Az első Alföld-kongresszust azzal a céllal rendezte meg az MTA Regionális Kutatások Központjának Békéscsabai Osztálya 1993-ban, hogy fórumot teremtsen a térség természeti és gazdasági-társadalmi sajátosságaival, fejlődésével foglalkozó, különböző tudományteruleteket művelő kutatók, illetve azon gyakorlati szakemberek és politikusok számára, akik az Alföld fejlesztésének tényleges vagy potenciális szereplői voltak. Az eltelt bő tíz év során alapvetően megváltoztak térségünk fejlődésének feltételei a gazdasági és politikai reformok, a csatlakozási előkészületek és a globalizációs folyamatok eredményeként. Ezek a tendenciák meghatározták az eddig megrendezett, az Alföld fejlődésével, jövőjével foglalkozó kongresszusok (1993, 1998, 2003) tematikáját, az ott felvetett gondolatok kereteit is. Egyrészt megváltoztak a jövőképalkotás viszonyítási pontjai - az Alföld történelmében gyökerező sajátosságok feltárásától eljutottunk a régió fejlődésének hazai, európai és globális folyamatokkal összefüggésben történő értelmezéséig -, másrészt új súlypontok jelentek meg a vitákban.
Az uniós csatlakozás előtt néhány hónappal megrendezett Ill. Alföld-kongresszuson elhangzó előadások és szakmai viták középpontjában az Alföldet is érintő európai integrációs folyamatok álltak. A rendezők célja az volt, hogy elemezzük a bővítési folyamat hatásait, az azzal összefüggő konfliktusokat egy olyan térségben, amely földrajzilag és a hagyományos fejlettségi mutatókat tekintve is "távol" esik az Unió dinamikus centrumaitól, régióitól. A konferencián az Alföld helyét, lehetséges szerepét kerestük az európai térben és a globalizálódó nemzetközi kapcsolatrendszerekben, a szakmai beszélgetések ezért átlépték az ország (és az Európai Unió majdani) határát, tematikájukban, valamint a szomszédos országokból érkező résztvevők révén.
Abban nem volt vita a résztvevők között, hogy a jelen neoliberális gazdaságpolitikai kurzusában az Alföld a kilencvenes évtized egyik legnagyobb vesztese. Alapvető kérdésként merült fel azonban, hogy a nagyrégió jövőképének és kívánatos fejlődési pályájának megrajzolásakor milyen mintához kell igazodni. A globálissá váló gazdasági folyamatokat ma döntően a neoliberális gazdaságfilozófiai elvek mozgatják, az alternatív modellek épp csak feltűntek a véleményformálók horizontján. E keretek között az Alföldnek mint egésznek a felzárkózási esélyei szerények. Bár a nagyrégió nem homogén periféria, a meg lévő modernizációs szigetek nem kapcsolódnak egymáshoz, sem az európai léptékű folyamatokhoz kellő mélységben.
Az Alföld tudáskészlete, valamint az agrár hagyományok által átörökített kockázat-minimalizálási gazdasági magatartásforma nem kedvez a tudás-társadalom megalapozásának. A hagyományos gazdasági ágazatokra, illetve a nem termelő gazdasági tevékenységekre építő fejlődési pálya sem kecsegtet gyors sikerrel. A magas minőséget hordozó egyedi termékek száma csekély, a bio-gazdálkodás elfogadottsága mérsékelt, a kulturális gazdaság pozitív hozadékai legfeljebb néhány településen válhatnak mérhető gazdasági teljesítménnyé. Az információs gazdaság és társadalom megjelenése az Alföldön kezdeti stádiumban van. Társadalmi oldalról a fejlődési modell "ára" a jelenlegi területi és társadalmi különbségek éleződése lehet, amely a munkaerő-megtakarításon keresztül akár a jelenlegi szintet jóval meghaladó munkanélküliség kialakulását is eredményezheti.
A táji, természeti, illetve a kulturális értékek megőrzésén alapuló gazdaságfejlődési modellek megjelenésére mindaddig nincs értelme várni, amíg a bevezetésükhöz szükséges gazdasági érdekek kellően meg nem erősödnek. Várható, hogy egyes elemek (pl. a táji-természeti értékek fokozott védelme) megjelennek a "fősodorhoz" tartozó gazdasági elméletekben is, selvezethetnek a jóléti modell újrafogalmazásához.
Bár a Ill. Alföld-kongresszuson nem sikerült alternatív fejlődési pályát felvázolni, a következtetés, hogy az Alföld az európai térben a "félperifériafélperifériája" szerepet tölti be, világosan levonható volt az ott elhangzott előadásokból és a nyomukban kibontakozó vitákbóL Az Alföld népessége az új európai gazdasági rendbe elsődlegesen fogyasztóként és munkaerő-kibocsátóként integrálódott, ami a periférikus helyzet konzerválódását vonhatja maga után.
Kikerült ugyanakkor az érdeklődés fő áramából a területfejlesztés és a vidélifejlesztés, ami egyértelműen a hozzá tapadt illúziók elvesztésének a következménye. A hozzászólások érzékeltették, hogy az uniós csatlakozás, a közösségi fejlesztési források megnyílása hazánk és az Alföld számára sem hozhat olyan léptékű tőkebeáramlást, amelynek révén a lemaradást gyors ütemben fel lehetne számolni. Amíg a nemzeti és európai szintű politikák nem veszik figyelembe a térségi-regionális sajátosságokat, illetve az Alföld nem lesz képes egységesen megjeleníteni sajátos érdekeit a döntéshozatal folyamatában, majd azokat érvényesíteni a belső fejlesztések végrehajtásában, addig a régió képtelen lesz arra, hogy versenyezzen a kontinens vezető gazdasági régióivaL E a felismerés jelentőségét csökkenti, hogy a Ill. Alföldkongresszuson - különösen az 1998-assal összevetve - a politikai szereplők érdeklődése csekély volt.
A szerkesztők
.