és a védekezési esélyeik.

A klímaváltozás hatásainak mérséklésében a tudósoktól, kutatóktól, illetve az állami szintű politikai szervektől remélnek elsődlegesen segítséget a lakosok, azaz a problémát inkább nemzeti szinten, semmint lokálisan ragadják meg. Jelentheti ez azt, hogy magukat kevésbé érzik érintettnek, és a szakpolitikai beavatkozások tudományos megalapozását kiemelkedően fontosnak tartják. A konkrét cselekvési lehetőségek felsorolásakor a magasabb státuszúak – feltehetően kényelmi (életforma és fogyasztási igények) szempontok miatt – rendre elutasították a kibocsátások csökkentésének, az energiatakarékosságnak a módozatait, miközben az alacsony társadalmi státuszúak változtatnának jelenlegi szokásaikon, s nagy arányban alkalmaznának klímatudatos megoldásokat, melyek területi differenciáltságot is mutatnak: a belvárosiak inkább a környezettudatos megoldásokat preferálják, míg a kertvárosiakra az energiatakarékosság és a károsanyag-kibocsátás csökkentése jellemző; a lakótelepiek együttesen alkalmazzák e két stratégiát.

Önmagában az a tény, hogy a világ előtt álló egyik legsúlyosabb problémát, azaz a klímaváltozást, illetve annak jelenleg érzékelhető „társadalmi lecsapódását” vizsgálták (egy városban, viszont annak módszertana bármely más magyarországi nagyvárosra alkalmazható), olyan jelentős hasznosságú eredmény, melyekben megmutatkoznak a különböző társadalmi rétegek életminőségbeli jegyei is. A kutatócsoport létszáma 4 fő, ebből 4 fő intézeti kutató. Az intézeti ráfordítás 5 millió Ft, ebből pályázati/külső megbízási ráfordítás 4 millió Ft.

6. Városkutatások

Kiemelkedő eredménynek minősíthetőek azok a vizsgálatok, amelyek az Országos Településhálózat Fejlesztési Koncepció részeként a funkcionális városi térségekkel kapcsolatos fejlesztési stratégiát alapozták meg. A kutatás – az ESPON és egyéb európai település/városhálózati dokumentumok szellemében – arra tett javaslatot, hogy a jövőben a fejlesztéspolitika nagyobb hangsúlyt helyezzen a funkcionális városi térségek hálózatára; a fejlesztési források versenyképességet szolgáló koncentrációja vegye figyelembe a nemzetközi és nemzeti, valamint regionális jelentőségű városok fejlesztési igényeit, körzeti ellátó szerepét, s ehhez a hálózathoz illessze a területi intézményrendszer szerkezetét és kompetenciáit is.

A magyar városok átalakulása – mutattak rá a kutatások eredményei – a poszt-tranzíciós időszakban is gyors, látványos. A megkésett (szocialista) urbanizációt követő, a piaci viszonyok által gerjesztett erőteljes dzsentrifikációs és szuburbanizációs folyamatok hatják át a városi tereket. A városi tervezési folyamatokban az integrált szemlélet megjelenése egyaránt érzékeny a döntések várható építészeti, gazdasági, társadalmi és környezeti hatásrendszerére.

Az intézet számos kutatócsoportja által, több hazai nagyvárosi integrált városfejlesztési stratégiák kidolgozása kapcsán született eredményeik szerint a tervezés területi szemlélete, térségi, városi és városrészi szinten épp úgy, mint az akcióterületi komplex tervezés, új feladatot jelent. Felhívták a figyelmet arra, hogy a városi tervezés-fejlesztés nem önmagáért való, hanem célja a lakosság életkörülményeinek javítása, de még inkább a városi társadalmakon belül kialakult feszültségek oldása, melyek szükségessé teszik a tervezés felborult egyensúlyának helyreállítását a műszaki, infrastrukturális fejlesztés és a társadalmi problémák orvoslása között. A városokon belüli problématerületek feltárását egy korszerű, teljes értékű térinformatikai alapokon nyugvó adat- és térképállomány készítésével bizonyí­tották.

A policentrikus városfejlesztési modell kidolgozása az Országos Településhálózati Fejlesztési Koncepció döntő jelentőségű dokumentuma. Felhasználása a kormányzati szervek részéről történik e koncepció véglegesítési folyamatában. A kutatások további eredményei a gyakorlati várostervezésben öltöttek testet, egyrészt a vizsgálatokba bevont nagyvárosok integrált komplex stratégiáinak (IVS) az adott önkormányzatok által történt hasznosításával, s ennek révén mind a versenyképességük, mind az életminőség javításával, másrészt azok módszereinek a többi hazai nagyvárosban történő alkalmazásával. Közülük kiemelendő a Kecskeméti IVS elkészítése, mely köz­vetlenül járult hozzá a város gazdaságának fejlesztéséhez, befektetési klímájának javításához. (A Mercedes-Benz befektetés kapcsán hétszáz millió Euró invesztíció történik és 2500 új munkahely jön létre.) A kutatócsoport létszáma 24 fő, ebből intézeti kutató 24 fő. Az intézeti ráfordítás 80 millió Ft, ebből pályázati/külső megbízási forrás 56 millió Ft.

7. Kormányzási modellek Európában

Az európai kormányzási modellek elemzése során folytatott szintetizáló kutatások feladata egyrészt jelentette a magyar esettanulmányok elkészítését, másrészt a kutatás tudományos hozadé­kának összegzését. A kutatás célja volt, hogy kilenc ország tapasztalatai alapján vizsgálja, vajon milyen kormányzási modellek (hierarchikus, hálózati és piaci), milyen tudásformák bekapcsolásával a leginkább alkalmasak a fenntarthatóság érvényesítésére.

A kutatások összehasonlító fázisa alapján – azok társadalmi-gazdasági hasznosságát is magába foglalóan – megállapítható, hogy a stratégiai tervezés, és az uniós források felhaszná­lását szolgáló nemzeti fejlesztési tervezés során Magyarországon a környezeti, és társadalmi-gazdasági fenntarthatósági szempontok csak kevésbé érvényesülhettek, a kormányzás nem tette lehetővé számtalan fontos tudás és szereplő bekapcsolódását a tervezési folyamatba. Ennek oka nem csak a mechanizmusok erős centralizáltságában jelölhető meg, hanem a partnerséghez szükséges politikai kultúra, egyeztetési mechanizmusok kialakulatlansága is akadályozta a való kooperatív tervezést (megjegyezve, hogy a fenntarthatóságot szolgáló tudásformák és szereplők kizárása nem csak a magyar kormányzati rendszer sajátja). Mindenesetre a tapasztalatok nagyban segíthetnek abban, hogy a jövőbeni stratégiai tervezés folyamata már körültekintőbben kerüljön kialakításra. A kutatócsoport létszáma 7 fő, ebből intézeti kutató 7 fő. Az intézeti ráfordítás 34 millió Ft, ebből pályázati/külső megbízási forrás 26 millió Ft.

8. Egyéb eredmények

Az egyéb eredmények között – bár az utófinanszírozás és a külföldi partnerek késedelmes teljesítése miatt jelentős likviditási problémáik is jelentkeztek a beszámolás évében – szakmai-tudományos szempontból kiemelendőnek tartják az igen nagyszámú és egyre jelentősebbé vált nemzetközi pályázatokat, konzorciális együttműködéseket.

Kiemelendő a Kárpát-medencei regionális műhelyek kialakításában és a köztük lévő koordináció megteremtésében játszott szerepük, a régió monográfiasorozat újabb köteteinek kiadása. A regionális tudomány általuk kiadott folyóirata a Tér és Társadalom egyrészt „behozta lemaradását”, s naprakészen jelenik meg, másrészt egyre népszerűbb a területfejlesztés gyakorlati szereplői között, tematikájában pedig mind az alap-, mind az alkalmazott kutatás aktuális eredményei megjelennek. A Magyar Regionális Tudományi Társaság tevékenységét nemcsak stabilizálták, de működése olyan minőségi jegyeket hordoz magán, mely alapján a Társaság Közgyűlése felhatalmazást adott az elnökségnek, hogy járjon közre abban, miszerint az MRTT a továbbiakban az Akadémia égisze alatt működjön.

A felelős kormányzati szervek (NFGM) megbízásából egyrészt a területfejlesztési szabá­lyozás és intézményrendszer folyamatos továbbfejlesztése, a nemzeti stratégiák tudományos meg­alapozása, illetve az uniós regionális politikához való nemzeti alkalmaz­kodás szakmai segítése érdekében folytatott kutatások keretében készült el a területfejlesztési politika szem­pont­jából releváns fogalmak tárának első változata, amely szándé­kaik szerint enciklopédiává fejleszthető, s nem csak a terület­fejlesztési szak­emberek, hanem a regionális tudomány értékes kézikönyve lehet.

Ugyancsak az NFGM megbízásából készült az a tanulmány, mely Magyarország 2011-es uniós elnökségének, illetve az unió regionális politikájához való alkalmazkodásának segítését szolgálta. Az EU kohéziós politikájában átalakulásnak vagyunk tanúi, amelynek egyik állomásaként értékelhető a területi kohézióról készült ún. zöld könyv. Az e dokumentumban foglalt irányok nagymértékben érintik Magyarország jövőbeni pozícióit; azt, hogy a következő programozási periódusban az Unió mennyit és milyen célokra, mely régiókban költ felzárkóztatásra, illetve a versenyképesség javítására. Az intézet a magyar álláspont kimunkálását szolgáló szakértői véleményt állított össze.

A NFGM-től kapott következő megbízás Magyarország uniós lobbi tevékenységének szakmai alátámasztását szolgálta. E munka keretében megvizsgálták, hogy milyen elvárások fogalmazódnak meg az Európai Innovációs és Technológiai Intézet letelepítésével kapcsolatban, milyen adottságokkal rendelkezik ehhez Budapest, milyen konkrét helyszínek jelölhetők ki e célra, valamint, hogy kik az esélyes versenytársaink. Munkájukkal hozzájárultak az EU döntéséhez, amelynek révén Budapest megnyerte a versenyt, az Európai Innovációs és Technológiai Intézetet ide telepítették.

A környezetkutatások terén befejeződött a „Kárpát-medence környezetpolitikája és környezetvédelmi intézményrendszere” c. kutatás, elkészült az NFGM megbízásából a klímastratégia és a Lipcsei Charta hazai alkalmazásához kapcsolódó kutatási jelentés a lokális társadalom környezettudatosságának tényezőiről és fontosságáról, a tájhasznosítási konfliktusok modellezéséről, az alternatív energia projektek telepítésének térszerkezeti és regionális feltételeiről.

Az MTA–MEH együttműködés keretében végzett kutatások a vidékies térségek új fejlődési típusait, illetve azok előfordulásainak különböző kistérségi kombinációit tárták fel. Eredményeik segítik az átalakuló LEADER+ programok tereinek okszerű program­alkotását. A vidékfejlesztés kutatási területei kiegészültek a mezőgazdaság szerepének térségi vizsgálataival, kísérletet téve arra is, hogy e hagyományos regionális gazdasági tényező tényleges területi eltartó képességét, a családi gazdaságok valós szerepét határozták meg.

Bár a rendezvények, illetve a publikációk külön is említésre kerülnek majd, az RKK a beszámolás éve egyik fontosabb eredményének tekinti egy orosz–magyar területfejlesztési kiadvány megjelentetését, s egy ugyanilyen című konferencia megrendezését. Ezek hatására is kezdi meg a közeljövőben munkáját az Orosz–Magyar Kormányközi Területfejlesztési Vegyesbizottság.

Az egyéb eredmények között felsoroltak mindegyike valamilyen formában, illetve tartalommal a kormányzati döntések szakmai szempontú megalapozását szolgálta. Társadalmi-gazdasági, versenyképességi hasznosságuk érvényesül a meghozandó központi állami döntések révén. A kutatócsoport(ok) létszáma 32 fő, ebből intézeti kutató 32 fő. Intézeti ráfordítás 70 millió Ft, ebből pályázati/külső megbízási forrás 60 millió Ft.

 

III. Hazai és nemzetközi kapcsolatok bemutatása

A beszámolás évében a hazai kapcsolatok (miközben a korábbiak túlnyomó része folytatódott) új partnerekkel és minőségileg új elemekkel bővültek. Erősödött az RKK hálózati jellegéből fakadó előnyök kihasználása, egyre gyakrabbá váltak a konzorciális együttműködések. A kapcsolatokban továbbra is meghatározóak a felsőoktatási intézmények, néhány miniszteriális szerv, a területfejlesztés különböző szintű intézményei, s megemlítendő, hogy immár beépültek együttműködési rendszerükbe a gazdasági szféra szereplői is. Tartalmi szempontból vizsgálva a kapcsolatokat megállapítható, hogy azok döntő hányadát közös pályázatok, konzorciális együttműködések, komplex, avagy egyedi feladatok elvégzésére szolgáló kutatási megbízások, pályázatok jelentették (nem érintve itt most az egyetemmel fennálló kapcsolatokat).

Az erősödő kapcsolatrendszer vonatkozik az Akadémia Köztestületére, az AKT-ra, a területi bizottságaira, osztályaira és több bizottságára is. Itt kell említést tenni a felügyeleti szervvel való korrekt, s részükről számtalan konkrét segítségben megnyilvánulóakról, emellett pedig az Akadémia Belső Ellenőrzési Főosztályáról, melynek munkatársai által a beszámolás évében végzett revizori vizsgálat számtalan hasznosítható tanácsot, javaslatot fogalmazott meg az RKK vezetése számára.

Az RKK valamennyi kutatója részt vesz tudományos szakmai testületek, társaságok munkájában (sokan többen is); a vezető kutatók jó része tisztségviselői feladatot is ellát. A tudományos társaságok közül kiemelendőek a Közgazdasági Társaság, a Politikatudományi Társaság, a Szociológiai Társaság, a Földrajzi Társaság, s az intézet kezdeményezésére és bázisán létrejött Magyar Regionális Tudományi Társaság, mely egyesület nem csupán összefogja a hazai és határon túli regionális tudomány elméleti és gyakorlati művelőit, de döntő szerepet tölt be az Akadémia vidéki tudományosságának terjesztésében, a regionális tudomány eredményeinek népszerűsítésében. Kutatóik mindezek mellett számtalan országos és területi közpolitikai tanácsadó, véleményező testületben vannak jelen. Az RKK nagy súlyt helyezett a médiával való kapcsolatok szisztematizálására (konferenciákról történő híradás, könyvbemutatók, TV-, rádió interjúk, országos és helyi lapokban történő publikációk), s honlapjának megújítására.

Az elvárhatónál gyengébb, de néhány projektben „feléledő” intézményi és/vagy kutatói együttműködés is megvalósult egy-két akadémiai intézettel (Világgazdasági, Közgazdasági, Politikatudományi, Szociológiai, Kisebbségkutató intézetek, valamint az MTA Ökológiai Kutatóintézete), a Magyarországi Szlovákok Kutatóintézetével, a Városépítő és Tervező Tudományos Intézettel. Új elemként jelent meg a kapcsolatokban néhány országos önkormányzati szövetség (Települési Önkormányzatok Országos Szövetsége, Községi Önkormányzatok Országos Szövetsége, megyék, megyei jogú városok országos szövetségei, valamint alapítványok (pl. Lakitelek Alapítvány, Tudás Társadalom Alapítvány).

A hazai felsőoktatási intézményekkel évtizednyi ideje kialakított stabil kapcsolatrendszer a beszámolás évében mennyiségében és minőségében is bővült. A kutatási, konzorciális együttműködések állandósultak. A meglévők mellett újabb felsőoktatási intézményekkel kötöttek hosszabb távra szóló oktatási-kutatási megállapodást. (Kaposvár, Debrecen, Szarvas, Kecskemét, Gödöllő). A Széchenyi Egyetem az RKK győri intézményében működteti doktori iskoláját. A Kaposvári Egyetem és a Kecskeméti Főiskola kihelyezett tanszéket létesített az RKK-ban. Az RKK vezető kutatói irányítói-oktatói feladatokat látnak el a regionális tudományi tematikájú doktori iskolákban Pécsett, Debrecenben, Győrben, és Szegeden graduális, posztgraduális képzésben, mesterkurzusok és PhD iskolák működtetésében vesznek részt az ELTE-n, a Kodolányi János Főiskolán, a Miskolci Egyetemen, a SZET-én, a Kaposvári Egyetemen, a Debreceni Egyetemen, a Corvinus Egyetemen, a Szarvasi Tessedik Sámuel Főiskolán, a Bajai Főiskola stb. A határon túli területek iránti elhivatottságukat jelzi, hogy oktatási kapcsolat alakult ki a Kolozsvári „Babeş–Bolyai” Egyetemmel, a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetemmel, a Nagyváradi Egyetemmel, az Újvidéki Egyetemmel és a Beregszászi Főiskolával.

A kormányzati szervek közül a Nemzeti Fejlesztési és Gazdasági Minisztérium (ennek Területfejlesztési Szakpolitikai Államtitkársága) emelendő ki, mint aki a kormányzati regionális politikai, területfejlesztési döntések szakmai megalapozásához olyan témaköröket (és megfelelő pénzeszközöket) biztosított, amelyek döntő módon jelentkeztek részben a gyakorlatban hasznosítható eredmények között, másrészt szolgálták az intézet alapkutatásait is. E körből a Területfejlesztési Fogalomtárat emelik ki, melynek megalkotásában az RKK valamennyi kutatási egysége részt vett, s mely jó kiinduló alapot jelent az RKK célkitűzései között szereplő a Regionális Enciklopédia megírásához. A Szociális és Családügyi Minisztérium a hátrányos helyzetű térségek, társadalmi csoportok, szegregáció problémáinak kutatására adott jelentős megbízást. A Miniszterelnöki Hivatal és az FVM a vidékfejlesztési kutatásokkal, s emellett ez utóbbi a vidékfejlesztési hálózat irányítására létrehozott vezető testületben való részvétellel bízta meg az intézetet. Itt említendő továbbá az Országos Területfejlesztési Tanácsban és az ÚMFP több Operatív programjának Monitoring Bizottságában való részvételük.

A regionális politika, illetve a területfejlesztés térségi szereplői közül a regionális fejlesztési tanácsok és ügynökségek többségével stabilizálódtak a kapcsolatok. Ezek tanácskozási jogú részvételt vagy valamely bizottsági munkába való bekapcsolódást jelentettek, esetenként pedig kutatási megbízásokban öltöttek testet. A megyei önkormányzatokkal – és területfejlesztési tanácsokkal való kapcsolatok gyengültek vagy megszűntek (pl. Fejér megyei Önkormányzat). A nagyvárosok egy részével való kapcsolatok viszont erősödtek a pólus programok, integrált városfejlesztési stratégiák kidolgozása kapcsán (pl. Szeged, Győr, Kecskemét). A kisebb települési önkormányzatok, városfejlesztési koncepciók, stratégiák kidolgozására kérték föl az intézetet. A korábbi évekhez képest volumenükben csökkentek a kistérségi kapcsolatok. Ennek okát alapvetően abban látják, hogy elkészültek, sok esetben pedig felülvizsgálatra is kerültek a különböző kistérségi fejlesztési dokumentumok. A leghátrányosabb kistérségekkel való kapcsolatok viszont folyamatosan erősödtek, s több Leader csoport kialakításában és működtetésében vettek részt az intézet kutatói.

Néhány tanácsadó céggel eseti konzorciális együttműködésre került sor. A vállalati szférán belül a Paksi Atomerőmű emelendő ki, mellyel – az eddigi eredményekre alapozva – újabb hároméves megállapodás megkötésére kerül sor. Megkezdődtek a tárgyalások a Mercedes-Benz Kecskeméti letelepedésével kapcsolatos kutatási együttműködések kialakítására és egy spin-off cégben való részvételre.

Az RKK-n belüli kutatóhálózati és egyéni kutatói kapcsolatok konkrét szakmai, projekt együttműködésben realizálódtak. Lényeges – a kapcsolatrendszerre is kiható – szervezeti változást jelentett, hogy az RKK megszüntette a szolnoki és a miskolci osztályát.

A nemzetközi kapcsolatok szélesedtek, sokoldalúvá lettek. Rendszeressé váltak a kutatók külföldi konferenciákon való részvételei, több vendégkutató is érkezett hozzájuk, zömmel akadémiai csereprogramok keretében (Orosz Tudományos Akadémia Földrajzi Intézete, Magyar–Cseh Akadémia egyezményes kutatási csereprogram. E csereprogramokat az RKK fontos nemzetközi kapcsolati lehetőségeknek minősíti, megjegyezve, hogy az intézetben a TéT kapcsolatok nem jellemzőek.) A vendégkutatók közül megemlítendő a New York-i Egyetem egyik tanára, aki Marie Curie ösztöndíjjal töltött az RKK-ban egy esztendőt, s munkáját az EU illetékes szervei is jelentősnek minősítették, valamint akadémiai csereprogram keretében náluk tartózkodó 3 senior kutató az Orosz Tudományos Akadémia Földrajzi Intézetéből.

Az RKK, nemzetközi kapcsolatai legjelentősebb eredményének tartja, hogy a szervezet elnökségének döntése alapján az RKK Pécsett rendezheti – a Pécs Európa Kulturális Fővárosa 2010 program keretében – az RSA Világkonferenciáját.

A hagyományos EU-s kapcsolatok mellett a beszámolás évében jelentősen erődösödtek a kapcsolatok a Kárpát-medencei akadémiai és más intézetekkel, szervezetekkel, melyek határ menti kutatási projektekben, kistérségi szintű határ menti kapcsolatok fejlesztésében, oktatási programokban, közös rendezvényekben, workshopokban, vendégelőadások tartásában jelentek meg. Így pl. a Hajdú-Bihar–Bihor eurorégió határ menti kutatási projekt, a szlovákiai Somorján székelő Fórum Kutatóintézettel kialakított határ menti kutatási program, az újvidéki Gazdasági Stratégiai Kutatóközponttal, a szerb Tudományos és Művészeti Akadémia Földrajzi Intézetével avagy a vajdasági Tartományi Végrehajtó Tanácsával kialakított együttműködés. Az MTA–CNRS újabb kétéves kutatási csereprogram témája a magyar és francia Leader+ programok összehasonlító elemzése volt.

A nagyszámú hazai rendezvény közül a következőket emelik ki: IV. Alföld Kongresszus Békéscsaba, 130 fős részvétellel; Közép-európai Regionális Szeminárium Gyula (4 ország 20 fő); a Duna mint térbeli fejlesztési tengely, az MTA Társadalomtudományi Központjával közös rendezvény Győr 80 fő; az MTA Pécsi Területi Bizottságával közösen rendezett „Régiók újraiparosítása” című 100 fős konferencia, és a beszámolóban más vonatkozásban már említett Orosz–Magyar Területfejlesztési Konferencia 80 fős részvétellel.

 

IV. Fontosabb elnyert hazai és nemzetközi pályázatok rövid értékelése

A hazai és nemzetközi pályázati tevékenység az RKK működésének nélkülözhetetlen, de változó sikerű elemévé, s a kutatói állomány kvázi kötelességévé vált. A beszámolás évében pályázatfigyelő rendszerrel segítették a kutatási egységek koordinált együttes pályázatainak benyújtását. A pályázatok tartalmukat illetően széles kört ölelnek át, így kutatási programok, külföldi utazások, közös konferenciák, fejlesztési dokumentumok kidolgozása stb. A pályázati „kényszerhelyzetből” fakadóan jelentősen bővült a kiírói, és a konzorciális partneri kör. A pályázati összegek az 1–2 millió forinttól a 30–40 millió forint nagyságrendig terjedtek.

Az intézet már hosszabb ideje jelezte beszámolóiban és külön felterjesztésekben is, hogy rendkívül bürokratikusak a pályázati eljárások, hogy a pályázatokat fölösleges mellékletek garmadájával kell felszerelni, a szerződések gyakorlatilag blanketták, azokon rendkívül nehéz bármit is változtatni, s ugyancsak igen bürokratikusak az elszámolások, a kifizetések túlnyomó része pedig késedelmes. E problémák egy részének megoldását szolgálná az RKK szerint, ha létesülne egy központi állami adatbázis, mely alapján a pályázatot, közbeszerzést kiíró szerv minden lényeges információhoz hozzájuthat a pályázatokat benyújtó szervezetek­ről. A pályázatok túlnyomó része továbbra is utófinan­szíro­zású, ami folyamatosan okozott likviditási gondokat. (Tény viszont, hogy a nemzetközi pályázatok­hoz nyújtott akadémiai önrész támogatás némiképp segített ebbéli gondjaik meg­oldásában.) További problémát jelentett az intézet számára a „szűkülő piac”, s hogy számos kisebb-nagyobb gazdasági társaság, tanácsadó cég kedvezőbb kondíciókkal tud pályázni. (Ez különösen is érvényes a nyílt vagy meghívásos közbeszerzési eljárásokra, ahol az intézet általában a vesztesek között foglalt helyet.)

Az előzőekben írtak érvényesek az Interreg programokra is (az RKK esetében ezek igen nagyszámúak), ahol ugyancsak nehézséget okoz a költségek megelőlegezése, elszámolása, s a pályázati témák sem „klasszikus” kutatásokat tesznek szükségessé. Ezzel szemben viszont az EU keretprogramokban való részvétel nagy jelentőségű az intézet pályázati rendszerében, mivel e programokban az adott tudományterület legkorszerűbb irányzatainak megismerésére és a nemzetközi kapcsolatépítésre nyílik lehetőség. Emellett finanszírozásuk is optimális, mivel előleget lehet kérni, részteljesítésekre is van mód, és az elszámolás sem túl bürokra­tikus.

A hazai pályázati lehetőségek (források) közül kiemelendőek az OTKA témák, melyek nagy mértékben járultak hozzá az intézet alapkutatási közfeladatainak teljesítéséhez. Fontosabb témák: határ menti városok és a határok szerepének változása az EU bővítés után, határ menti külső perifériák helyzete, a magyar–ukrán határ – mint az EU külső határa, a Kárpát-medence környezetvédelmi politikája, Magyarország integrációs folyamatainak történeti, földrajzi elemzése, gazdasági szuburbanizáció, a külföldi nagyvállalatok K+F tevékenységének megjelenése Magyarországon.

Több esetben sikeresen pályáztak az OFA-hoz, így pl.: a képzési struktúra feszültségei az észak-alföldi régióban, a romák munkavállalását gátló tényezők kezelése, a munkavállalói motivációk időbeli és térbeli változásai, a különböző típusú leromlott településrészek revitali­záció­jának hatásvizsgálata. Emellett több regionális fejlesztési ügynökséghez, valamint települési önkormányzathoz és az NKTH INNOTÁRS-hoz nyújtottak be sikeres pályázatokat az innováció társadalmasítása, a városrégiók a Kárpát-medencében, integrált városfejlesztési stratégiák, várossá nyilvánítási pályázatok előkészítése témakörökben.

A nemzetközi pályázatokon belül a 2008-as évben több Interreg program zárására került sor, melyek közül kiemelik a Corina Interreg III. programot, melynek eredményeit angol, magyar, olasz, osztrák, szlovén és szlovák szerzők közreműködésével önálló kötetben tették közzé. Az egyéb nemzetközi projektjeik közül kiemelendőek az FP7-es, az EU6-os és az EU6-os keretprogramon belül a G-FORS, a Visegrádi Alaphoz benyújtott pályázat, a Leonardo da Vinci program és az European Commission.

 

V. A 2008-ban megjelent jelentősebb publikációk és más bemutatható eredmények

KÖNYVEK

Baranyi B. (szerk.): Észak-Alföld. MTA Regionális Kutatások Központja, Dialóg Campus Kiadó, Pécs–Budapest, 2008. 516 p. (A Kárpát-medence Régiói, 8.)

Baranyi B. (szerk.): Magyar–ukrán határrégió – együttműködés az Európai Unió külső határán. MTA Regionális Kutatások Központja, . Debrecen, 2008. 207 p.

Erdősi F. Kelet-Európa országainak vízi közlekedése. MTA Regionális Kutatások Központja, Pécs, 2008. 459 p.

Fodor I., Suvák A. (szerk.): A fenntartható fejlődés és a megújuló természeti erőforrások környezetvédelmi összefüggései a Kárpát-medencében. Konferencia­kötet. MTA Regionális Kutatások Központja, Pécs, 2008. 358 p.

Horváth Gy. (szerk.): Regionális fejlődés és politika az átalakuló Oroszországban. MTA Regionális Kutatások Központja, Pécs, 2008. 466 p. (Régiók Európája, 3.)

Illés Iván: Regionális gazdaságtan – területfejlesztés. Budapest: Typotex Kiadó, 2008. 262 p. (Baccalaureus Scientiae Tankönyvek)

Kovács K. – Somlyódyné Pfeil E. (szerk.): Függőben. Közszolgáltatás-szerve­zés a kistelepülések világában. KSZK ROP 3.1.1. Programigazgatóság, Budapest, 2008. 445 p. (Közigazgatási Olvasmányok)

Kovács T. Gazdaportrék. Agroinform Kiadó, Budapest, 2008. 128 p.

Mezei I.: A magyar–szlovák határ menti kapcsolatok esélyei.: Dialóg Campus Kiadó, Budapest–Pécs, 2008. 159 p. (Studia Regionum) (Dialóg Campus Szak­könyvek)

Mezei I.: Városok Szlovákiában és a magyar határ mentén. Somorja, Fórum Kisebbségkutató Intézet, MTA Regionális Kutatások Központja, Pécs, 2008. 175 p.

Nagy I.: Városökológia (A humánökológia elemeivel). Dialóg Campus Kiadó, Budapest–Pécs, 2008. 335 p. (Studia Regionum) (Dialóg Campus Szakkönyvek)

Pálné Kovács I.: Helyi kormányzás Magyarországon. Dialóg Campus Kiadó, Budapest–Pécs, 2008. 318 p. (Studia Regionum) (Dialóg Campus Szakkönyvek)

Váradi M. M. (szerk.): Kistelepülések lépéskényszerben. Új Mandátum Könyvkiadó, Budapest, 2008. 661 p. (Terepmunkák, 5.)

 

KÖZLEMÉNYEK

Barta Gy., Czirfusz M., Kukely Gy. Re-industrialization in the world and in Hungary. – European Spatial Research and Policy, 15. 2008. 2. 5–26. p.

Barta Gy., Czirfusz M., Kukely Gy. Újraiparosodás a nagyvilágban és Magyarországon. – Tér és Társadalom, 22. 2008. 4. 1–20. p.

Beluszky P., Sikos T. T.: Changing Village-Typology of Rural Settlements in Hungary at the Beginning of the Third Millennium. Centre for Regional Studies of Hungarian Academy of Sciences, Pécs, 2008. 53 p. (Discussion Papers, 66.)

Beluszky P.: Településpolitika és településhálózat-fejlesztési koncepciók (1945–1990). In: Távolodás és közelítések. Rendszerváltás és Kádár-korszak. Szerk. Majtényi Gy. Szabó Cs. Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára, Kossuth Kiadó, Budapest, 2008. 287–301. p.

Csatári B., Farkas J. Zs.: Agrarian and rural development in Hungary, 1990–2005. In: Contemporary Changes of Agriculture in East-Central Europe. Eds. J. Bańsky, M Bednarek. Polish Geographical Society, Institute of Geography and Spatial Organization PAS, Warsaw, 2008. 147–164. p. (Rural Studies, 15.).

Csizmadia Z., Hardi T. – Nárai M.: Transborder Movements and Relations in the Slovakian–Hungarian Border Regions. Ed. Hardi T. Centre for Regional Studies of Hungarian Academy of Sciences, Pécs, 2008. 42 p. (Discussion Papers, 68.)

Csizmadia Z.: Együttműködés és újítóképesség: az innováció regionális rendszeré­nek kapcsolathálózati alapjai. – Szociológiai Szemle, 18. 2008. 2. 22–57. p.

Csizmadia Z.: Kapcsolathálózatok és társadalmi „tőkék”. A társadalmi viszonyok felértékelődése a szociológia legújabb szakaszában. In: Modern szociológiai paradigmák. Szerk. Némedi D. Napvilág Kiadó, Budapest, 2008. 265–318. p.

Enyedi Gy., Pálné Kovács I.: Regional changes in the urban system and governance responses in Hungary. – Urban Research and Practice, 1. 2008. 2. 149–163. p.

Gál Z.: „Aranykor után”. A magyarországi bankközpontok területi átrendeződése a két világháború közötti korszakban. – Korall, 9. 2008. 31. (április), 45–74. p.

Hajdú Z.: A Kárpát-medence államosodási folyamatainak változásai és történeti földrajzi elemzésük. – Korall, 9. 2008. 31. (április), 75–100. p.

Hajdú Z.: Political geographical questions of EU joining process of post-Yugoslav countries. – Region and Regionalism, 2. 2008. 8. 129–137. p.

Horváth Gy.: Hungary. In: EU Cohesion Policy after Enlargement. Eds. M. Baun, D. Marek. Palgrave Macmillan, New York, 2008. 187–204. p. (Palgrave Studies in European Union Politics).

Illés I.: Visions and Strategies in the Carpathian Area (VASICA). Centre for Regional Studies of Hungarian Academy of Sciences, Pécs, 2008. 118 p. (Discussion Papers Special)

Kovács T.: Different disparities between the Hungarian urban and rural areas during the new capitalism. – Eastern European Countryside, 14. 2008. 43–59. p.

Kukely Gy.: A gazdaságfejlesztési célú állami és európai uniós támogatások szerepe az ipari térszerkezet formálódásában. – Területi Statisztika, 11. (48.) 2008. 2. 112–135. p.

Lux G.: Egy közép-európai világváros? Ipari válság és szerkezeti átalakulás Felső-Sziléziában. – Területi Statisztika, 11. (48.) 2008. 1. 41–56. p.

Lux G.: Industrial development, public policy and spatial differentiation in Central Europe: Continuities and Change. Centre for Regional Studies of Hungarian Academy of Sciences, Pécs, 2008. 54 p. (Discussion Papers, 62.)

Mezei C.: The Role of Hungarian Local Government in Local Economic Development. : Centre for Regional Studies of Hungarian Academy of Sciences, Pécs, 2008. 61 p. (Discussion Papers, 63.)

Nagy E., Nagy G.: A városok gazdasági potenciálja. – Falu Város Régió, 2008. 3. 27–31. p.

Pálné Kovács I.: Az alulról támogatott regionális reform esélyei Magyarországon. Egy empirikus kutatás eredményei. – Új Magyar Közigazgatás, 1. 2008. 1. 45–55. p.

Pálné Kovács I.: Helyi kormányzás Magyarországon, 17 év mérlege. – Közigazga­tási Szemle, 2008. 2. 15–25. p.

Somlyódyné Pfeil E.: A városi térségek a közigazgatási struktúra és a „governance” keresztmetszetében. – Tér és Társadalom, 22. 2008. 1. 27–43. p.

Somlyódyné Pfeil E.: Mozaikok a regionális identitás értelmezéséhez. – Tér és Társadalom, 21. 2007. 4. 57–71. p.

Timár J.: Different scales of uneven development in a (no longer) post-socialist Hungary. – Treballs de la Societat Catalana de Geografia, 64. 2007. 104–126. p.

Virág T.: Változó gazdasági – társadalmi kapcsolatok egy cigányok lakta faluban. – Szociológiai Szemle, 18. 2008. 1. 60–77. p.