Magyar Tudományos Akadémia
 

MAGYAR TUDOMÁNYOS AKADÉMIA

KÖZGAZDASÁG- ÉS REGIONÁLIS TUDOMÁNYI KUTATÓKÖZPONT

REGIONÁLIS KUTATÁSOK INTÉZETE

English | Oldaltérkép | Bejelentkezés

ÚSZT PÁLYÁZATOK

Tudományos beszámoló 2013

Tudományos beszámoló az MTA KRTK RKI 2013. évi tudományos tevékenységéről

I. Az RKI fő feladatai 2013-ban

II. A 2013-ban elért kiemelkedő kutatási és más jellegű eredmények

a) Kiemelkedő kutatási és más jellegű eredmények

b) Párbeszéd a tudomány és a társadalom között

III. Az RKI hazai és nemzetközi kapcsolatai 2013-ban

IV. A 2013-ban elnyert fontosabb hazai és nemzetközi pályázatok rövid bemutatása

V. A 2013-ban megjelent jelentősebb publikációk

KÖNYVEK

KÖZLEMÉNYEK

I. Az RKI fő feladatai 2013-ban

Az MTA Közgazdaság- és Regionális Tudományi Kutatóközpont Regionális Kutatások Intézete (RKI) a 2012. január 1-jével történt átszervezés előtt MTA Regionális Kutatások Központja (RKK) néven önálló költségvetési szervként működött. Az intézet alapvetően megtartotta elődje feladatait, tevékenységeit, kutatási profilját és telephelyhálózatát az új szervezeti formában, miközben a kutatóközponti működés kihívásainak is megfelelt.

Az intézet a közfeladatként jelentkező alapkutatásokat tekintette elsődleges feladatának a 2013. évben is. Eredményeinek bemutatásaként 2 monográfia, 5 szakkönyv, 5 tanulmánykötet, 80 szakcikk és további 200 tanulmány megjelentetését, a Discussion Papers sorozat, a Kárpát-medence régiói monográfiasorozat és a Tér és Társadalom folyóirat folyamatos kiadását tervezte. E feladatokat a korábban kialakult komplex intézeti profil (tudáslánc) – alapkutatás, alkalmazott kutatás, felsőoktatás, tanácsadás – fenntartása mellett sikerült teljesíteni. Az intézeti munkákra 2013-ban 1423 hivatkozást regisztráltak.

Az RKI a területi tudományok magyarországi bázisintézményeként hozzájárult a területi törvényszerűségek feltárásához, az eredmények hazai és nemzetközi terjesztéséhez, kutatásai megalapozták az Európai Unió és Magyarország területpolitikáját, fejlesztési stratégiáját. Alkalmazott kutatásai közvetlenül szolgálták a kiegyensúlyozott és fenntartható térszerkezet kialakítását és működtetését. Az intézet hat decentralizált kutatási egysége (Békéscsaba, Budapest, Győr, Kecskemét, Pécs, Székesfehérvár) saját kutatási profilja mellett kiemelt feladatként kezelte a térségi sajátosságok elemzését.

2013-ban számottevő hangsúlyt kaptak a területi kormányzás sajátosságaival és továbbfejlesztésével, az európai területi jövőképpel, a Kelet- és Közép-Európával (területi fejlődés, versenyképesség, államhatárok és szomszédságpolitikák, európaizáció), a vidéki térségek komplex fejlődésével (területi tőke, helyi fejlesztés, térségtípusok, vidékpolitika), az innováció területi és hálózati kérdéseivel (regionális innovációs fejlesztéspolitika és kapcsolatrendszer), a társadalmi kérdések térbeliségével (jól-lét, etnikus és nem etnikus szegénység, kirekesztés, oktatás, egészség), az éghajlatváltozás és az energiahasználat területi aspektusaival (megújuló energiahasználat határtérségekben, regionális energiastratégia, földhasználat) kapcsolatos kutatások, továbbá a helyi közszolgáltatások versenyképességet szolgáló modernizálását megalapozó vizsgálatok is.

A 2013. évben is komoly feladatot jelentett a felsőoktatási tevékenység, az RKI harmincegy kutatója – köztük nyolc egyetemi tanár – vezetett, illetve témafelelősként támogatott doktori és mesterképzéseket.

Az intézet tizenegy nemzetközi, húsz hazai tudományos, tizenöt ismeretterjesztő és egy kulturális rendezvény szervezését tervezte. A 2013. év a nemzetközi kapcsolatok terén Németország irányában jelentett új minőséget, illetve a szomszédos országok – különösen Szlovákia, Románia, Szerbia és Horvátország – kutatóhelyeivel intenzívebbé váltak az együttműködések. A nemzetközi események közül kiemelkedő jelentőségű volt a Territorial cohesion in Europe című, a Dunántúli Tudományos Intézet alapításának 70. évfordulója alkalmából rendezett pécsi konferencia, amelyen húsz európai ország jeles szakemberei vettek részt. A beszámolási évben 40 éves Békéscsabai Kutatócsoport – húszéves hagyományt követve – szervezte meg az V. Alföld Kongresszust, amelynek fókuszában ezúttal a válság, a függőség, a növekvő térbeli-társadalmi egyenlőtlenségek problémaköre, illetve az ezekre adott és adható helyi illetve térségi válaszok álltak.

II. A 2013-ban elért kiemelkedő kutatási és más jellegű eredmények

a) Kiemelkedő kutatási és más jellegű eredmények

Területi kormányzás

Az ESPON (Európai Területi Tervezési Megfigyelő Hálózat) az Európai Unió kiemelt területfejlesztési kutatási programja. Az intézet 2013-ban három kutatásban vett részt, amelyek közül a Territorial Approaches for New Governance (TANGO) c. kutatás a területi kormányzás kérdéskörére fókuszált. A nemzetközi szaktekintélyeket és területi kutatási intézményeket tömörítő konzorcium kialakította a területi kormányzás számára elméletileg fontosnak tartott követelményrendszert, ennek indikátorait, majd ezek tesztelésére és alkalmazására tizenkét európai esettanulmány készült, amelyekből három területi hatóköre Magyarországra is kiterjedt. Az intézet két esettanulmányt készített, az egyik a pécsi európai kulturális főváros projekt, a másik a dél-dunántúli regionális operatív program végrehajtásának körülményeit mutatta be, kitekintéssel a kelet-közép-európai új tagállamok regionális politikai alkalmazkodásának sajátosságaira. Ezek az esettanulmányok kihangsúlyozták a centralizált kormányzási rendszer és politikai kultúra korlátozó hatását a fejlesztéspolitikai döntések koordinációjában, az érdekeltek bevonásában, a helyi sajátosságokra való érzékenységben. Ugyanakkor a kutatás arra is rámutatott, hogy más, fejlettebb, decentralizáltabb országokban sem egyszerű a területi fejlesztés számára különösen fontos integratív kormányzási modellt, alkalmas területi léptéket megtalálni és működtetni. Mindenesetre a kutatás során feltárt trendek, jellemző intézményi és működési megoldások összességében egy sokkal rugalmasabb, a helyi sajátosságokat kezelni képes európai területi kormányzási modell térhódítását vetítik előre, ami a hazai centralizációs törekvésekkel nehezen lesz követhető.

Európai területi forgatókönyvek

A Territorial Scenarios and Visions for Europe (ET2050) c. kutatási projekt az európai területi fejlődés szcenárióit és forgatókönyveit készíti el 2050-es időhorizonton. Mivel a területi fejlődéssel és a kohézióval foglalkozó döntéshozóknak szükségük van egy jövőorientált és integrált elképzelésre az európai térségfejlesztés tekintetében, ezért az ESPON-program ezt a területi jövőkép-építési folyamatot koordinálja az érintettek bevonásával. A 2030-ig, illetve 2050-ig érvényes szcenáriók, forgatókönyvek és a felvázolt közpolitika-alkotási víziók számos szakterülethez kapcsolódnak, s jelentősen meghatározzák az adott ágazat szervezésének hosszú távú keretfeltételeit. Az intézet a Duna-régió helyzetelemzését, illetve a baseline szcenárióknak az adott térségre vonatkozó adaptációját készítette el, valamint hozzájárult több kelet-európai szecnárióváltozat véglegesítéséhez és a modellezés megalapozásához a hazai funkcionális városi térség és policentrikus városhálózat-értelmezés bemutatásával.

Államhatárok és szomszédságpolitikák

Az EUBORDERSCAPES FP7-es projekt keretében folytatott kutatás társadalmi, gazdasági és geopolitikai elemzések segítségével tárja fel azokat a hidegháború időszakát követő európai integrációs folyamatokat, amelyek a határváltozások és -nyitások hatására a határ menti régiókban zajlottak le. A területi átrendeződések történeti folyamatait elemző részkutatás keretében a II. világháború alatti és utáni térközösség-vállalási folyamatok kerültek vizsgálat alá. Az új helyzet új térkategóriákat hozott a magyar politikai gondolkodásba is, közmegegyezés azonban nem alakult ki. A Balkán folyamatait elemző tanulmány azt a kérdést járta körbe, hogy milyen összefüggések vannak a jugoszláv föderáció megélése és az európai uniós törekvések között, s az új délszláv tagállamok körül és között milyen hatások bontakoznak ki az EU-ban, hiszen Horvátország csatlakozását követően már megjelentek bizonyos problémák.

Kelet- és közép-európai nemzeti területfejlesztési politikák változási irányai

Az Új térformáló erők és fejlődési pályák Kelet-Európában a 21. század elején c. OTKA-kutatás 2013-ban a nemzeti területfejlesztési politikák kelet- és közép-európai változására fókuszált. Az új strukturális politikára való felkészülés során a támogatási célokon, forrásokon és a strukturális eszközök mechanizmusain kívül a területi fejlődés új hajtóerőinek felhasználására is tekintettel kell lenni. Az első kérdéskör a nemzeti érdekek uniós képviseletével hozható összefüggésbe, az utóbbi feladat a nemzeti szakpolitikák és intézményi struktúrák témaköréhez kapcsolódik. A területi fejlődést alakító tényezők változása a regionális politika cél-, eszköz- és intézményrendszerének átalakítását követeli meg. Ez ugyancsak a nemzeti érdekek érvényesítését jelenti. Az európai térfejlődés hosszú távú trendjei a decentralizáció legkülönbözőbb intézményesült formáinak kialakítását igénylik a kontinens eltérő hagyományú országaiban. A kelet- és közép-európai új tagállamok az uniós kohéziós követelményeknek csak decentralizált intézményekkel képesek megfelelni. Ez nemcsak közigazgatási kérdés, hanem a versenyképesség javítását szolgáló kutatás-fejlesztés eredményességének az előfeltétele is.

A regionális innovációs fejlesztéspolitika kihívásai Magyarországon

A 2013-ban zárult Innovációbarát kormányzás Magyarországon – A regionális innovációs fejlesztéspolitika kihívásai c. OTKA-kutatás áttekintette az innováció irányításának elméleti keretrendszerét, az innovációs rendszermodellek institucionalista megközelítéseit, a governance-modell innovációs intézményrendszerre történő alkalmazhatóságát, továbbá az elmúlt három évben folyamatosan változó szakpolitikai keretrendszert, és az átalakuló hazai innovációs intézményrendszert. A fejlesztő állam koncepciótól – amelyet az adósságválság gerjesztette központi forrásszűke is magyaráz – elmozdulás figyelhető meg az állam laza koordinatív és közvetett támogató funkciói felé. Az innovációt nemcsak a tudástermelők és a vállalatok belső viszonyai határozzák meg, hanem komoly hatással van rá az állam és annak különböző irányító szervezetei, a külső környezeti és társadalmi tényezők is. A kutatás kiemelten foglalkozott az innovációs rendszer kulcsszereplőinek tekintett egyetemek regionális innovációs irányítási rendszerbe való betagozódásával, valamint a dél-dunántúli helyzetképpel. A kutatási zárókötet az innovációs kormányzás szélesebb horizontú elemzését adta. Bemutatta az innováció irányításának elméleti keretrendszerét és az irányítási modell innovációs intézményrendszerre történő alkalmazhatóságát. A kérdéskört az intézményi-közgazdasági megközelítések mellett kormányzástudományi és tudásszociológiai keretrendszerbe ágyazta.

Együttműködés alapú vállalkozói innovációtámogatás

A Baross Gábor Program által finanszírozott Együttműködés alapú vállalkozói innováció-támogatás című projekt átfogó célja a vállalkozói innováció fejlesztése a Közép-dunántúli régióban, olyan, eddig nem működő szolgáltatási, illetve tanácsadási kapacitások kiépítésével, amelyek a kis- és középvállalkozások együttműködéseit ösztönzik, valamint az együttműködési érdekeltségek megteremtését támogatják. A projekt keretében sor került az együttműködési modellek nemzetközi és hazai elméleti dokumentumainak összegző elemzésére, valamint az együttműködési modellek nemzetközi jó gyakorlatainak feltárására. A Közép-dunántúli régió innovatív együttműködési modelljeinek kidolgozása érdekében a vállalkozások méretére, megyei és ágazati megoszlására reprezentatív mintán empirikus adatfelvétel készült a térség háromszáz kis- és középvállalkozása körében. A szolgáltatás tudományos megalapozását a kérdőív mellett a Közép-dunántúli régió innovációs – az együttműködésben részt vevő és az együttműködéseket támogató szervezetek – szereplőinek körében készített strukturált mélyinterjúk egészítették ki. A projekt megalapozó kutatási szakaszának eredményeit két módszertani útmutató összegezte. Az előkészítő munkarészben négy konkrét (gazdasági, kutatás-fejlesztési és innovációs, projekt alapú, valamint szolgáltatási és információs) együttműködési modell kialakítására került sor, amelyekhez kapcsolódva esettanulmányok készültek. A projekt megalapozó munkarésze feltárta azokat a tényezőket, amelyek a vállalkozások hatékony és eredményes tevékenységét, együttműködéseit, illetve innovativitását akadályozzák. Ezen problémákból kiindulva valós vállalkozói igényekre reagálva került sor az innovációs audit szolgáltatás módszertanának kidolgozására, valamint a szolgáltatás pilot típusú beindítására a Közép-dunántúli Regionális Innovációs Ügynökség bevonásával. A szolgáltatás eredményes alkalmazásához részletes szakmai eljárási útmutató készült Innovációs audit elvégzéséhez és fejlesztési projektek tartalmi elemeinek definiálásához kapcsolódó módszertani útmutató címmel mind nyomtatott, mind elektronikus formában, amely a partnerek, a KDRIÜ és a Fejér Megyei Kereskedelmi és Iparkamara honlapján is elérhetők. A KKV-k számára kidolgozott innovációs audit módszertant és szolgáltatást a jövőben a KDRIÜ fogja alkalmazni.

Komplex vidékkutatási program

Az MTA és a Magyar Nemzeti Vidéki Hálózat (MNVH) közötti együttműködésen alapuló, a Vidékfejlesztési Minisztérium vidékstratégiáját támogató komplex kutatási program koordinációját az RKI látta el. Az intézet egyben hat átfogó komplex kutatási projekt gazdája volt, így valamennyi osztálya önálló projektet vezetett, továbbá bevonásra került több akadémiai kutatóhely is (Közgazdaságtudományi Intézet, Ökológiai Kutatóközpont, Talajtani és Agrokémiai Intézet) önálló projekttel. A kutatások építettek az MTA vidékkutatásokkal foglalkozó tudományos műhelyeinek tapasztalataira, javaslataikkal a következő uniós tervidőszakra szóló vidékfejlesztési program tervezésének és végrehajtásának tudományos megalapozását szolgálták. A vidéki tudományos műhelyek miközben átfogó kutatási projekteket vezettek, térségük jellemzőinek feltárásával is segítették a vidékfejlesztés differenciált megközelítését, helyi konzultációkkal, workshopokkal, konferenciákkal erősítették helyi tudományos közéleti szerepüket. A program keretében a különböző – eddig többnyire elkülönülten működő – tudományos egységek szervezett módon megosztották eredményeiket és bevonták egymást a végrehajtásba. A komplex program azokat a fontos aspektusait vizsgálta a vidékkel kapcsolatos témáknak, amelyek nagy jelentőséget kapnak a következő uniós tervidőszakban.

Az európai fejlesztéspolitika hangsúlyos elemévé válik a lokalitás szerepének újraértelmezése, a vidéki térségekben rejlő különböző potenciálok lehető legjobb kihasználása. E filozófia jegyében külön projekt értékelte a magyar vidéki térségek helyzetét az európai térben, vizsgálta meg a vidék differenciálódásának hazai folyamatait, tárta fel a vidéki térségek lehetséges típusait és eltérő fejlesztési igényeit. A munka során elméleti és gyakorlati megfontolások alapján kétféle javaslatot tett az intézet a vidéki térségek újfajta lehatárolására, az egyik a járási szintet tekintette alapegységnek, a másik – a központi tervezési folyamathoz alkalmazkodóan – a települési szintet. Ezt követően a vidéki térségek differenciálódása szempontjából legfontosabbnak ítélt jellemzők alapján a vidékinek tekinthető járások hazai sajátosságokhoz illeszkedő újszerű tipizálására került sor. A kialakított térségtípusok elemzésével és összehasonlító vizsgálatával, valamint kilenc mintatérségre készült esettanulmány alapján készültek javaslatok a hazai sajátosságokhoz illeszkedő, helyi igényeket figyelembe vevő, térségi alapon szerveződő, differenciált vidékfejlesztés megalapozásához. A projekt legmeglepőbb eredménye az volt, hogy vidéki térségeink differenciálódása nem oly erőteljes, mint ahogy azt feltételezzük. Jellemzőik, problémáik, sőt fejlesztési céljaik többsége nem helyspecifikus, és nem igazán megoldható a vidékfejlesztési program keretei között. A kutatás így gyakorlatilag nem igazolta azt a hipotézist, hogy hazánkban a térségi alapon differenciált vidékfejlesztés ideje jött el. A helyi „területi tőke” legfontosabb eleme úgy tűnik, hogy ma is a földrajzi elhelyezkedés. A vidéki térségek szinte mindegyikében jelenleg, és különösen hosszú távon a legnagyobb problémát a humán szféra kapacitásainak kimerülése és a „helyben maradó” pénzügyi tőke hiánya okozza. Az alulról építkező, helyi erőforrásokra építő fejlesztések pedig csak korlátozott sikereket hoztak. Ezért fontos lenne, hogy az országos ágazati programok fokozottabban vegyék figyelembe a vidéki térségek sajátosságait, illetve, hogy az egyes pályázati kiírások tartalmazzanak olyan elemeket, melyek koncentrálnak a speciális vidéki problémákra. A továbblépéshez elengedhetetlen, hogy a helyi szereplők megerősödjenek, a helyi tervezési gyakorlat és együttműködési kultúra javuljon, ezért a helyi kezdeményezéseken alapuló térségfejlesztés súlyát és szerepét is egyértelműen növelni kell.

A lokalitásra épülő megközelítés alkalmazásának speciális szeletét fedi le a közösségvezérelt helyi fejlesztés (CLLD) és a több alap együttes közreműködésén alapuló (multifund) tervezés hazai fejlesztéspolitikai alkalmazhatóságát vizsgáló projekt, kitérve a CLLD javasolt hazai területi léptékére, illetve a részvételen alapuló tervezés módszertani ajánlásaira.

A következő európai uniós tervciklus vidékfejlesztési céljai között kiemelten szerepelnek a környezeti állapot megőrzéséhez, javításához, illetve az éghajlatváltozáshoz kapcsolódó kérdések. Ennek megfelelően a program öt projektje a vidéki térségek környezeti kérdéseire koncentrált, a környezet, a gazdaság és a társadalom komplex összefüggéseit feltárva. Az intézet által vezetett projekt a klímaváltozás és a vidékfejlesztés kapcsolatát, illetve a globális felmelegedés hatását vizsgálta a föld- és tájhasználat-változásra, ajánlásokat fogalmazott meg az agrártámogatások és a vidékfejlesztési politika eszközeinek olyan finomhangolására, mely segítheti a megfelelő adaptációt.

A társadalmi befogadás előmozdítása, a szegénység csökkentése és a gazdasági fejlődés támogatása a vidéki térségekben a következő tervciklus egyik kiemelt célja, ehhez két altéma kapcsolódott, amelyek széles körű empirikus kutatásokra alapozva valós képet tudtak adni a szegénység hazai állapotáról, okairól, területi jellemzőiről és e problémák kezelésének lehetőségeiről. A vidékiségből adódó marginalizálódás társadalmi, gazdasági, települési, térségi összetevőit, konfliktusait, okait és a feloldás, kezelés lehetőségeit vizsgáló projekt azt állapította meg, hogy a jelenleg marginálisként azonosítható terek számára kínált fejlesztési irányok nem vezethetnek el a kívánatos célokhoz a jelenlegi versenyorientált program és projekt logikában, csak tartósíthatják a marginális helyzetet. Miután a térségek nem egyveretűek, egyszerre több kategóriába is beletartoznak, a kínált fejlesztési stratégiai irányok számos ponton gyakran egymást oltják ki. A fejlesztési dokumentumokban azonosított erőforrások a térségi gazdasági szereplők szerint alapvetően nem állnak rendelkezésre a térségekben és/vagy a pozitív példák nem jutnak el a gazdasági szereplők szélesebb köreihez, így hatásuk csak pontszerűen jelentkezik és továbbgyűrűző hatást nem lehet kimutatni. A megoldás kulcsa a tervezési logika megfordítása volna térségi szinten, vagyis a nemcsak hivatkozott, hanem valódi alulról építkező (bottom-up), a helyi kulcsszereplők véleményét messzemenőkig figyelembe vevő tervdokumentumok elkészítése.

A tudásátadás és az innováció előmozdítása a vidéki térségekben kiemelt uniós cél. Az ehhez kapcsolódó projekt empirikus felmérésre alapozva összeállított egy hazai innovációs katasztert. A kutatás legfontosabb megállapítása, hogy az újdonságok és újítások bevezetése a vidéki térségeinkben nem ritka, és mind a társadalmi, mind a gazdasági innováció elemei, esetei megtalálhatók. Az innovációs térképet nem jellemzi az a fajta kelet–nyugati lejtő, ami általában a gazdasági fejlettséget bemutató térképeinket. Jelen van az innováció még a legrosszabb helyzetű térségeinkben is, csak az országos közpolitikának kellene segíteni, hogy e kezdeményezések érvényesülhessenek, és valós eredményre vezessenek a térségek fejlődésében.

Az etnikus és nem etnikus szegénység mérséklését szolgáló szakpolitikai beavatkozások tapasztalatai vidéki térségekben

A kutatás rámutatott azokra a problémákra, amelyek a szegénység mérséklését szolgáló projektek megvalósítását és fenntarthatóságát, valamint társadalmi hasznosulását nehezítik, illetve akadályozzák. A legsúlyosabb gondot azonban az jelenti, hogy a szegénység nem homogén létállapot, és különösen a mélyszegénység olyan összetett és súlyos probléma, amely hosszú időtávra tekintő, komplex programokat, beavatkozásokat igényel, s nem oldható meg a projekteket jellemző rövid időtávval és az indikátorok teljesítésére törekvő, s így óhatatlanul is lefölözéshez vezető szemlélettel, gyakorlattal. A projektek eredményessége nagymértékben azon áll vagy bukik, hogy a hazai főáramlatú közpolitikák erősítik, vagy éppen ellenkezőleg, gyengítik-e az uniós pályázatokban megjelenő célkitűzéseket, esetleg azokkal éppen szembemennek, illetve, hogy a projektekben, programokban megjelenő új szolgáltatásokat (pl. Biztos Kezdet Gyerekházak) sikerül-e beépíteni a közszolgáltatások rendszerébe. Az utóbbi években a kormányzat a szegénység/munkanélküliség kezelésének jószerivel univerzális eszközévé tette a közfoglalkoztatást. A településvezetők többsége üdvözölte a START közmunkaprogramot, ugyanakkor a tervezés, bonyolítás anomáliáira is rámutattak: kiszámíthatatlanság, a transzparencia hiánya a központi szervek oldalán, az alacsony, motiválásra alkalmatlan, legfeljebb a túléléshez elegendő bérek, az elsődleges munkaerőpiacra való visszatérés lehetetlensége a közfoglalkoztatottak oldalán. A kutatási tapasztalatok arra világítottak rá, hogy a közfoglalkoztatás az önellátó, gazdálkodó falvak kialakítására törekvő, önkormányzati szervezésű modellprogramokban (pl. Rozsály, Túristvándi, Belecska) is a fenntarthatóság feltételét jelenti, és hogy azok finanszírozásának kizárólagos, de legalábbis meghatározó alapjává vált. Nagyobb gondot és veszélyt jelent, hogy a közfoglalkoztatás a munkanélküliek számára a formális/informális alkalmi, napszámos munka alternatívájává vált, így gyengíti azokat a szálakat, amelyek a munkanélküli, szegény családokat (még) a piaci alapon szerveződő gazdasághoz kötik.

A roma marginalizáció különböző formái Magyarországon, Romániában és Szerbiában

A Faces and Causes of Roma Marginalisation című, az ENSZ Fejlesztési Programja (UNDP) által finanszírozott, három országban zajló összehasonlító nemzetközi kutatás a romák kirekesztettségének, marginalizációjának különböző formáira és okaira, az egymással összefüggő, egymást erősítő, esetlegesen gyengítő kirekesztési mechanizmusokra fókuszált. Az ország négy térségében (Encs, Mátészalka-Nagyecsed, Törökszentmiklós és Sásd) készült, adatgyűjtésen és kvalitatív módszereken alapuló kutatás során alapvetően a helyi intézményekben készültek interjúk, továbbá terepi megfigyelések történetek a helyi közszereplők véleménye szerint romák és/vagy szegények által lakott településrészeken. A kutatás lezárásaként elkészült jelentésben az oktatás, a foglalkoztatás és a helyi politikai részvétel területeire fókuszálva bemutatásra került, hogy a lokális szinten működő együttélési minták és mindennapi gyakorlatok hogyan alakítják a megfigyelt területeken működtetett kirekesztési és befogadási mintákat, a kirekesztés milyen mértékben kapcsolódik a romák és nem romák közötti határok különböző formáit és mértékét megjelenítő szegregált terekhez.

A szegénység és társadalmi kirekesztés területi mintázata

Az ESPON által támogatott Territorial Indicators of Poverty and Social Exclusionin Europe c. kutatás a szegénység és társadalmi kirekesztés indikátorainak azonosítását, térképezését és a kirajzolódó területi mintázatok elemzését célozza. Az intézet feladatainak legnagyobb része 2013-ban valósult meg. Egy tanulmány a társadalmi kirekesztés proxy indikátorait határozta meg, térképezte és elemezte az európai térben. Elkészültek az ún. szegénységtérképek első változatai Ausztriára és Svájcra a World Bank eljárás adaptálásával, továbbá a magyar és a szlovák esettanulmányok.

A társadalmi jól-lét területi különbségei

A kutatás kiemelkedő jelentőségét az adja, hogy a jól-lét területi különbségei mérésére eddig Magyarországon még nem történt kísérlet. E TÁMOP-projekt révén olyan módszertan és adatbázis került összeállításra, mely lehetővé teszi a területi különbségek kimutatása mellett a jól-lét időben is folyamatos változásának követését bármely területi szinten. A 2013-as évben első körben az ún. objektív jól-lét mutatórendszer alapján készült el az első térképi megjelenítés. A modellszámítás alkalmas volt arra, hogy térségi szintre elkészülhessen három változat az objektív jól-lét térstruktúrájára: az első a változók súlyozatlan, a második a jövedelmi-vagyoni típusú mutatók felülsúlyozásával, a harmadik a szubjektív jól-létre vonatkozó megállapítások beépítésével (lakásminőség szerepe, családszerkezet stb.) állt elő. Bár az eltérő súlyozások részben eltérő térstruktúrát rajzoltak ki, a legfontosabb szakmai eredménynek az tekinthető, hogy ezek egyike sem tér el jelentős mértékben a gazdasági és társadalmi mutatók, vagy azok kombinációjával előállított komplex fejlettségi (elmaradottsági) indexek révén már jól ismert területi szerkezettől.

A válság szerepe a hazai egészség-egyenlőtlenségek alakulásában

Az 1990 utáni hazai gazdasági válságok különböző hullámokkal és intenzitással, eltérő térbeli hatásokkal jellemezhetők, közvetlen és közvetett hatásaik erőteljesen érzékelhetők a munkaerőpiacon. Az egészség társadalmi meghatározói közül a lakóhely, a nemek szerinti megoszlás és az iskolai végzettség vizsgálatára került sor. Az eredmények megerősítették, hogy a válság időszakában a munkanélküliség az egyik legmeghatározóbb kockázati tényező, ezért az egészségügyi szolgáltatások hozzáférhetővé tétele az egyik legeredményesebb módszere a társadalmi és egészségegyenlőtlenségek mérséklésének. Ugyanekkor csökkennek az egészségbiztosítási bevételek, növekednek az egészségügyi rendszerek fenntartási költségei, vagyis középtávon még inkább szükséges az egészségügyi erőforrások szükséglet szerinti leghatékonyabb felhasználása.

A kulturális intézményrendszer oktatást támogató fejlesztéseinek értékelése

Az elmúlt néhány év a hazai kulturális intézményrendszer számára a szakpolitikai szabályozási és finanszírozási környezet jelentékeny változását hozta. Elérhetővé váltak az uniós fejlesztési források, amelyek az élethosszig tartó tanulást és a minőségi oktatást (kreativitást, tehetséggondozást) szolgáló fejlesztések számára teremtettek finanszírozási lehetőséget. A fejlesztési támogatások szelektivitása a kulturális intézményeket intenzív alkalmazkodásra késztette, a közösségi fejlesztési források elérhetővé válása erőteljes differenciálódási folyamatot indított el: a támogatott körben a szolgáltatási paletta gyors ütemben alakult át, javultak az infrastrukturális jellemzők. Fontos eredménynek tekinthető, hogy a támogatások révén beindult egyfajta kiegyenlítődés is, az élethosszig tartó tanulást és a minőségi oktatást szolgáló tevékenységek megjelentek a kisebb kulturális intézmények kínálatában, ami korábban inkább csak a jelentősebb megyei és városi intézményekre volt jellemző. A változás egy elemének tekinthető, hogy a kulturális intézmények számára a hátrányos helyzetű csoportok és területek felértékelődtek, ahogy támogatási források nyíltak meg az e csoport számára nyújtható szolgáltatások fejlesztésére. A hátrányos helyzetű társadalmi csoportok számára a kulturális intézmények a felzárkózás egyik bázisát jelentették, a képzési (felnőttképzési) paletta fejlesztése révén. Ugyanakkor az új, vagy növekvő jelentőségű használó, látogató csoportok hozzájárulása korlátozottnak ítélhető a kulturális intézmények finanszírozási helyzetének stabilizálásához.

A klímaváltozás társadalmi és települési hatásai a katasztrófavédelem szempontjából

A Délkelet-európai Transznacionális Együttműködési Program támogatásával a Belügyminisztérium Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság vezetésével megvalósuló Risk Assessment and Preparedness in the Danube Macro-region (SEERISK) című projektben az intézet felmérte egy magyar középváros ismereteit a klímaváltozással és annak következményeivel kapcsolatban, továbbá összegezte az intézményi oldal felkészültségét, a helyi döntéshozók, intézményvezetők új helyzetek kezelésére és a lakosság tudatosságának befolyásolására való hatását. Megtörtént a városi fejlesztési dokumentumok témaorientált elemzése és azok végrehajtásának értékelése. A kutatás összes komponensének eredményei szintetizálásra kerültek GAP-analízis formájában, ami alapján javaslatok kerültek megfogalmazásra az összefoglaló anyagban az egyes beavatkozási pontokra kitérve.

Megújulóenergia-használat határtérségekben

Az intézet 2013-ban három IPA-program végrehajtásába kapcsolódott be, ami hozzájárult a horvát és szerb partnerhálózata bővüléséhez, a kutatási egységek fokozottabb határtérségi beágyazódásához. A REGPHOSYS projekt keretében folytatott kutatások eredményei azt tükrözik, hogy a megújuló energia és a napenergia-használat fejlesztése tekintetében a kedvező földrajzi körülmények, az elmúlt években drasztikusan olcsóbbá váló technológia ellenére a térség társadalmi-gazdasági helyzete nem biztosít kellő fogadókészséget az innováció elterjedésére. A magyar kényszerpálya, a pályázatvezérelt társadalmi hozzáállás, amely a nem szisztematikus és kiszámítható támogatási rendszerrel párosul, továbbá a bürokratikus intézményi rendszer a lehetőségeket tovább gyengíti. A megvalósítást, a pozitív példákat jelenleg a személyes kompetencia, a helyi közösség vezetőjének személye, vagy a kitartó piaci szereplő adja csak. Elmondható, hogy a magyar megújulóenergia-beruházások – ezzel együtt a fejlődés lehetőségének – legfőbb akadálya elsősorban a társadalmi sajátosságokban keresendőek.

Pannon Energia Stratégia

Az Ausztria–Magyarország Európai Területi Együttműködési Program keretében megvalósult négyéves futamidejű ESPAN-projektben számos, a megújuló energiák osztrák–magyar határtérségben történő használatát feltáró, segítő tevékenység valósult meg. Az intézet feladata volt egy regionális megújulóenergia-stratégia módszertanának az összeállítása, majd közreműködés a stratégia kidolgozásában, továbbá a Nyugat-dunántúli régió megújulóenergia-potenciáljának értékelése és regionális energiamérleg elkészítése volt. Burgenlandtól két évtizede tanulják a jó példákat a régió területfejlesztési szereplői a megújuló energiákkal kapcsolatban. A projekt keretében számos új, úttörő kezdeményezést valósítottak meg az osztrák partnerek, amelyek hazai környezetben is alkalmazhatók: települési energia audit módszertanának kidolgozása, napenergia-kapacitás felmérése légi fotók segítségével, biodízel-üzemanyag alapanyagául szolgáló repceterületek felszámolása az élelmiszer-termelő potenciál növelése érdekében. A projekt keretében kidolgozott regionális megújulóenergia-stratégiát közgyűlési határozattal Győr-Moson-Sopron, Vas és Zala megye önkormányzata is elfogadta. A stratégia javaslatai beépültek mindhárom megye 2013-ban készített területfejlesztési stratégiájába.

b) Párbeszéd a tudomány és a társadalom között

Az RKI alapelve, hogy a szilárd tudományos alapokon álló régió- és településfejlesztés az európai versenyképesség és a gazdasági gyarapodás záloga. Ennek érdekében az intézet nagy hangsúlyt helyez a kutatási eredmények terjesztésére és megvitatására mind a szélesebb értelemben vett szakmai, mind a civil közélet szereplőivel. A kutatók többsége aktívan részt vesz területfejlesztési és civil szervezetek munkájában. A tudomány és a társadalom közötti párbeszéd fontos eleme, hogy a kutatók oktatóként tíz egyetem és négy főiskola képzéseiben vesznek részt folyamatosan, ily módon is közvetítve a regionális tudomány eredményeit. A kutatók a XXXI. OTDK-döntő több tudományterületének zsűrijében is részt vettek, az intézet könyvjutalommal támogatta az utánpótlás-nevelés szempontjából kiemelkedő eseményt.

A fejlesztéspolitika változása és az európai uniós programozási periódus új kihívásai felértékelték a területfejlesztéssel, a területpolitikával és az európai uniós fejlesztéspolitikai gyakorlattal hagyományosan foglalkozó, azt kutató intézetben összegyűjtött tapasztalatokat. Fokozódott az intézet szerepvállalása a 2014−2020-as tervezési időszakra készülő új jogszabályok, koncepciók, tervek véleményezésében, és számos esetben a helyi, területi koncepciók kapcsán, azok elkészítésében is. Az intézet kutatói aktívan részt vesznek Baranya, Bács-Kiskun, Békés és Győr-Moson-Sopron, illetve Pécs, Kecskemét és Győr fejlesztéspolitikáját, életét érintő stratégiai döntések előkészítésében, a helyi tudományos, szakmai közéletben.

Az eredmények disszeminációja fontos követelményként jelentkezik azoknál a kutatásoknál, amelyeket uniós pályázat útján nyert el az intézet. A szakmai eredmények kutatási fórumokon való ismertetése mellett az adott települést, térséget, társadalmi csoportot érintő kérdésekben sikerül távolabbi célcsoportokat is elérni. 2013-ban jó példa volt az RKI-s kutatók részvételével a vidéki szegénységről szervezett kerekasztal-beszélgetés az Ördögkatlan Fesztiválon.

A tudománynépszerűsítés szempontjából kiemelendő, hogy a Magyar Földrajzi Társaság két osztálya (Kisalföld – Győr; Körösvidék – Békéscsaba) intézeti helyszínnel és társrendezéssel tíz szakmai előadást szervezett társadalom- és természetföldrajzi témákban.

Az intézet győri kutatóhelyén működő MTA MADI Galéria egy elismert kiállítóhely, a geometrikus művészet iránt rajongó érdeklődök, gyűjtők és szakemberek egyre nagyobb számban keresik fel. 2013-ban Gui Demeter „Őszidő” c. kiállítása került megrendezésre.

 

III. Az RKI hazai és nemzetközi kapcsolatai 2013-ban

Hazai együttműködések

Az intézet területpolitikai döntési centrumokkal kiépített másfél évtizedes tartalmas és kölcsönös elégedettséget kiváltó együttműködésében 2010-ben bekövetkezett kedvezőtlen változások 2012-ben kedvező fordulatot vettek. A magyar regionális tudomány nemzetközileg is elismert teljesítménye, a kutatás–fejlesztés–versenyképes területpolitikai alkalmazás innovációs lánc ismét kiépülőben van. A területpolitikai döntések tudományos megalapozása iránt elsősorban a vidékfejlesztés-vidékpolitika terén mutatkozott érdeklődés. A Nemzeti Agrár-szaktanácsadási, Képzési és Vidékfejlesztési Intézet (NAKVI) a korábbi vidék- és tanyakutatásokban szerzett tudományos eredmények figyelembevételével az RKI-t bízta meg egy nagyszabású vidékkutatási program koordinációjával és bizonyos alapkutatási feladatokkal.

A területfejlesztési kutatások másik fontos partneri körével, a települési és megyei önkormányzatokkal korábban fennálló kapcsolatok 2013-ban intenzívebbé váltak. Fejlesztési koncepcióik tudományos megalapozásával, kidolgozásával vagy felülvizsgálatával ismét az RKI-t bízták meg az intézet „tradicionális” partnerei (Baranya, Bács-Kiskun, Békés, Győr-Moson-Sopron megyék, Győr, Pécs és Kecskemét városok). A Győr-Moson-Sopron Megyei Kereskedelmi és Iparkamara negyedéves gazdasági jelentések készítésére kezdeményezett pilot projektet az intézettel. Az RKI kutatói készítik Békés megye tanyafelmérési programját.

A Tér és Társadalom c. folyóirat az intézet legfontosabb terméke, sokszínű, multidiszciplináris jellegű, a regionális tudomány és a területi kutatások eredményeinek terjesztője. A 2011-ben felállított új szerkesztőbizottság erősítette a folyóirat elméleti jellegét, és jelentősen megszigorított lektorálási folyamattal emelte a szakmai színvonalat. A Tér és Társadalom a szakma első számú fóruma, a hazai regionális tudomány egyik legfontosabb szervezője. Éves szinten legalább százötven szakember vett részt közvetlenül a folyóirat munkájában (szerzők, szerkesztők, lektorok). Jelentősen emeli az előfizetők számát, hogy a Magyar Regionális Tudományi Társaság illetménylapként szolgáltatja tagjainak a TéT-et.

Pécsett regionális tudományi báziskönyvtár működik. A térrel foglalkozó társadalomtudományok legfontosabb szakfolyóiratai egyedül itt érhetők el teljességben Magyarországon, ezért a könyvtár szolgáltatásai keresettek. Győrben határ menti területfejlesztési szakkönyvtár, Békéscsabán magyar–szerb területfejlesztési információs és dokumentációs központ, Kecskeméten kisebb szakkönyvtár működik. 2013-ban indult útjára a regionális tudományi szakrepozitórium, amely az Open Access területén egyedülálló lehetőségét biztosít hazánkban.

A felsőoktatási kapcsolatrendszert befolyásoló tényezők a beszámolási évben nem módosultak. Érezhető az egyetemek szívó hatása az intézet kutatói állományára, elsősorban a jelentős európai uniós egyetemi pályázatok kapcsán. Az intézet pozíciói erősek és meghatározóak maradtak a regionális tudományi doktori képzésekben. Az RKI kutatói tíz doktori iskola munkájában vesznek részt oktatóként vagy témavezetőként, ezek közül négyben törzstagok, kettőben doktori programvezetők, egyben pedig az iskolavezető intézeti kutató. A doktori iskolák akkreditációja (törzstag kutatók biztosítása) továbbra is az intézet stratégiai érdeke. Emellett kiemelkedő fontosságú, hogy a kutatók a felsőoktatás valamennyi képzési szintjén megjelenjenek, biztosítva az intézeti eredmények széles körű megismertetését.

Nemzetközi kapcsolatok

Nagy érdeklődés, húsz ország kutatóinak részvétele mellett zajlott a Territorial Cohesion in Europe című, a Regionális Kutatások Központjának jogelődjeként 1943-ban alapított Dunántúli Tudományos Intézet hét évtizedes fennállása alkalmából szervezett nemzetközi konferencia, ahol számos jelentős európai regionális tudományi kutatóműhely képviseltette magát. A pécsi rendezvény olyan jelentős személyiségeket vonultatott fel, mint Andreas Faludi, Anssi Paasi, John Bachtler, Riccardo Cappellin vagy Robert Leonardi. Az előadások a Pálné Kovács Ilona, James W. Scott és Gál Zoltán által szerkesztett konferenciakötetben jelentek meg.

Az év első felében akadémiai támogatással Pécsett dolgozó vendégkutató, James W. Scott a nemzetközi konferencia sikeres megszervezésén túl számos kutatási programba, műhelymunkába is bekapcsolódott, amelynek köszönhetően több közös publikáció is várható a közeljövőben, és néhány közös pályázat, további kutatási program is körvonalazódott az év végére. Ezek egyike, a Határkutató csoport az MTA támogatását is elnyerte.

2013-ban került lezárásra a lengyel bilaterális együttműködés. Az intézet Kelet-Közép-Európa-stratégiájába illeszkedően a beszámolás időszakában indult el a román csereprogram a korábbiakhoz képest új társintézménnyel, és beadásra került két pályázat (orosz, lengyel) új egyezményes csereprogramokra. A nemzetközi tudományos társaságokban való egyéni és intézményes részvétel töretlen intenzitású, a rendezvényeken, konferenciákon rendszeresen részt vesznek a kutatók.

Közös projektek kidolgozásával, illetve egyéb szakmai kapcsolatok formájában számos új kapcsolat alakult 2013-ban is. A nemzetközi partneri körből kiemelendő a Leibniz Institut für Landerkunde (közösen beadott és elnyert Marie Curie-pályázat) és a Babeș-Bolyai Tudományegyetem Magyar Földrajzi Intézete. Az intézet bekapcsolódott a tárgyévben alakult Magyar–Szlovák Tervezői Hálózat munkájába, amely alapvetően az új uniós programidőszak magyar–szlovák területi együttműködési programjához kapcsolódó szakmai fórumokat szervez. Ennek keretében alakult ki új kapcsolat Nyitra és Nagyszombat megyék önkormányzati területfejlesztési szakembereivel és fejlesztési ügynökségeinek munkatársaival.

2013-ban az intézet kutatócsoportjai egy FP7-es keretprogramban, három ESPON-projektben és hét további nemzetközi együttműködésben vettek részt, nyolc konzorciális partnerrel zajlottak folyamatos tárgyalások új nemzetközi pályázatokban való közreműködésre. A folyó nemzetközi projektek keretében az intézet tíz alkalommal szervezett szemináriumokat, kerekasztal-beszélgetéseket, munkacsoporti üléseket külföldi résztvevők közreműködésével. A nemzetközi programok szervezése jelentős feladatot adott az intézet közösségének. Mindennek következtében tartósan kialakult a nemzetközi kapcsolatépítés professzionális bázisa.

IV. A 2013-ban elnyert fontosabb hazai és nemzetközi pályázatok rövid bemutatása

Az RKI kutatói az előző évekhez hasonlóan intenzív pályázati tevékenységet folytattak. A hazai forrásszerzési lehetőségek mellett jelentősek a nemzetközi programokban, pályázatokban való részvételek, amelyek biztosítják az intézet külföldi kapcsolatainak erősítését, folyamatos nemzetközi láthatóságát, valamint a kutatók számára a globális tudományos közéletben való közvetlen részvételt. A beszámolási évben a benyújtott és az elnyert pályázatok száma és aránya nem mutatott jelentős eltérést a korábbiakhoz képest. Figyelemre méltó volt 2013-ban az intézet fiatalabb kutatói által elnyert egyéni pályázatok – pre- és posztdoktori ösztöndíjak, könyvmegjelentetési támogatások – számának növekedése. Kiemelendő a sikeres ÁROP- és Marie Curie-pályázatok százmillió forintot meghaladó nagyságrendje, e projektek előkészítése és elindítása már 2013-ban jelentős kapacitásokat igényelt.

  • Az állam strukturális átalakulásaira adott intézményi és egyéni válaszok különböző földrajzi kontextusokban című OTKA-kutatás Magyarországot a globalizáció közepette folyamatosan változó állam–piac viszony nemzetközi szintű megismerése egyik lehetséges „laboratóriumának” tekinti. Olyan helynek, ahol 2-3 évtizedes időtávban tanulmányozható a nemzetállam teljes újraszerveződésének, a gazdasági válságokhoz igazodó szerepváltozásainak, beavatkozásainak hatása a régiók, települések, településrészek formálódására; környezeti értékeik, gazdasági teljesítményük, társadalmi viszonyaik alakulására.
  • Az MTA bilaterális pályázatát elnyerve egy román−magyar partnerség keretében indult útjára a Regionális központok K+F-potenciáljának fejlesztése interregionális együttműködésben c. kutatás. Az ipar és a felsőoktatás ágazati szerkezetét és területi elhelyezkedését jelentős egyenlőtlenségek jellemzik. A vizsgált probléma az új gazdaság fejlődése és az azt befolyásoló összetett gazdasági és társadalmi folyamatok.
  • A Helyi közszolgáltatások versenyképességét szolgáló modernizálása c. ÁROP-projekt komoly kutatási kihívást jelent. Témája alapján ugyan elsősorban alkalmazott kutatási jellegű, mégis alkalmat ad kifejezetten alapkutatási kérdések vizsgálatára is. A helyi közszolgáltatások szervezése alapvetően közpolitika elemzési megközelítést igényel, amelynek elméleti szakirodalma, módszertana sok haszonnal jár a területi kutatásokban is, az empirikus vizsgálatokból összegyűjtött információk pedig hasznosíthatóak lesznek más területi kutatásokban is. Összességében a projekt tudományos elméleti és módszertani alapokkal és empirikus információkkal egyaránt gazdagítja az intézeti ismereteket.
  • Az intézet a Pécsi Tudományegyetemmel közösen benyújtott és elnyert Jól-lét az információs társadalomban c. TÁMOP-pályázat keretében az információs társadalom területi különbségeinek és dél-dunántúli specialitásainak vizsgálatára fókuszál.
  • A Társadalmi konfliktusok, társadalmi jól-lét és biztonság – Versenyképesség és társadalmi fejlődés c. TÁMOP-kutatást az intézet konzorciumi keretben, a Kodolányi János Főiskola, az MTA TK Szociológiai Kutatóintézet és a Széchenyi István Egyetem együttműködésével valósítja meg.
  • A RegPol² – Socio-economic and Political Responses to Regional Polarisation in Central and Eastern Europe c. Marie Curie-projekt keretében nemzetközi képzési hálózatot sikerült kialakítani. A békéscsabai kutatócsoport két doktorandusz és egy posztdoktori hely meghirdetésére kapott lehetőséget. A 2014-ben érkező fiatalok kötött témán dolgoznak, és idejük egy jelentős hányadát a hálózaton belül szervezett rendezvényeken, másodlagos kutatóhelyeken töltik, de zömmel az alföldi egység által kiírt témákhoz kapcsolódva fognak önálló kutatási programon dolgozni.
  • A Békés megye tanyafelmérése és a megyei tanyatipológia elkészítése projektben sor kerül a mintegy 8600 külterületi építmény egyedi felmérésére. Ezen túlmenő feladat a tanyagondnokok és főiskolai hallgatók képzésének megszervezése.
  • A Nemzeti Kulturális Alap támogatta a Kárpát-medence régiói sorozat 13. Dél-Pannónia című kötetének a megjelenését.
  • A Tér és Társadalom folyóirat működésének meghatározó részét pályázati (MTA, Nemzeti Kulturális Alap) és egyedi támogatásokból (Magyar Regionális Tudományi Társaság, AEGON Magyarország Zrt.) finanszírozza az intézet.

V. A 2013-ban megjelent jelentősebb publikációk

KÖNYVEK

Gál Z (szerk.) Innovációbarát kormányzás Magyarországon: A regionális innovációs fejlesztéspolitika kihívásai. Pécs: MTA KRTK Regionális Kutatások Intézete, 2013. 243 p. (ISBN:978-963-9899-61-2)

Hajdú Z, Nagy I (szerk.) Dél-Pannónia. Pécs: MTA KRTK Regionális Kutatások Intézete, 2013. 552 p. (A Kárpát-medence régiói; 13.) (ISBN:978-963-9899-71-1)

Jelinek Cs, Bodnár J, Czirfusz M, Gyimesi Z (szerk.) Kritikai városkutatás. Budapest: L'Harmattan, 2013. 507 p. (Társadalomelméleti Könyvtár) (ISBN:978-963-236-772-9)

Kovács É, Vidra Zs, Virág T (szerk.) Kint és bent: Lokalitás és etnicitás a peremvidékeken. Budapest: L'Harmattan, 2013. 384 p. (ISBN:978-963-236-715-6)

Kovács K, Váradi MM (szerk.) Hátrányban vidéken. Budapest: Argumentum Kiadó, 2013. 384 p. (ISBN:978-963-446-682-6)

Pálné Kovács I, Scott J, Gál Z (szerk.) Territorial Cohesion in Europe: For the 70th Anniversary of the Transdanubian Research Institute. Pécs: Institute for Regional Studies, Centre for Economic and Regional Studies, Hungarian Academy of Sciences, 2013. 516 p. (ISBN:978-963-9899-69-8)

Zsibók Zs (szerk.) Önkormányzati energetikai fejlesztések: Nemzetközi körkép és a dél-dunántúli tapasztalatok. Pécs: MTA KRTK Regionális Kutatások Intézete, 2013. 287 p. (ISBN:978-963-9899-68-1)

KÖZLEMÉNYEK

Czirfusz M: Landschaften der Arbeit im Postsozialismus: Narrative einer Kunstausstellung. In: Erdbrügger T, Nagelschmidt I, Probst I (szerk.) Omnia vincit labor? Narrative der Arbeit – Arbeitskulturen in medialer Reflexion. Berlin: Frank und Timme, 2013. pp. 323-338. (Literaturwissenschaft; 32.) (ISBN:978-3-86596-522-6)

Csatári B, Farkas JZs, Lennert J: Land Use Changes in the Rural-Urban Fringe of Kecsk emét after the Economic Transition. JOURNAL OF SETTLEMENTS AND SPATIAL PLANNING 4:(2) pp. 153-159. (2013)

Faragó L: Térelméleti alapvetések konstruktivista ismeretelméleti megközelítésben. TÉR ÉS TÁRSADALOM 27:(4) pp. 3-29. (2013)

Filep B, Váradi MM, Takács Z, Erőss Á, Nagy I, Tátrai P, Wast-Walter D: Ungarische Migraten in Ungarn: Deserteure, Studierende und Berufstätige aus der Woiwodina zwischen transnationaler und ethnischer Migration. MITTEILUNGEN DER ÖSTERREICHISCHEN GEOGRAPHISCHEN GESELLSCHAFT 155: pp. 1-23. (2013)

Gál Z, Burger Cs: A vidék bankjai?: A magyar takarékszövetkezeti szektor hitelezési aktivitása. KÖZGAZDASÁGI SZEMLE 60:(4) pp. 373-401. (2013)

Hajdú Z: Transformation of the Hungarian spatial views concerning the Danube region in the period around the end of world war II and the start of the rearrangement, 1944-1948. PROBLEMI NA GEOGRAFIJATA 2013:(1-2) pp. 74-88. (2013)

Hardi T: Spatial structure and urban types of the Danubian areas. PROBLEMI NA GEOGRAFIJATA 2013:(1-2) pp. 59-73. (2013)

Horváth Gy: Relationships Between Economic Restructuring and Higher Education in the Drava-Tisa Transnational Development Arc. ROMANIAN REVIEW OF REGIONAL STUDIES 9:(2) pp. 9-22. (2013)

Hováth Gy: A német Mezzogiorno? A keletnémet regionális fejlődés az újraegyesítés után. TERÜLETI STATISZTIKA 53:(5) pp. 492-514. (2013)

Kovács AD: Regional Characteristics and Development Possibilities Focusing on Environmental Issues in the Serbian-Hungarian Cross-Border Region. In: Cotella G (szerk.) Territorial Development and Cohesion in a Multi-Scalar Perspective. Warsaw: Stanisław Leszczycki Institute of Geography and Spatial Organization, PAS, 2013. pp. 127-133.

Lux G. Kritikus tömeg alatt: a fejlesztési együttműködés lehetőségei a kisebb nagyvárosokban. TÉR ÉS TÁRSADALOM 27:(4) pp. 52-74. (2013).

Lux G: Az ipari parkok a területi versenyképességben: telephelyek vagy fejlesztési csomópontok? In: Kiss EÉ (szerk.) A hazai ipari parkok különböző dimenzióban. Budapest; Pécs: Dialóg Campus Kiadó, 2013. pp. 294-309. (Dialóg Campus szakkönyvek; Studia regionum) (ISBN:978-615-5376-00-9)

Mezei C, Schmidt A: A lengyel regionális politika és intézményei. TÉR ÉS TÁRSADALOM 27:(3) pp. 109-126. (2013)

Pálné Kovács I. Pécs, as the victim of multi-level governance: the case of the project "European Capital of Culture" in 2010. URBAN RESEARCH AND PRACTICE 6:(3) pp. 365-375. (2013)

Pálné Kovács I: Miért hagytuk, hogy így legyen?: A területi decentralizációs reformok természetrajza Magyarországon. POLITIKATUDOMÁNYI SZEMLE 22:(4) pp. 7-34. (2013).

Takács Z: Nagy I: Institutionalization of Regional Policy and the Regional Institution System in Serbia. EUROPEAN SPATIAL RESEARCH AND POLICY 20:(1) pp. 27-47. (2013)

Timár J, Fabula Sz. Whose identity politics? – Lessons for emerging critical disability geography in Hungary. GEOGRAPHICA HELVETICA 68:(3) pp. 171-179. (2013)

Uzzoli A, Szilágyi D: A nyugat-kelet és a centrum-periféria relációk a hazai egészségegyenlőtlenségek alakulásában az 1990 utáni válságok idején. TERÜLETI STATISZTIKA 53:(4) pp. 306-321. (2013)

Varjú V, Suvák A, Dombi P. Geographic information systems in the pay of alternative tourism – methods with landscape evaluation and target group preference weighting. INTERNATIONAL JOURNAL OF TOURISM RESEARCH 2013: Paper Article in Press. (2013)

Varjú V. Aprófalvak környezeti politikája. A FALU 28:(3) pp. 45-55. (2013)

Vidra Zs, Virág T: Some Hypotheses and Questions on the New Wave of Hungarian Roma Migration to and from Canada. In: Vidra Zs (szerk.) Roma Migration to and from Canada: The Czech, Hungarian and Slovak Case. Budapest: Central European University, Center for Policy Studies, 2013. pp. 129-161. (ISBN:978-963-88538-7-5)