A meghívott előadók és hozzászólók között volt számos települési polgármester, gazdasági és civil szereplő, vezető állami tisztviselők és a téma kutatói. Az előadások és az azokat követő viták a közfoglalkoztatás, a szociális szövetkezetek illetve a falu- és vidékfejlesztés értékteremtő példáit és a jövőbeni lehetőségeit érintették. A rendezvény a Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Hivatal (NK 100675) támogatásával, illetve a Völgység Kincse Gyümölcsfeldolgozó Szociális Szövetkezet (Lengyel), Hetedhét Határ Szociális Szövetkezet (Gyulaj) hathatós segítségével jött létre.
Földhasználat gazdasági és szociális célok szolgálatában Közfoglalkoztatás, mikrohitelezés, szociális szövetkezés, piac Tapasztalat-megosztás és vita rendhagyó földhasználati gyakorlatokról (2016. március 16.)
Az MTA KRTK kutatói a "Földből élők: agrárszereplők, vidéki fejlődési pályák és vidékpolitikák Magyarországon" címen futó OTKA kutatás keretében széleskörű tapasztalatokat szereztek magyar mezőgazdaságban jellemző földhasználati viszonyokról. Az egyik legfontosab tanulsága a 2013 óta zajló vizsgálódásnak, hogy mára a szociális célú földhasználati gyakorlatok alkalmazása széles körben elfogadottá vált a vidéken, mélyszegénységben élők életfeltételeinek javítására sőt számtalan esetben az ilyen jellegű kezdeményezések jelentik az egyetlen kiutat. Az egyes programok sikereit vagy kudarcait sokszor az eltérő helyi adottságok vagy éppen az egységes szabályozásból adódó működési feltételek magyarázzák, de tény, hogy esetről-esetre különböző megoldási stratégiákat tárt fel a kutatás. A kutatás résztvevői ezért úgy gondolták érdemes a szociális gazdaság, mezőgazdaság alapú közfogalakoztatás, mikro - hitelezés és szoclis szövetkezés témákat összefogva, fórumot és tapasztalatcserét szervezni a település vezetők, állami tisztviselők, társadalmi vállalkozók és programszervező civilek számára.
A szervezők előzetesen elküldtek néhány értékelő kérdést a felkért előadóknak és arra kérték őket, hogy válaszaikat illesszék bele előadásaikba. A kérdések elsősorban a programok foglalkoztatási, termék - fejlesztési jellemzőire és az elsődleges piaccal való kapcsolatukra vonatkoztak. Azzal, hogy az előadók külön kitértek ezekre a kérdésekre, a hallgatóság jó összehasonlítási alapot kapott a különböző feltételek mellett működő progamokról. A programban helyet kaptak komplex közfoglalkoztatási programok (Mozsgó, Gyulaj, Panyola és Rozsály településekről), mikro - hitelezés (Kiút program Szatmárcsekéről és Kékcséről) és szociális szövetkezés bemutatói (szövetkezetek Bikalról és Kisvejkéről).
Az előadásokból és az azokat követő vitákból a következő tanulságokat lehet leszűrni.
Minden megszólaló egyetértett abban, hogy ezeknek a helyi programoknak a legfontosabb célja, hogy megtartsa a települések lakosságát és, hogy helyi erőforrásokat felhasználva kimozdítsa a szegényégben élőket a évtizedek óta tartó mozdulatlanságból. Az értékteremtő tevékenységekre alapozott kezdeményezések nem csak értelmet adnak mindennapoknak az állandó elfoglaltságokkal, de életet és reményt visznek oda, ahol ma már az állami gondoskodás is sokszor csak nyomokban van jelen. A bemutatott esetekből jól látszott, hogy az önerőből elért helyi sikereket nem csak mérsékelten javuló anyagi jóllétben, hanem a közösség tudat újjászületésében is nyomon lehet követni.
A különböző szociális célú földhasználati programok lehetőségével mára teljesen megváltozott a kistelepülések polgármestereiknek szerepe és feladatköre. Az elmúlt időszak funkcióáthelyező és az ezzel együtt járó forráselvonó intézekedéseire azok a településvezetők tudtak a legjobban reagálni, akik rendelkeztek egyfajta innovatív menedzser szemlélettel, amit általában korábbi civil munkájuk során sajátítottak el. Már egy 30-40 fővel működő közfoglalkoztatási program is jól átgondolt vállalati szemléletet igényel, még akkor is, ha a vezetők nem a saját vagyonukkal gazdálkodnak egy-egy ilyen vállalkozásban. Ebben a formában a nyereséges működés alapja az elhivatottság és a saját település iránt érzett felelősség érzet lehet. Ugyanakkor látni kell, hogy működjön bármilyen sikeresen is egy ilyen rendszer, törékenységét éppen az adja, hogy rendkívül személyfüggőek, vagyis egy kulcsszereplő kiesésével (betegség vagy politikai váltás) kétségessé válhat a tovább működés lehetősége.
Fontos tapasztalatnak látszott a közfoglalkoztatás rendszerének ambivalens megítélése a polgámesterek és programvezetők között. Amellett, hogy a többség szükséges rossznak tartotta ezt a lehetőséget, kiemelték, hogy megfelelő tervezéssel és átgondolt stratégiával lehetséges olyan érékteremtő vállakozásokat indítani közfoglalkoztatottakkal is, amiből a település is profitál és a résztvevők számára sem megalázó. Úgy tűnik, hogy ami az előnye ennek a foglalkoztatásnak az éppen a hátránya is egyben. Igaz ugyan, hogy a közfoglalkoztatottak megspórolják a munkába járás költégeit, ez azonban esetleg mukerőhiányt generálhat egy távolabbi munkáltató számára, akit így az állam által kreált versenyhátrány ér a munkaerő - piacon. Számos példa igazolta, hogy közfoglalkoztatásra alapozva is lehet nagyon komplex és sokszínű vállalkozásokat fenntartani, melyek nemcsak a mezőgazdasági termelést, hanem falufejlesztési feladatokat is el tudnak látni. Jól látszanak azonban ma már azok a határok is amelyek ezt a rendszert nem engedik majd egy ponton túl ebben a formában tovább működni. Ez elsősorban a makrogazdasági adottságokból adódó finanszírozási fenntarthatatlanság, illetve támogatható tevékenységek számának folyamatos csökkenése. A közfoglalkoztatás egyik legfontosabb célkitűzése, hogy biztosítsa az átmenetet munkanélküliség és az elsődleges munaerő - piac között. A helyi tapasztalatok azt mutatják, hogy ha van is ilyen irányú mozgás, az szinte mindig a legképzettebb és legjobb képességű munkavállalókat érinti, ami egyrészt örvendetes dolog a településvezetők számára, ugyanakkor veszélyezteti a helyi programok továbbműködtetésének a feltételeit.
Ami a konkrét mezőgazdasági tevékenységeket illeti, minden bemutatásra került a kezdeményezés elsősorban primer termékek előállításával foglalkozik, melynek elsődleges célja minden esetben a helyi közétkeztetés alapanyag szükségleteinek kielégítése. A piaci szemlélet meglétét bizonyítja azonban, hogy a magasabb feldolgozottsági fok elérése és egyedi termékek készítése édekében mindenhol lépéseket tettek feldolgozóüzemek létrehozására, legyen az egy vágópont vagy egy lé üzem. Feldolgozott termékekkel értelemszerűen könnyebb kilépni a helyi bolt által lefedett vásárlókörből, de ilyen esetekben már elengedhetetlenné válik a márkaépítésre és termék - fejlesztésre is erőforrásokat találni, nem beszélve az állandó termelési volumen biztosításának fontosságáról. Egy-egy ilyen kisléptékű élelmiszeripari vállalkozás elindításával a vezetők sokszor olyan terheket is a nyakukba vesznek, amire előzetesen nem számítottak, értve ez alatt az élelmiszerbiztonsági előírásoknak való megfelelést, hiány szakmák feltöltését vagy az állandó fejlesztési kényszert. Fejlesztési és előrelépési terveik megvalósításában, ahogy eddig is, továbbra is nélkülözhetetlen forrást jelentenek majd a különböző pályázati lehetőségek, annál is inkább, hiszen alacsony hitelképességük miatt banki kölcsönökhöz nem férnek hozzá. Utóbbi probléma elsősorban a kevés vagyonnal rendelkező szociális szövetkezeteket érinti, ezért náluk jellemző hogy a likviditási nehézségeket akár a vezetők magánkölcsöneiből fedezik.
Nem lehet figyelmen kívül hagyni az önkormányzatok jelenlegi előnytelen helyzetét a földpiacon. Tekintetbe véve, hogy az állami földárveréseken jogi személyek, vagyis önkormányzatok sem indulhatnak, így ezen a csatornán keresztül a földvagyonukat nem tudják növelni, habár erre sok esetben nem csak akarat, de erőforrásuk is rendelkezésre állnak. Sokszor tehát a már meglévő földvagyonnal kell a legjobban gazdálkodniuk, vagy innovatív módon a települések közterületeit kell bevonni a termelésbe. Sok szó esett a szociális vállalkozások piactorzító szerepéről is, amit az érintettek eltérően ítéltek meg. A munkaerő - piac torzító hatás gyakorlatilag értelmezhetetlen azokban a térségekben, ahol az önkormányzat az elsődleges foglalkoztató. A termék piacok esetében azonban már nem volt ilyen egységes kép. Az önkormányzatok által mezőgazdasági közfoglalkoztatásban előállított termékek piacra kerülésének eredménye okozhat árcsökkenést a piacon, hiszen adott esetben a normál piaci szereplőnek olyan termékkel kell versenyeznie, amelynek az előállítása az önkormányzatoknak nem került semmibe az állami támogatások miatt. Ezek az egyensúytalanságok a jövőben is feszültségeket fognak teremteni a rendszerbe.