A VI. falukonferencia megtartása az európai uniós csatlakozásunk előtti utolsó évre esett, amelynek hatása érezhető volt a konferenciánk cím- és témaválasztását illetően is. A VI. falukonferencia címe A vidéki Magyarország az EU-csatlakozás előtt lett. A vidék felzárkóztatásának problematikája jelenleg is nagyon időszerű, de várhatóan a jövőben, Magyarország uniós csatlakozásával még időszerűbb lesz. Ezért az MTA Regionális Kutatások Központja számára nagy megtiszteltetés volt, hogy helyet adhatott e rangos összejövetelnek.
A vidéki Magyarország a kisvárosai és falvai, a hagyományok, az iparosítás, a modemizácíó és egyéb társadalmi-gazdasági hatások következtében már a múltban is eltérő fejlődési pályát futottak be. A rendszerváltás után ez a differenciálódás tovább mélyült és felgyorsult, melynek mozgatórugói többek között a szuburbanizáció, a lakóhelyi és rekreációs funkciók felerősödése, a lakóhely és munkahely egységének soha nem látott mértékű megbomlása (a munkahely eltűnése) volt. E társadalmi, gazdasági jelenségek azt eredményezték, hogy a falvak három fejlődési tendencia mentén csoportosultak. Kialakultak vagy kialakulófélben vannak a dinamikusan fejlődő falusias térségek, amelyek a nagyvárosok környékén jó közlekedési útvonalak mentén, üdülőövezetekben, és szigetszerűen szerte az országban megtalálhatók, de emellett vannak elmaradott, illetve elnéptelenedő rurális területek is, amelyek már komoly problémákat vetnek fel. Tekintettel a magyar gazdaság teljesítőképességére, gyakorlatilag előfordulhat, hogy a rurális térségekben hosszú ideig csak azok a fejlesztések jutnak támogatáshoz, amelyekhez EU-s forrás is társul. Tehát annak ellenére, hogy elmaradott és elnéptelenedő térségek fejlesztésére kellene a legtöbb eszközt fordítani, az önerő és a felkészültség hiánya miatt az a paradox helyzet követzhet be, hogy a legtöbb támogatás nem ezekbe, hanem a dinamikusan fejlődő városok vonzáskörzetében levő falvakba jut. A másik veszély pedig abban rejlik, hogy az információ, a felkészültség és egyéb hiányosságok következtében a támogatások nem jutnak el a falusi térségekben élő szélesebb rétegekhez, hanem csak egy nagyon szűk körhöz kerülnek. Ez a jelenség előbb-utóbb korrupcióhoz vezet, ami demoralizálja a helyi lakosokat, így azok nem találnak a saját köreikben követendő mintákat, amelyek mentén maguk is fel tudnának zárkózni. A rendszerváltás vesztesei között ott volt a falusiak jelentős része, és minél távolabb volt egy falu a várostól, annál inkább nőtt a vesztesek száma. Azért, hogy ez ne ismétlődjön meg, most összefogásra, szolidaritásra van szükség.
Napjainkban a felsőbb rétegeknek a gazdasági és szociális kohézió elérése érdekében, a szolidaritás elve alapján segíteniük kell az alsóbb rétegeket, mert azok képtelenek arra, hogy magukat megsegítsék. Ezt a célt szem előtt tartva a falukonferencia két, az eddigi konferenciákhoz képest új feladatot vállalt magára:
Egyrészt, a szekciókban elhangzott előadások közül azokat, amelyek mintaértékű tevékenységekről számoltak be, külön fejezetbe szerkesztette, és a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium támogatásával külön kiadványként is megjelenteti. A kiadványt az érdeklődőknek, amennyiben kérik, díjmentesen elküldi.
Másrészt, a falukonferencia végén a résztvevők egy ajánlást fogadtak el, amelyet megküldtek a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium és Miniszterelnöki Hivatal illetékes vezetőinek. Az ajánlások az alábbi tíz pontban foglalhatók össze:
1. Az érintett minisztériumok egymással és a vidékkel kooperáló terület és vidékfejlesztési politikát valósítsanak meg.
2. Egy területi fókuszú, problémaorientált kohéziós politika elvei érvényesüljenek a különböző stratégiai programok tervezésében.
3. Az érintett minisztériumok segítsék a szubszidiaritás elvének kibontakozását a helyi szintű intézményrendszerek kiépítésével.
4. Kerüljön sor országos kitekintésű középtávú, 15 évre szóló lokális program kialakítására.
5. A vidékpolitika a szolidaritás elvére is épüljön. Ennek érdekében a kormány folytasson olyan vidékpolitikát, amely a hátrányos helyzet falusias térségek és a legelesettebb rétegek felemelésére irányul.
6. A helyi erőforrások fejlesztésére differenciált támogatási rendszer kerüljön kiépítésre.
7. A tanya problematikája jelenjen meg jobban a vidékfejlesztésben.
8. Támogassák az ökológiai gazdálkodás kiszélesítését, a társadalmi részvételre alapozott tájkultúra megalapozását.
9. Segítsék a védelemre szoruló (történetileg, regionálisan) differenciált kultúrtáj kritériumainak kidolgozását.
10. Támogassák a vidéken élők jólétét, a gazdaság hatékonyságát szolgáló módszerek adaptációját.
Pécs, 2003. október
A Szerkesztő.