Magyar Tudományos Akadémia
 

MAGYAR TUDOMÁNYOS AKADÉMIA

KÖZGAZDASÁG- ÉS REGIONÁLIS TUDOMÁNYI KUTATÓKÖZPONT

REGIONÁLIS KUTATÁSOK INTÉZETE

English | Oldaltérkép | Bejelentkezés

ÚSZT PÁLYÁZATOK

Tudományos beszámoló 2009

Beszámoló az MTA RKK 2009. évi tudományos tevékenységéről

I. Az RKK 2009. évi fő feladatai

II. Az RKK kiemelkedő kutatási és más jellegű eredményei, azok gazdasági, társadalmi haszna

1. A kormányzati döntéshozatal előkészítése

2. Kelet-közép-európai kutatási térség regionális egyenlőtlenségei

3. Területi kohézió a Kárpát-medencében

4. A romapolitikát segítő programok

5. A helyi, illetve gazdasági döntéshozók munkáját segítő alkalmazott kutatási projektek

6. Hatásvizsgálatok

III. Hazai és nemzetközi kapcsolatok bemutatása

IV. Fontosabb elnyert hazai és nemzetközi pályázatok rövid értékelése

V. A 2009-ben megjelent jelentősebb publikációk és más bemutatható eredmények

Könyvek

Közlemények

 

 

I. Az RKK 2009. évi fő feladatai

Az intézet a közfeladatként jelentkező alapkutatásokat tekintette elsődleges feladatának a 2009. évben is. Eredményeinek bemutatásaként 5 monográfia, 5 tanulmánykötet, mintegy 350 tanulmány megjelentetését, a Discussion Papers sorozat (10 kötet) és a Tér és Társadalom folyamatos kiadását tervezte.

Az RKK a területi (regionális) tudományok magyarországi bázisintézményeként hozzájárult a területi törvényszerűségek feltárásához, az eredmények hazai és nemzetközi terjesztéséhez, kutatásai megalapozták az Európai Unió és Magyarország területpolitikáját, fejlesztési straté­giáját. Alkalmazott kutatásai közvetlenül szolgálták a kiegyensúlyozott és fenntartható tér­szerkezet kialakítását és működtetését.

Az RKK nyolc decentralizált kutatási egysége saját kutatási profilja mellett kiemelt feladat­ként kezelte a térségi sajátosságok elemzését.

A több évtizedes munka eredményeként az intézet a beszámolás évében a Kárpát-medence régiói című monográfiasorozat három kötetének kiadását (Kárpátalja, Dél-Erdély és Bánság, Dél-Alföld) tervezte, és megkezdte az utolsó kötetek (Szlavónia és Muravidék, Burgenland, Közép-Dunántúl, Észak-Magyarország) előkészítését.

Az intézet tartós együttműködést kívánt kialakítani a fejlesztéspolitikáért felelős kormányzati intézményekkel, első helyen a területfejlesztésért felelős Nemzeti Fejlesztési és Gazdasági Minisztériummal.

2009-ben kiemelt hangsúlyt kaptak a városhálózattal (Országos Településhálózat-fejlesztési Koncepció, integrált városfejlesztési stratégiák), a tudásalapú területi fejlődéssel (innováció, K+F és tudásintenzív szolgáltatások területi különbségei), a 2010-es magyar EU-elnökséggel (területi kohézió, Duna-stratégia), a területi (regionális, agrár-, és vidékfejlesztési) politikák intézmény- és eszközrendszerének továbbfejlesztésével, a fenntartható fejlesztéssel (Duna–Tisza-csatorna) kapcsolatos kutatások, továbbá a balkáni országok regionális vizsgálata is.

A tudományos fokozatok megszerzése tekintetében a kutatók 1 MTA doktora és 5 PhD-fokozat megszerzését, több PhD munkahelyi vitát, valamint 4 habilitációt terveztek. A terve­ket 2009-ben sikerült túlteljesíteni két további PhD megvédésével.

Az RKK kiépített nemzetközi kutatási kapcsolatait kívánta hasznosítani mind az alap-, mind az alkalmazott kutatásokban. Forrásai jelentős részét már korábban is nemzetközi programok­ból szerezte, de az előfinanszírozás és a gyakori késedelmes fizetés miatt ezt csak meghatáro­zott arányban és a finanszírozási konstrukciók gondos mérlegelésével tehette. A forrásszer­zésnél azonban fontosabb, hogy az RKK kutatói számára a nemzetközi programok közvetlen kapcsolatot biztosítanak a nemzetközi tudományos élet vezető szereplőivel való együttműkö­désre, és az intézet külföldi presztízsének növeléséhez is hozzájárulnak.

A korábbi évekhez hasonlóan számos pályázat beadását tervezték – különös tekintettel az OFA-, OTKA-, NKTH-, ÁROP- és INTERREG-programokra – annak ellenére, hogy a pályá­zatok kidolgozása, a konzorciumok szervezése egyre jelentősebb kapacitásokat kötött le. Ez a tevékenység az intézet működésének nélkülözhetetlen, bár változó sikerű elemévé és a kuta­tók kvázi kötelességévé vált. Ennek hatása azonban nem a publikációk mennyiségi vagy mi­nőségi visszaesésével, hanem a hosszabb tanulmányutak ellehetetlenülésével és a fokozatok megszerzésének időbeli kitolódásával járt.

Az RKK a beszámolás évében kétnapos rendezvénnyel ünnepelte alapításának 25 éves évfor­dulóját. A jubileum alkalmából az intézet hazai és nemzetközi partnereivel közösen azt a fő célt tűzte ki, hogy vázolva az elmúlt két évtized kutatási eredményeit és hatásait, megvitassa és elfogadja az RKK 2015-ig szóló stratégiáját, különös tekintettel a magyar terület- és fejlesztéspolitika reformjára (Magyarország modernizációja és a regionális átalakulás összefüggéseire), ill. a határon túli magyarság érdekeire.

Az intézet 2009-ben tíz nemzetközi és harminc tudományos rendezvény – köztük a Nemzetközi Földrajzi Unió konferenciája és több határ menti együttműködési workshop – szervezését tervezte.

Az intézet aktívabb marketingstratégiáját szem előtt tartva nagyobb hangsúlyt kívánt fektetni a szakmai és tudományos elismerések megszerzésére, melynek eredményeképpen a beszámolás évében 11 díjjal gyarapodott.

Az RKK felsőoktatási tevékenysége – a kutatók által vezetett, ill. témafelelősként támogatott doktori iskolák, doktori programok és mesterszakok akkreditációja – a 2009. évben komoly kihívást jelentett.

 


 

II. Az RKK kiemelkedő kutatási és más jellegű eredményei, azok gazdasági, társadalmi haszna

 

1. A kormányzati döntéshozatal előkészítése

Az intézet kutatási eredményei lehetővé teszik a központi kormányzás hatékonyabbá tételét, a központi szabályozás és irányítás jobb megalapozását, az állami és európai uniós források jobb hasznosítását.

Az RKK készítette elő a területfejlesztésről szóló törvény átfogó reformjának koncepcióját. Az intézet határozottan kiállt a fejlesztéspolitika sokkal erőteljesebb regionális decentralizációja érdekében, azt vallva, hogy indokolatlan és káros az európai és nemzeti fejlesztéspolitika szétválasztása, és a regionális intézményrendszer háttérbe szorítása. Megállapította, hogy a hatékony kormányzati koordináció megváltozott kormányzati irányítást, integráltabb ágazati intézményi modellt és szabályozott tervezési gyakorlatot igényel. A jelenlegi elaprózott és lényegében eszköztelen hazai fejlesztéspolitikai intézményrendszer csak akkor revitalizálható, ha az európai források feletti rendelkezési jog visszakerül a kereteibe, illetve az irányítása alá. A partnerség tekintetében is alapvető változásokra lenne szükség, mert a jelenlegi szabályok szerinti modell nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket.

A 2011-es magyar EU-elnökségre való felkészülés keretében az RKK a területi kohézióról formálódó új európai koncepcióhoz való nemzeti hozzájárulást hivatott segíteni. A döntően szakértői tanulmányokra épülő tevékenység igyekezett a kelet-európai kohéziós országok érdekeit figyelembe vevő javaslatokat megfogalmazni.

Az RKK szakértőként közreműködött az Országos Településhálózat-fejlesztési Koncepció előkészítésében. Az intézet oroszlánrészt vállalt abban, hogy elfogadtassa a területpolitikai szereplőkkel a városi központokra alapozott fejlesztéspolitikai fordulat szükségességét. Négy kategóriába sorolta a központi szerepet betöltő magyar városi térségeket. Az így kialakított ún. funkcionális városi térségeknek a jövőben nem csak a fejlesztéspolitikát, de a közszolgáltatások, a közlekedés, a vonalas infrastruktúra alakítását illetően is alapvető jelentőségük lehet, amennyiben a kormányzat elfogadja a koncepciót és levonja a konzekvenciákat a végrehajtási eszközrendszer vonatkozásában is.

Az integrált városfejlesztési stratégiák (IVS) monitoringjának eljárásrendjére javaslatokat dolgozott ki az intézet.A kutatás három információs forrásra koncentrált: a stratégiai, a pályázati, a program- és IVS-monitoringgal kapcsolatos eddigi tapasztalatok elemzésére; szakmai megbeszélésekre, egyeztetésekre (NFÜ, VÁTI stb.); a kutatók interjúsorozatára a 7 régió mintegy 27 városában. A cél az IVS-monitoring végrehajtásához használható néhány alternatíva kidolgozása volt szcenáriók formájában, amely figyelembe vette az egyes területi szintek (városi, regionális, országos szint) és szervezetek, intézmények lehetséges feladatait és kompetenciáit, valamint – mindezekkel összefüggésben – a monitoring kereteit megszabó jogszabályi rendszert. Az RKK egy többszintű monitoring rendszer kidolgozására tett javaslatot, amely számít a helyi szint aktív részvételére, a működő gyakorlatokra is építve, de egyúttal egységesítve teremti meg a részvétel és a kommunikáció feltételrendszerét.

A Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztériummegbízásából az RKK szakértői tanulmányokat készített az Új Magyarország Vidékfejlesztési Program LEADER-programját érintő forráselosztási, szabályozási kérdésekben.

A vidéki tér új – komplex – kistérségi típusainak meghatározásasorán a kutatók elvégezték a 174 magyar kistérség komplex fejlettségének felmérését. Kiszámították a honi kistérségi HDI (Human Development Index) mutatót. Megállapították, hogy a fejlettebb régióink rurális térségei is relatíve kedvezőbb helyzetben vannak, a pólusok és a nagyvárosok is igen jelentős hatással vannak közvetlen vonzáskörzeteik vidékies térségeire. A periferikus, elmaradott kistérségek mindegyike rurális, s ezek többségében az agrárágazat túlsúlya egyértelmű. Eredményeik egyértelművé tették, hogy meghatározhatók olyan komplex agrártér-típusok, amelyek a kialakítandó új magyar agrár-vidékpolitikában, a regionális és vidéktervezésben alkalmazhatók.

A városi terek vizsgálatában az eredmények közé sorolható a várospolitika változó definíciós kereteinek áttekintése; az európai városi tereket formáló paradigmák és a változások makrotársadalmi feltételeinek összefoglalása; az európai városhálózatot formáló folyamatok és az azok eredményeként kialakult recens térstruktúrák áttekintése; a neoliberális várospolitikák kritikai értékelése; az EU szakpolitikáit alakító várospolitikai diskurzusok elemzése; az uniós politikák áttekintése; a történelmi örökség városfejlesztésben betöltött szerepének áttekintése, illetve az ebben rejlő lehetőségek feltárása Délkelet-Európa kis- és középvárosaiban, elősegítve a policentrikus területi fejlődést, és új típusú, kiegyensúlyo­zottabb város–vidék kapcsolatok kialakítását. A VITO-projekt keretében az RKK áttekintést adott az európai város- és regionális politikákról, mint a tervezett revitalizációs programok kereteiről. Mindezen eredmények közvetlenül alkalmazhatóak az Országos Területfejlesztési Koncepció újragondolásában, a magyar városfejlesztésben, és elősegítik az uniós források jobb felhasználását.

Az intézeti kutatások vizsgálták a szolgáltatások differenciáló és integráló szerepét a térfolyamatokban. A tercierizáció térfolyamatként történő értelmezése, a szektor egyenlőtlen területi fejlődésben betöltött szerepének feltárása az átformálódó vállalati kapcsolatrendszereken keresztül új megközelítés, amely új eredményeket hozott. Bebizonyosodott, hogy a területi egyenlőtlenségek újratermelődésének folyamata csak akkor tárható fel teljes mélységében, ha szakítva az (anyagi) termelésre fókuszáló hazai megközelítéssel, az értéktermelési folyamat részének tekintjük a fogyasztást is. A kereskedelmi tőke az európai magterület országaihoz képest gyorsan és drasztikusan formálta át a térbeli munkamegosztást térségünkben. A vizsgálatok hozzájárultak a kereskedelmi tőke működési logikájának megértéséhez, amely a magyar piac társadalmi viszonyai között sajátos konfliktusokat és válaszokat eredményez, amelyek állandóan alakítják, átformálják a kereskedő–beszállító kapcsolatokat. Ez a dinamika a vállalati kapcsolatok kulturális beágyazottsága nélkül aligha érthető meg.

A határon átnyúló kapcsolatok feltárása során a kutatók arra keresték a választ, hogy a piacgazdasági átmenet (a nemzetgazdaság strukturális átalakulása, a piaci intézmények kiépítése) hogyan formálta a határon átnyúló gazdasági kapcsolatokat, azok kiterjedését, tartalmát. A konkrét ismereteken, tapasztalatokon és térkapcsolatokon alapuló határkonstrukció tartalmát igyekezték megragadni. Új eredményeket hozott a kulturális és kereskedelmi kapcsolatok feltárása a magyar–román határ mentén. A rokoni kapcsolatok ápolása és a (bevásárló) turizmus képezi továbbra is a kapcsolatok gerincét. Munkavállalás céljából gyakorlatilag alig keresik fel a határ menti partiumi (romániai) településeket magyar oldalról. A leggyakoribb munkavállalási forma egy-egy magyar cég alkalmazottaiként végzett legális tevékenység. Sor került egy nemzetközi kutatás keretében a határ menti együttműködések regionális fejlő­désben játszott szerepének kutatására.

Az intézet vizsgálta az ukrán állampolgárok munkavállalásának sajátosságait Északkelet-Magyarország határ menti térségében. Felmérte a lakosság magyarországi munka­vállalással kapcsolatos moti­vációit, lehetőségeit és tapasztalatait, to­vábbá feltárta a potenciális munka­vállalók jö­vőre vonatkozó terveit, elképzeléseit a magyar munkaerőpiacon való további részvétel szándékát és formáját illetően.

Az RKK évek óta segíti a kormányzat munkáját a Duna térség fejlesztésénekmegalapo­zásával. A kutatók 2009-ben a Duna menti államok folyóra vonatkozó fejlesztési terveit elemezték. Elkészítették a Duna a magyar területfejlesztésben c. almanach angol nyelvű változatát. Megvizsgálták a Duna–Tisza-csatorna megépítési lehetőségét, három forgatókönyvet kidolgozva.

A szakképzés intézményrendszeréről és a középszintű szakmunkásképzést végző iskolák forrás­szerzési stratégiáiról szóló kutatás azt mutatta, hogy a térségi integrált szakképző központok rend­szere vélhetően nem oldja meg hosszabb távon sem a szakmunkásképzés akut problémáit, amelynek strukturális okai vannak. A térségi integrált szakképző központok fejlesztéseinek összehangolását gátolja a szükséges források hiánya, bizonytalansága, valamint a szakképzési hozzájárulás újraelosztását akadályozó erős érdekellentétek. A szakképzési hozzájárulás változatlan átfolyatása az intézményeken újratermeli a térségi integrált szakképző központok között feszülő egyenlőtlenségeket. A kutatás felhívja a figyelmet arra, hogy felerősödött az iskolák közötti szelekció, amit egyrészről a fejlesztésért sikeresen lobbizó fenntartók, másrészről a hátrányos helyzetű tanulókat koncentráló szakiskolák eltérő törekvései generálnak. A vizsgálat kiemelte, hogy az élethosszig tartó tanulás elve és a gyakorlat között a különbség szakadéknyi. A felnőttképzés piacosodott, és olyan szerkezet alakult ki, mely nemcsak kedvezőtlen a szakiskolák számára, hanem drága is. A piaci versenyben a szakiskolák rendre alulmaradtak. Nem sokkal sikeresebbek a szakközépiskolák, amelyeknek a felsőfokú szakképzéssel kell versenyezniük. Az egyetemek és főiskolák erős szívó hatása csökkentette a szakképzésben részt vevők létszámát, ezzel az intézmények normatíva alapú bevételeit. Ugyanakkor a szakközépiskolák sikeresebben kapcsolódnak be a felnőttképzésbe, mégpedig a középvállalatok dolgozóinak tovább­képzésével. Összességében a kutatás a középszintű szakképzés mindkét ágán bizonytalanságot, kiútkeresést, fejlesztési és működési forráshiányt regisztrált, a fejlesztési esélyek nagymértékű egyenlőtlensége mellett.

2. Kelet-közép-európai kutatási térség regionális egyenlőtlenségei

Az európai területi fejlődés dinamizálását szolgáló kutatás-fejlesztés térbeli elhelyez­kedését elemezve azt találtuk, hogy a kelet- és közép-európai új tagállamokban a rendszer­változás a K+F korábbi regionális szerkezetét konzerválta. Az innovációs intézményrendszer regio­nális szerkezetében továbbra is kiugró területi egyenlőtlenségek figyelhetők meg. A centrumtérségek, az országok fővárosai őrzik privilegizált pozícióikat. A régiókban a kutatás-fejlesztés szervezeti rendszere egyoldalú, az egyetemek dominanciája mutatható ki. Az uniós standardok alapján kialakított nemzeti regionális és strukturális politika az új tagállamokban nem ösztönzi a K+F fejlesztését a régiókban, a 2007–2013 közötti időszakra készült operatív programok egyértelmű bizonyítékai ennek. Nem találtunk olyan kelet- és közép-európai or­szágot, amelynek regionális vagy versenyképességi operatív programja a kutatási humán erőforrások fejlesztésének átfogó átalakítását célozná meg.

A területi fejlődést befolyásoló tényezők változása a regionális politika cél-, eszköz- és intéz­mény­rendszerének átalakítását követeli meg Európa-szerte. Az európai térfejlődés hosszú trendjei a decentralizáció legkülönbözőbb intézményesült formáinak kialakítását igénylik a konti­nens eltérő hagyományú országaiban. A kelet- és közép-európai új tagállamok az uniós kohéziós követelményeknek csak decentralizált intézményekkel képesek megfelelni. Ez nemcsak közigazgatási kérdés, hanem a versenyképesség javítását szolgáló kutatás-fej­lesztés eredmé­nyességének az előfeltétele is. A regionalizmus tér­nyerése a területi szerke­zetek korszerűsítését eredményezheti. A decentralizált beren­dezkedésű országokban a tudásintenzív gazdaság térbeli terjedése gyorsabb, mint a központosított államokban.

Több európai ország példája bizonyítja, hogy a tudomány és a kutatás-fejlesztés decent­ralizálása kedvező hatásokat vált ki a régiók fejlődésében. A kutatásintenzív ágazatok meg­telepedése növeli a kvalifikált munkahelyek számát. A kutató-fejlesztő intézmények hátterében megjelenő spin-off cégek vállalkozásfejlesztő és termelésserkentő hatása teljesen egyértelmű. Az innovatív vállalkozások fejlesztik a régiók export­kapacitásait, elősegítik a régiók európai és a nemzetközi kutatási térségbe való integrá­lódását. A kutatásigényes vállal­kozások hozzájárulnak a térségek újraiparosításához, a fejlett szolgáltatások elterje­déséhez. Mindez pedig a régiók jövedelemtermelő képességét javítja, és hozzájárul a területi kohézió erősítéséhez. Decentralizációs jellegű államreform nélkül a lisszaboni kritériumok nem telje­sít­hetőek Európa unitárius berendezkedésű államaiban, így Magyarországon sem.

3. Területi kohézió a Kárpát-medencében

A Kárpát-medencét alkotó természeti régiók, gazdasági terek és közigazgatási egységek fejlő­désében az 1990-es évtizedben lezajlott politikai változások és gazdasági átrende­ződések ellent­mondásos folyamatokat váltottak ki. A gazdasági átalakulás a magyar közösségek többségét különösen kedvezőtlenül érintette. A piacgazdaság előnyeit viszonylag gyorsan kiaknázni képes települések min­denekelőtt a nagyvárosok és a sajátos geopolitikai helyzetben lévő települések közül ke­rültek ki. Ez utóbbi csoportba számos sikeres határ menti település sorolható, amelyek kezdetben az informális, majd később az együttműködésre építkező gazdaság előnyeit és a munkaerő-piaci keresletet használták ki. A határon túli magyar nemzetiség nagy része rurális környezetben él, a tercier ágazatok, a pénzügyi szolgáltatások, az exportra termelő vállal­kozások jól jövedelmező munkahelyei viszont városokban jöttek létre. A falvak korábban városokba ingázó, kevésbé képzett lakos­sága a nagyipar összeomlása miatt biztos jöve­delem nélkül maradt.

A fejlődés területi terjedésében a nemzetiségi tényezők korlátozott szerepet ját­szanak. Az állami támogatáspolitika segítségével természetesen hatást lehet gyakorolni az egyes térségek fejlődésére. Le kell szögeznünk, hogy a modern regionális fejlesz­téspolitika – beleértve az Európai Unió strukturális és kohéziós politikáját is – a gazdasági előnyök térben folytonos terjedésére helyezi a hangsúlyt. Ez pedig azt jelenti, hogy a gazdasági növekedés kedvező hatásait a térségben élő valamennyi nemzetiségnek azonos módon kell éreznie.

A 2014-től esedékes következő uniós programozási periódusra való felkészítés során a magyar fejlesztéspolitikában sokkal markánsabb álláspontokat kell megfogalmazni a Kárpát-medencei gazdasági tér kohéziójának erősítését szolgáló intézkedések körét és tartalmát illetően, s ennek meg kell mutatkoznia a magyar támogatáspolitika különböző formáiban is.

A magyar gazdaság tőkeexpanziójának a jövőben erősödnie kell, a tőkeexport lehetséges színtereiként a határon túli magyar lakosságú térségek is szóba jö­hetnek. A gazdasági racionalitás azonban azt diktálja, hogy a magyar tőke befogadására e térségeknek is fel kell készülniük. Mint ahogy a magyar gazdaságpolitikának is számolnia kell azzal, hogy a tőkeexport támogatáspolitikájában külön szabályozást igényelnek a határon túli magyar lakosságú területekre történő befektetések.

A reálgazdaság fejlődésének ütemét, a gazdaság szerkezetének minőségét és jövedelem­termelő kapacitását – a gazdasági válságot kiváltó okokból levonható tanulság ez – a jövőben még inkább az állam, az önkormányzatok és az üzleti világ szereplőinek térbeli együttmű­ködése, partnerségének minősége határozza meg. A Kárpát-medence formális regionalizá­­lásának intézményesítése a térség gazdasági fellendülését eredményezné, közvetett módon a térségi autonómiák fejlődését is előre lendítené. A régiók kialakításában ezért kellene Magyarországnak példát mutatnia.

4. A romapolitikát segítő programok

A roma szegregációs és integrációs folyamatok, valamint az ingatlanpiac alakulásának avizsgálata Hajdúböszörménybenalátámasztotta, hogy a cigány népesség mozgásainak alakulásában a már meglévő gravitációs hatás, a lakáshoz jutás, a helyi társadalom befogadó és véde­kező készsé­gének, az együttélés már kialakult formáinak, a két etnikum közötti kapcso­latoknak, a cigány­ság belső differenciálódásának meghatározó a szerepe. A gazda­sági munkamegosztás rendjébe való integrálódás lehetőségei oly mértékben beszűkül­tek, hogy a cigány népességet vonzó hatásukról az esetek többségében nem lehet be­szélni. A lakás­vásárlási kedvezmények megszűnésével a lakáshoz jutás lehetőségei között felértékelődött az önkényes lakásfoglalás lehetősége. Erősödött a helyi társadalom védekezése a cigány lakosok bevándorlá­sával szemben. A munkalehetőségek beszűkülésével, a szociális segélyezés helyben, mindenki számára látható és érezhető módon való megvalósulásával, a nem ci­gány népesség körében is megfigyelhető rohamos szegényedéssel pedig megváltoztak az együttélés keretei, általánosan csökkent a tolerancia, és nőtt a két etnikum szembenállása. A jelzett általános folyamatok azonban településenként más és más módon csapódtak le, így megma­radt a területi sokszínű­ség.

A migráció iránya az utóbbi években eltérést mutat a cigányság korábbi vándorlási irá­nyaihoz és a nem cigány lakosság népességmozgásaihoz képest. Érez­hetően egyre inkább a vidéki települések irányába mozdul a cigányság. A lakáshoz jutás feltételei­nek megválto­zása indította el ezt az eltolódást a kisebb, üres házakkal igen, de ellenálló képességgel már kevésbé rendelkező tele­pülések/településrészek felé. Megindult egyes térségek elcigányo­sodása, míg más településeken csökken a cigány népesség száma. A munkalehetőségek biztosítása a problémák megoldásának egyik legfontosabb fel­tétele, de önmagában ez sem old meg mindent. A jövőre irányuló lehetséges forgatókönyveket tekintve a helyi társadalmak által ter­vezhető lépésekből ötféle következmény származtatható, amelyek kö­zül négy jelentős negatív hatásokkal járhat a települések/településrészek társadalmi struktúrájára nézve. Az egyik ezek közül a teljes bezárkózás, a konfliktusok „távolság­tartással” való kerü­lése, ami előbb-utóbb a településrész „elszakadásához” vezet. A má­sodik szerint ennél is komolyabb problémá­kat vethet fel a cigányság betelepedésének erőszakos megaka­dályozása, a már ott élők erősza­kos elűzése, ami egy beláthatatlan erőszakhullámot in­díthat el. A harmadik forgató­könyv sze­rint, ami az adott helyzetbe való belenyugvást, az események passzív szemléletét feltételezi, hosszú távon a telepü­lésrész és környezete teljes elértéktele­nedéséhez, a konfliktusok kiélező­déséhez vezet. A negyedik változat a nem cigány lakosok erősödő elvándorlását, a maradók asszimilá­cióját, többséggé váló cigányságba olvadását foglalja magá­ban. Az ötödik, legkedve­zőbb lehetőség, amely a térség lakossága előtt állhat, ha mindkét fél részéről az együtt­élés új mód­jának, a vállalható szerepeknek a megtalálása, felvál­lalása kö­vetkezik be – ter­mészete­sen azok­kal, akik erre hajlandók, illetve képesek. Ez utóbbi, hosszú távon eredményt hozó meg­oldásnak a kidolgozása egyre sürgetőbb. Álta­lános recept nem adható, minden településnek, mikrorégiónak magának kell meg­találnia a megoldáshoz vezető utat.

Az RKK vizsgálta a roma származású munkanélküliek közoktatási intézményekben történő foglalkoztatását és képzését. A roma koordinátorok foglalkoztatásba ágyazott képzésének modellje, amely a projektben részt vevőknek érettségit és OKJ-s szakmát adott, és emellett három–hat évig közalkalmazottként foglalkoztatta őket, azt mutatta, hogy a ráfordítások nemcsak társadalmi, de pénzügyi értelemben is megtérültek. A program eredményeként javultak a résztvevők munkaerő-piaci esélyei és mindannyian jelentős személyiségfejlődésen mentek keresztül, miközben az őket foglalkoztató általános iskolák is nyertek: javultak a roma diákok tanulmányi eredményei, csökkentek a hiányzások, évismétlések, valamint a magán­tanulóvá váló gyerekek aránya. A hatásvizsgálat összességében azt igazolta, hogy a foglalkoztatásba ágyazott képzés modellje eredményesen és hatékonyan alkalmazható az alacsony iskolai végzettségű és a munkaerőpiacról kiszoruló roma (és nem roma) emberek iskolai és társadalmi mobilitásának, integrációjának előmozdításában. Indokolt a modell támogatása és kiterjesztése a közszolgáltatások tágabb körére.

5. A helyi, illetve gazdasági döntéshozók munkáját segítő alkalmazott kutatási projektek

A Paksi Atomerőmű Zrt.-vel való hagyományos, keretszerződési kapcsolata alapján az RKK ele­mezte a nukleáris ipar versenyképességben betöltött szerepét és társadalmi kommunikációját. Kifejezetten sikeres nemzetközi példákat mutatott be, például a finn nukleáris ipar társadalmasítása sok hazánkban is alkalmazható tanulsággal szolgál. A jövőbeni paksi beruházások még inkább felértékelik a társadalmi kommunikáció szerepét, ami nem kizárólag az érintett erőműnek, hanem a kormányzati, önkormányzati, civil környezetnek is ad feladatokat. Külön megbízás keretében sor került a Kalocsai kistérség és az erőmű együttműködésének vizsgálatára, különös tekintettel az erőmű előtt álló fejlesztésekre.

Az intézet két városban (Paks, Zalakaros) készített városfejlesztési koncepciót, melyek módszertani szempontból megújulást jelentettek, tekintettel az integrált megközelítés most már jogszabályban is előírt szükségességére. A jövőben az integrált városfejlesztési stratégiák tömeges elkészítése után nehézségek prognosztizálhatóak a szétszabdalt fejlesztési forrás­elosz­tási rendszer, a működtetés, a fenntartás és a fejlesztés eszközrendszerének szétválasztottsága miatt. A tervezés szerepének devalválódása aligha oldható meg újabb típusú tervek előírásával, sokkal nagyobb figyelmet kellene fordítani a végrehajtás és koordináció számára megfelelő eszközök, mechanizmusok kialakítására.

A fenntartható városfejlődés stratégiai elemeinek feltárása Székesfehérvárott című kutatási feladat célja a székesfehérvári városfejlődés problémakörének feltárása volt, amely a gazdasági, társadalmi és környezeti szempontból fenntartható és egyben élhető modern város megteremtésének tudományos megalapozását jelenti.

A Megyei Önkormányzatok Szövetsége megbízásából a megyék jelenlegi helyzetének feltá­rását végezte el az RKK, és javaslatokat tett a jövőre vonatkozóan. A valamennyi megyére kiterjedő elemzések rámutattak arra, hogy a megyei önkormányzatok módszeres kiszorítása a fejlesztéspolitikából, majd a közszolgáltatások szervezéséből az utóbbi években erőteljes költségvetési megszorításokkal társult. Mára a megyei önkormányzatok lényegében a kötelező feladataik ellátására sem képesek. E folyamat felhívta a figyelmet arra, hogy a közép­szintű kormányzás tekintetében fennálló két évtizedes halogató politika egyrészt teljes centralizációt, másrészt középszinten ellehetetlenülést eredményezett. A reform aligha halogatható.

6. Hatásvizsgálatok

Új kutatási feladatként jelentkezett a különböző uniós és nemzeti pályázati rendszerek értékelési munkálataiba való bekapcsolódás (OFA, illetve az Existimo konzorcium tagjaként az ÚMFT pályázatai alapján). Az RKK kutatói szerint a hazai értékelési tevékenység meglehetősen mechanikus, formális, a forrásokat kezelő hatóságok, ügynökségek igazán nem érdekeltek abban, hogy a forráselosztás valódi anomáliáit megismerjék és korrigálják. A hazai közpolitikában viszonylag új terület az értékelés, ezért indokolt lenne sokkal nagyobb figyelmet fordítani rá. Ehhez képest az értékelő szervezetek kiválasztása, és a velük szembeni követelmények megfogalmazása, az értékelésre fordított források alacsony aránya is arra utal, hogy messze nem ismerte fel a kormányzat az értékelés jelentőségét a kormányzati munka hatékonyságának javításában.

A Cserehát Program hatásvizsgálata a fejlesztési megközelítések és gyakorlatok számára hozott hasznosítható eredményeket, a legnehezebb feladat – a legrosszabb helyzetű telepü­lések és kistérségek fejlesztési lehetőségei – vonatkozásában. A kutatás megerősítette, hogy csak egy fejlesztési folyamatba ágyazott, a helyi szereplőkkel együttműködni képes, legalább 4-5 éves animátori munkát (egyén- és közösségfejlesztést) feltételező megközelítés lehet eredményes.

Az Út a Munkához program hatásvizsgálataazt igazolta, hogy a tartós munkanélküliek munkaerő-piaci reintegrációját célzó, aktív eszközöket előtérbe helyező rendszer csak korlátozott mértékben váltotta be a hozzá fűzött reményeket. A megkérdezett településvezetők az aktív korúak ellátásának új rendszerét elsősorban annak fegyelmező, „munkára szoktató” jellege miatt üdvözlik, a közfoglalkoztatást azonban finanszírozási szempontból nem tartják hatékonynak, részben magasabb költségigénye, részben az elvégezhető feladatok mennyisége és az elvégzett munka alacsony értéke miatt. Kedvező fejlemény, hogy a programból kilépők közel tíz százaléka az elsődleges munkaerőpiacon helyezkedett el, ám ezt a korábbi feketefoglalkoztatás kifehérítésével sikerült elérni, tehát a közfoglalkoztatás új rendszere mellett sem várható a feketemunka nagymértékű csökkenése. A hatásvizsgálat azt is igazolta, hogy a program nem tudja e települési, területi egyenlőtlenségeket mérsékelni, éppen ott terheli meg erőn felül az önkormányzatokat, ahol az általa orvosolni kívánt problémák koncent­ráltan jelentkeznek. A kötelező önkormányzati feladatként értelmezett közfoglal­koztatás hatékonysága tehát több szempontból is megkérdőjelezhető, s noha alkalmi munka- és jövedelemszerzési lehetőséget kínál az érintettek számára, a munkaerő-piaci reintegráció előtt elzárja az utakat.

III. Hazai és nemzetközi kapcsolatok bemutatása

Az RKK hazai és nemzetközi kapcsolatai két meghatározó tevékenysége – a kutatási programok és megbízások, valamint a felsőoktatás – mentén alakulnak. Az intézet partneri köre a beszámolás évében is bővült, korábbi kapcsolatai többnyire folytatódtak.

Az akadémiai kutatóhelyekkel való együttműködések kevésbé meghatározóak, a hasonló profilú (Földrajztudományi, Világgazdasági, Közgazdaságtudományi, Politikatudományi, Szociológiai) intézetekkel leginkább közös publikációkkal, ritkábban pályázatok elkészítésével jelentkeznek.

Az RKK meghatározó feladatának tekinti kutatásai gazdasági- és társadalmi hasznosítását, ezért kiemelt hangsúlyt fektet a kormányzati döntéshozatal támogatására. Ennek megfelelően alakult ki szoros együttműködése a terület- és fejlesztéspolitikát irányító kormányzati szervekkel (MEH, FVM, SZMM). Ezek közül jelentőségében kiemelkedik az intézet első számú partnere, a Nemzeti Fejlesztési és Gazdasági Minisztérium, mely a beszámolás évében nyolc témában bízta meg az RKK-t.

Az intézet valamennyi kutatója részt vesz tudományos testületek munkájában. A vezető kutatók fontosabb tisztségeket is betöltenek. A tudományos társaságok közül kiemelendőek a Közgazdasági Társaság, a Politikatudományi Társaság, a Szociológiai Társaság, a Földrajzi Társaság, és az intézet kezdeményezésére és bázisán létrejött Magyar Regionális Tudományi Társaság.

Az intézet munkatársai mindezek mellett számos országos és területi közpolitikai tanácsadó, véleményező testületben (pl. operatív programok monitoring bizottságai), kuratóriumban jelen vannak.

A szakértői, kutatási megbízások (elemzések, stratégiák) bázisán a nagyvárosi önkor­mány­zatok­kal tovább erősödött az együttműködés, 2009-ben határon túli településekkel is. Stabili­zálódtak a bizottsági munkában és kutatási megbízásokban testet öltő kapcsolatok a regionális fejlesztési tanácsok és ügynökségek többségével. A kistérségi együttműködésekben a minőségi előrelépést (a vidéki, ill. leghátrányosabb térségek esetében), mennyiségi csökkenés kísérte.

Az RKK negyven kutatója vesz részt aktívan a hazai felsőoktatásban, huszonöten oktatnak doktori iskolában, közülük 9 fő egyetemi tanár. Irányító feladatokat látnak el regionális tudományi doktori iskolákban (Győr, Pécs, Debrecen), regionális és környezeti gazdaságtan mesterképzésekben. A felsőoktatási kapcsolatok eredményességét, az együttműködés magasabb színvonalát kihelyezett tanszékek biztosítják (Debrecen, Győr, Kaposvár, Kecskemét, Székesfehérvár). Állandósultak a kutatási és konzorciális együttműködések. Az intézet részt vállal a határon túli szakemberek képzésében is, tartós oktatási kapcsolat alakult ki a Kolozsvári Babeş–Bolyai Egyetemmel, a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegye­tem­mel, a Nagyváradi Egyetemmel, az Újvidéki Egyetemmel és a Beregszászi Főiskolával.

A hagyományos együttműködések (közös kutatási programok, csereprogramok) mellett a beszámolás évében a nemzetközi kapcsolatok tartós és sokoldalú bővülése volt jellemző a környező országok tudományos és szakmai szervezeteivel, különösen a határ menti kutatási programok és az oktatási kapcsolatok terén.

Az intézet állandó partnere a Paksi Atomerűmű Zrt. Az együttműködés elsősorban szakmai tanácsadásra és elemzésekre terjed ki a térségfejlesztés és a társadalmi párbeszéd téma­köré­ben. Az RKK konzorciumi partnerei széles vállalati kört ölelnek fel a környezetgazdálkodással foglalkozó szervezetektől a vezető tanácsadó cégekig.

Az intézet 2009-ben, terveinek megfelelően tíz nemzetközi tudományos rendezvényt szerve­zett. A Nemzetközi Földrajzi Unió gender-konferenciája és a szlovák–magyar határ menti együttműködési workshop iránt mutatkozott kiemelt érdeklődés. A 26 magyar nyelvű rendezvény közül élénk figyelem kísérte a Szubszidiaritás és regionalitás az egyház- és államszervezetben c. konferenciát.

Az RKK nemzetközi kapcsolatai legjelentősebb eredményének tartja, hogy Pécsett – az Európa Kulturális Fővárosa 2010 program keretében – rendezheti a Regional Studies Association éves kongresszusát.

IV. Fontosabb elnyert hazai és nemzetközi pályázatok rövid értékelése

Az RKK az előző évekhez hasonlóan aktív pályázati tevékenységet folytatott. A beszámolási évben valamennyi kutatóhelye nagyszámú pályázatot készített. A hazai pályázati rendszer elemei közül a Nemzeti Kutatási és Technológiai Hivatal Innotárs, az OTKA és az Állam­reform Operatív Program pályázatai tekinthetők finanszírozási szempontból jelentősnek. 2009-ben az intézet munkatársai csoportosan vagy egyénileg 18 pályázatot nyújtottak be hazai források megszerzésére. 2009-ben tíz pályázat pozitív elbírálásban részesült, az elnyert támogatás eltérő időtartamokra (1–3 évre) szólóan 180 millió Ft forrást jelent. Öt pályázat esetében még nem hirdettek eredményt – ezek közül három esélyesnek tekinthető –, három pályázat pedig sikertelen volt. A pályázati eredményességi mutató: 72 százalék. A hazai pályázati rendszer rendkívül differenciált, számos különbséggel írható le.

Több pályázati intézmény túlzottan bürokratikus módon működik. Ilyennek minősül például a fontos kutatási feladatokat finanszírozó és az eredmények tekintetében is nagy gazdasági jelentőségű Országos Foglalkoztatási Alap. Az e programban készült kutatási jelentésekhez csatolandó pénzügyi elszámolások rendkívül munkaigényesek, az elszámolási szabályok nem egyértelműek, az ellenőrzés rendszere nem transzparens, a kifizetések megtagadásában gyakran szubjektív tényezők játszanak szerepet. Nem változott a pályázatok benyújtásához szükséges adminisztráció mennyisége sem. Számtalan alkalommal fogalmaztunk meg kritikát amiatt, hogy miért kell például közjegyző által hitelesített alapító okiratokat és egyéb dokumentumokat akadémiai intézeteknek benyújtaniuk. Az eljárásrend nem egyszerűsödött, hanem több esetben még bonyolultabbá vált, nem egy alkalommal már a pályázati szerződések aláírására is közjegyző jelenlétében kerülhetett csak sor. Sajnálattal kell megállapítani, hogy az intézet összehasonlíthatatlanul több energiát kénytelen a pályázati adminisztrációra fordítani, mint a kutatási eredmények terjesztésére.

Az érvényes nemzetközi pályázatok nagy része 2009-ben befejeződött. Az Európai Bizottság különböző keretprogramjaiban három kutatás zárult sikeresen. A beszámolási évben az Európai Bizottság Interreg, az Instrument for Pre-Accession (IPA, a horvát csatlakozás támogatása) és a European Observation Network for Territorial Development and Cohesion (ESPON) programokhoz 2009-ben benyújtott 9 pályázat közül 7 sikeresnek bizonyult (a pályázati sikerességi ráta: 78 százalék). E pályázatok a 2010–2011. évben 120 millió Ft forrást jelentenek. Kisebb volumenű (4 millió Ft) pályázatot nyert az intézet a Swiss National Science Foundation SCOPES-projektjében.

A nemzetközi pályázatok egy részének utófinanszírozása miatt az RKK 2009-ben folyamatosan likviditási gondokkal küszködött. Az EU 60–70 millió Ft értékű késedelmes kifizetései az intézet gazdálkodását destabilizálták.

Nem tekinthető pályázati formának, de itt kell megemlíteni, hogy az intézet tartalmas együttműködést folyatott a Nemzeti Fejlesztési és Gazdasági Minisztériummal, amely 42 millió Ft kutatási támogatásban részesítette az intézetet.

V. A 2009-ben megjelent jelentősebb publikációk és más bemutatható eredmények

KÖNYVEK

Baranyi B, Fodor I (eds.): The Role of Environmental Industry in the Regional Reindustrialisation in Hungary. Hungarian Academy of Sciences Centre for Regional Studies, Debrecen–Pécs, 2009. p. 232

Baranyi B (szerk.): Kárpátalja. MTA Regionális Kutatások Központja, Dialóg Campus Kiadó, Pécs–Budapest, 2009. p. 540 (A Kárpát-medence régiói, 11.)

Beluszky P (szerk.): Magyarország történeti földrajza II. kötet. Dialóg Campus Kiadó, Budapest–Pécs, 2008. p. 436 (Studia Regionum)(Területi és Települési Kutatások, 27.)(Studia Geographica)(Dialóg Campus Tankönyvek)

Csizmadia Z: Együttműködés és újítóképesség. Kapcsolati hálózatok és innovációs rendszerek regionális sajátosságai. Napvilág Kiadó, Budapest, 2009. p. 255

Erdősi F: Kelet-Európa közlekedése. Dialóg Campus Kiadó, Budapest–Pécs, 2009. p. 544 (Studia Regionum)(Dialóg Campus Szakkönyvek)(Területi és Települési Kutatások, 34.)

Fodor I (szerk.): A régiók újraiparosítása. A Dél-Dunántúl esélyei. MTA Regionális Kutatások Központja, Pécs, 2009. p. 99

Hardi T, Hajdú Z, Mezei I: Határok és városok a Kárpát-medencében. MTA Regionális Kutatások Központja, Győr–Pécs, 2009. p. 374

Hardi T, Tóth K (szerk.): Határaink mentén. A szlovák–magyar határtérség társadalmi-gazdasági vizsgálata (2008). Fórum Kisebbségkutató Intézet, Somorja, 2009. p. 283

Horváth Gy (szerk.): Dél-Erdély és Bánság. MTA Regionális Kutatások Központja, Dialóg Campus Kiadó, Pécs–Budapest, 2009. p. 582 (A Kárpát-medence régiói, 9.)

Nagy G (szerk.): Dél-Alföld. MTA Regionális Kutatások Központja, Dialóg Campus Kiadó, Pécs–Budapest, 2009. (A Kárpát-medence régiói, 10.)

Rechnitzer J, Lengyel I (szerk.): A regionális tudomány két évtizede Magyarországon. Akadémiai Kiadó, Budapest, 2009. p. 468 (Modern regionális tudomány szakkönyvtár).

Rechnitzer J (ed. and comp.) The Danube in Hungarian Regional Development. Hungarian Academy of Sciences, Centre for Regional Studies, Pécs, 2009. p. 62

KÖZLEMÉNYEK

Baráth G: The Relation Systems of Metropolitan Areas. Comparative Analyses of Capital City Regions by the Example of Budapest, Székesfehérvár, Tatabánya in Hungary and of Paris and Sens in France. Centre for Regional Studies of the Hungarian Academy of Sciences, Pécs, 2009. p. 48 (Discussion Papers, 75.)

Barta Gy: Integrált városfejlesztési stratégia: a városfejlesztés megújítása, TÉR és TÁRSADALOM 23. (3): 1–12 (2009)

Beluszky P: A piramis alján. Szolgáltatások – kereskedelem a (kis)falvakban, MAGYAR TUDOMÁNY 170. (6) 664–671 (2009)

Czirfusz M: Ellentmondásban? Központi helyek elmélete és a városok specializációja, TÉR ÉS TÁRSADALOM 23. (3) 13–25 (2009)

Csatári B, Farkas J. Zs: A területhasználat változásai, GAZDÁLKODÁS 53 (5) 413–423 (2009)

Csizmadia Z: A társadalmi konfliktus-problematika elméleti megalapozása. In: A várostérségi versenyképesség társadalmi tényezői. (Szerk. Szirmai V.) Dialóg Campus Kiadó, Budapest–Pécs, 2009. pp. 123–129.

Csizmadia Z: Cooperation and Innovativity: the Network Foundations of the Regional System of Innovation. Centre for Regional Studies of the Hungarian Academy of Sciences, Pécs, 2009. p. 38 (Discussion Papers, 70.)

Enyedi Gy: Az orosz város, TÉR ÉS TÁRSADALOM 23 (2) 201–211 (2009)

Enyedi Gy: Competitiveness of the Hungarian regions, HUNGARIAN GEOGRA­PHICAL BULLETIN, 58 (1) 33–47 (2009)

Enyedi Gy: Városi világ, MAGYAR TUDOMÁNY 170 (3) 295–302 (2009)

Erdősi F. Összeomlás vagy reneszánsz? (A hagyományos vasúti közlekedés állapota és kilátásai Kelet-Európában) TÉR ÉS TÁRSADALOM 23. (2) 1–23 (2009)

Faragó L: A településhálózat és annak alakítása (A városokról szóló diskurzus folytatása) TERÜLETI STATISZTIKA 12 (49.) (3) 257–263 (2009)

Finta I: A térségi szintű önkormányzati közszolgáltatási feladatellátás kérdései és lehetséges modelljei, ÚJ MAGYAR KÖZIGAZGATÁS 2 (8) 19–26 (2009)

Földi Zs: A társadalmi részvétel szerepe a városfejlesztés gyakorlatában– európai és hazai tapasztalatok TÉR ÉS TÁRSADALOM 23 (3) 27–43. (2009)

Hajdú Z: Hol él a magyar nemzet? Államterület, államhatárváltozások, államföldrajz és a nemzet kölcsönviszonyának szemlélete a magyar földrajztudományban 1947-ig. In: Kötőerők. Az identitás történetének térbeli keretei. (Szerk. Cieger A.) Atelier, Budapest, 2009. pp. 105–136.

Horváth Gy: Cohesion Deficiencies in Eastern and Central Europe – Inequalities of Regional Research Area. Centre for Regional Studies of the Hungarian Academy of Sciences, Pécs, 2009. p. 40 (Discussion Papers, 72.)

Horváth Gy: Regionális egyenlőtlenségek a kelet- és közép-európai térségben, MAGYAR TUDOMÁNY 170 (12) 1499–1512 (2009)

Horváth Gy: Regionalism in a unitary state. In: Europe, Regions and Regionalism. (Eds. Scully, R., Wyn J.) Palgrave Macmillan, London, 2009. pp. 154–172.

Illés I: A „területi kohézió” szerepe az EU és a tagországok politikájában. In: Kötőerők. Az identitás történetének térbeli keretei. (Szerk. Cieger A.) Atelier, Budapest, 2009. pp. 87–101.

Kanalas I, Nagy G: Development and regional characteristics of the Hungarian information and communication sector (ICT), NETWORKS AND COMMUNICATION STUDIES, (NETCOM) 23 (1–2) 21–48 (2009)

Kovács K: The transforming Hungarian countryside: processes, development needs and tools. In: Rural Motifs. Essays in Honour of Professor Leo Granberg. (Ed. J. Nikula). Aleksanteri Insitute, Helsinki, 2009. pp. 137–160. (Aleksanteri Series, 5.)

Kugler J, Uhrinová, A: Employment chances of the Slovakian youth in Békés county, THE JOURNAL OF ECONOMICS AND SOCIAL RESEARCH 10 (1) 46–54 (2009)

Lux G: Divergent patterns of adaptation among Central European old industrial regions, EUROPEAN SPATIAL RESEARCH AND POLICY 16 (1) 145–157 (2009)

Mezei I: The Development of the Urban Network in Slovakia. Centre for Regional Studies of the Hungarian Academy of Sciences, Pécs, 2009. p. 54 (Discussion Papers, 76.)

Nagy E, Nagy G: Changing spaces of knowledge-based business services in Hungary, HUNGARIAN GEOGRAPHICAL BULLETIN 58 (2) 101–120 (2009)

Nagy E: Constructing and crossing boundaries in a new (?) Europe, EUROPEAN SPATIAL RESEARCH AND POLICY 16 (2) 49–62 (2009)

Nagy I: Zaštita okoline u Mađarskoj posle promene sistema na početku devedesetih godina XX veka, ZBORNIK MATICE SRPSKE ZA DRUŠTVENE NAUKE 127 61–73 (2009)

Nagy T: Being locked out and locked in. The culture homelessness in Hungary. In: Postsocialist Europe. Anthropological Perspectives from Home. (Eds. Kürti L., Skalník P.) Berghahn Books, Oxford, 2009. pp. 206–226.

Pálné Kovács I: Régiók és fejlesztési koalíciók, POLITIKATUDOMÁNYI SZEMLE 18 (4) 37–60 (2009)

Pálné Kovács I: Regionalization in Hungary: Options and scenarios on the „road to Europe”. In: De-Coding New Regionalism. Shifting Socio-Political Contexts in Central Europe and Latin America. (Ed. J. W. Scott) Routledge, London, 2009. pp. 199–214. (Urban and Regional Planning and Development)

Somlyódyné Pfeil E: A befejezetlen reform – a kistérségi közigazgatási rendszer értékei és dilemmái. In: Jobb közigazgatás helyben járás és visszafejlődés helyett. (Szerk. Verebélyi I., Imre M.) Századvég Kiadó, Budapest, 2009. pp. 122–143.

Tagai G, Nemes Nagy J: Területi egyenlőtlenségek, térszerkezeti determinációk, TERÜLETI STATISZTIKA 12 (49) (2) 152–169 (2009)

Timár J: Communist and post-communist geographies. In: The International Encyclopedia of Human Geography. Vol. 2. (Eds. Kitchin, R., Thrift, N.) Elsevier, Oxford, 2009. pp. 214–220.

Váradi M. M: Utak vagy tévutak? In: Cigánynak lenni Magyarországon. Jelentés 2008. Út a radikalizmusba. (Szerk. Törzsök E., Paskó I., Zolnay J.) Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány, Budapest, 2009. pp. 59–86.

Varjú V: A területi tervezés legújabb környezetértékelési metódusa – a stratégiai környezeti vizsgálat integrációja a döntéshozásban, TÉR ÉS TÁRSADALOM 23 (1) 55–65 (2009)

Virág T: Szegények a kistelepülések fogságában – a szociálpolitika mindennapi gyakorlata egy hátrányos helyzetű térség településein, ESÉLY 20 (4) 38–54 (2009)