|
AZ ALFÖLD A XXI. SZÁZAD KÜSZÖBÉN - II. ALFÖLD KONGRESSZUS 1998. NOVEMBER 12-13. BÉKÉSCSABA
Szerkesztette:
Baukó Tamás
Békéscsaba :Nagyalföld Alapítvány
1998
398 oldal
ISBN 963 85437 4 4
|
Valamiféle hagyományt megteremteni sem könnyű, de megőrizni és továbbfejleszteni biztosan legaláb olyan nehéz. Pedig az alapértékeken nyugvó tradícióknak, a honnan hová haladás ismeretének - a gyorsan változó világunkban és különösen a tudományok terén - egyre fontosabb a szerepe.
Ezek a gondolatok is motiválták az MTA RKK Alföldi Tudományos Intézetének kollektíváját, amikor 5 esztendővel az "Alföldi út kérdőjei " címmel rendezett I. Kongresszusunk után ismét egy ilyen nagyobb, átfogó vállalkozás, a ll. A!föld Kongresszus megrendezésére vállalkozott.
A fentieken túl két konkrét motivációnk is volt.
Az egyik a "Pro Régió Alföldért" kitüntető elismerést éppen e rendezvényen átvevő Békéscsabai Tudományos Osztályunk 1973-as megalapításának negyedszázados évfordulója, a másik pedig az egy éve, 1997 végén, az MTA Stratégiai Kutatások Keretében folyó Alföld II. Kutatási Programunk első eredményeinek vitája, megmérettetése.
"Az új területi, települési és társadalmi folyamatok az Alföldön" címmel folyó kutatási munkálataink, nagy örömünkre, az első programhoz hasonló érdeklődést váltanak ki a régióban. Sőt talán nem túlzás azt mondani. hogy országosan is. A századvégi Magyarországa regionális átalakulásának új irányokat. térbeli léptékeket, megoldási módokat kell találni. Ennek a gondolkodási. kutatási és fejlesztési folyamatnak egyszerre kell adaptívnak és innovatívnak lennie.
Be kell fogadnunk ugyanis az európai regionális fejlesztési eljárásokat, módszereket, ugyanakkor bizonyosak vagyunk abhan, hogy azokat csak kreatív módon, az alföldi sajátosságokra építve lehet majd sikeresen alkalmazni.
Térségi, ágazati és regionális fejlesztési koncepciók sora készült el a közelmúltban az Alföldön is. Ezekben, csaknem mindegyikhen, fellelhetők az első Alföld Kutatási Program összefoglalójának eredményei. ajánlásai. Elindult tehát egy fulyamat. amely akkor válhat igazán sikeressé, eredményessé, ha ezen - elsősorban adaptív metodikákkal készült - dokumentumok után a kreatív, innovatív jellegű alkotás következik. Amikor már az új dolgok, az újítások, az új megoldások sorát kell megtalálni és természetesen sikerre vinni. Ez sokkal nehezebb és időigényesebb feladat lesz.
Mi is újítani igyekeztünk e konferencián. A szokásos plenáris ülés után kilenc ún. panel vita-ülést szerveztünk, amelyen három-négy kiváIó kutató és szakember "alapelőadásához" kapcsolódva hangzottak el korreferátumok, majd több esetben valódi, érlelő viták bontakoztak ki. Szokatlan volt még a a módszer, de a résztvevők többségének és a szervezőknek is új élményt nyújtott, még akkor is, ha lehet, e konferencia-kötet nem képes igazán visszaadni a panelviták sistergő, impulzív, alkotó hangulatát. Talán majd a következőé. Ezt is tanulnunk kell még; de az végül is nem baj.
Minden ilyen kötet - akarva akaratlanul - egyfajta tudományos kordokumentum is. Ha kézbe vesszük a szellemi előd szegedi Alföldi Tudományos Intézet negyvenes évekbeli évkönyveit, akkor azokhoz viszonyítva is az, s a korábbi békéscsabai Alföld konferenciák köteteihez mérve is az. Ehhez a gondolati, szellem- és talán tudománytörténeti ívhez kell majd ennek a kötetnek is kapcsolódnia. Hogy ezt az elvárást betölti-e, döntse el a kedves olvasó.
A kongresszus szervezői és a kötet alkotói mindenesetre erre törkedtek. S azt pedig csak remélhetjük, hogy az Alföld fejlődése is rátatál arra az új pályaívre, amelynek egy-egy lehetséges irányát a kötet néhány tanulmánya felvillantja. S akkor érdemes lesz újra talákoznunk mondjuk 2003 őszén, a Ill. Alföld Kongresszuson.
Csatári Bálint igazgató,
MTA Regionális Kutatások Központja,
Alföldi Tudományos Intézet