A IV. falukonferencia megtartása fontos időpontra esett. A parlament által elfogadott területfejlesztési és területrendezési törvényben a vidékfejlesztés, a területfejlesztés új elemeként jelent meg. Ugyanakkor EU-csatlakozásásunk felgyorsulása során is egyre inkább felértékelődik a vidékfejlesztés. Közismert, hogy már a csatlakozás (2002-2006) előtt jelentős EU-s pénzeszközökhöz juthatunk, amelyek többek között a vidékfejlesztésre fordíthatók. E kedvező körülmények mellett veszélyek is fennállnak: kellő programok, intézményrendszer és önerő hiányában ugyanis ezek a kilátásba helyezett források nem jutnak el a rászorultakhoz. A falukonferencián a felmérésekre támaszkodó előadások és e kötetbe szerkesztett tanulmányok is felhívják a figyelmet erre a veszélyre. Magyarországon a vidék fejlődése lemaradt a központi és az ország egyéb fejlettebb régióinak átalakulása mögött. Az is valószínűsíthető, hogy a vidék átalakulása időben egybe esik majd az ország EU-csatlakozásával. Ez újabb konfliktust teremt a vidéki lakosság körében akkor, amikor még ki sem heverte a rendszerváltás okozta megrázkódtatást. Ennek a veszélyhelyzetnek az elhárítása a magyar falu és vidék iránt elkötelezett polgárok közös feladata.

A plenáris ülésen, illetve a szekciókban elhangzott mintegy 100 előadás szűkebb vagy tágabb értelemben a fenntartható mezőgazdaság, illetve a vidékfejlesztés témakörhöz kapcsolódik. A honi mezőgazdálkodáshoz, a termőhelyi adottságok és az éghajlati viszonyok - az EU-országokkal összehasonlítva - kiválóak. Tehát a magyar mezőgazdaságnak van keresnivalója az EU-piacon, de ugyanakkor az ágazat versenyképességi problémákkal küzd. A csatlakozásra váró rövid időt arra kell felhasználni, hogy ezeket a problémákat kiküszöböljük. Ebben a folyamatban szemléletváltásra is szükség van, többek között abban, hogy a gazdálkodóknak magukévá kell tenniük azt a nézetet, miszerint a földet úgy kell művelni, hogy az meg tudjon újulni, és ökológiai szempontból hosszú távon biztosítva legyen az életminőség javítása és a sokféleség megőrzése. Illúzió lenne azonban e fontos szemléletváltást elvárni az ágazatban dolgozóktól mindaddig, amíg a mezőgazdaság súlyos jövedelmezőségi és bizonytalansági gondokkal küzd. A mezőgazdaság versenyképessége csak komplex fejlesztési program keretén belül képzelhető el. Tudomásul kell venni, hogy a mezőgazdaság a falun élők egyre kisebb hányadának tudja a megélhetését biztosítani. Sajnos, még mindig sokan vannak azok, akik az agrárgazdaságban lévő főfoglalkozásukat kénytelenek mellékfoglalkozásra, jövedelemkiegészítő tevékenységre felváltani. Ez a kényszerhelyzet is elengedhetetlenné teszi a vidéki gazdaság diverzifikált fejlesztését. A vidéki térségekben a kézműves, vagy alternatív tevékenységek elterjedése a kívánatos. A helyi lakosok kisvállalkozásának a támogatása kiemelt feladat kell legyen. A kisméretű piacképes élelmiszerfeldolgozás, az ipar, a kereskedelem, a falusi turizmus, a termelési és beruházási szaktanácsadás, a hasznos információáramlás megszervezése mind fejlesztési prioritás a vidéki térségekben.

Bár a rendszerváltás óta az infrastruktúra-fejlesztés terén lényeges előrelépések történtek, még sem mondhatók a mai állapotok kielégítőnek. Az utak, a csatornahálózat fejlesztése még hosszú ideig égető feladata marad a magyar vidéknek. Az infrastruktúra-fejlesztéshez szorosan kapcsolódik a szolgáltatások fejlesztése is. Tudomásul kell venni, hogy a helyi lakosoknak és a közelmúltban falura költözött tehetősebb középosztálynak eltérő szolgáltatási igényei vannak. Ez a helyzet nehéz feladat elé állítja azokat a beruházókat, akik a szolgáltatásokból szeretnének megélni.

Kapcsolódó fileok