I. Az MTA Regionális Kutatások Központjának (RKK) 2000. évi fő feladatai, azok átfogó értékelése
1. A regionális tudomány megerősítése
2. Kutatási feladatok
II. Kiemelkedő kutatási eredmények
1. A regionális politika nyugat- és kelet-európai fejlődési trendjei
2. A területfejlesztés cél- és eszközrendszere
3. A magyarországi városhálózat vizsgálata
4. A gazdasági ágazatokra vonatkozó területi kutatások
5. Vidékfejlesztési kutatások
III. Hazai kapcsolatok és pályázatok
IV. Nemzetközi kapcsolatok és pályázatok
V. Az év folyamán megjelent jelentősebb publikációk
VI. Az RKK tudományos teljesítményének főbb adatai
Tájékoztató sikeres kutatási területekről
1. A regionális politika nyugat- és kelet-európai fejlődése
2. A területfejlesztés cél- és eszközrendszere
Az RKK 2001. évi fő kutatási céljai
1. Általános célkitűzések
2. Konkrét témakörök
2.1. A magyar régiók és települések versenyképessége az európai gazdasági térben
2.2. A területfejlesztés intézmény- és eszközrendszerének vizsgálata
2.3. A régiók szerepe az információs társadalomban
2.4. Területi gazdaságfejlesztés
2.5. A területi struktúrát érintő kutatások
2.6. Vidékfejlesztés
I. Az MTA Regionális Kutatások Központjának (RKK) 2000. évi fő feladatai, azok átfogó értékelése
1. A regionális tudomány megerősítése
Az RKK az elmúlt esztendőben egyrészt folytatta a korábbi esztendők során kialakított kutatási stratégiájában megfogalmazott célkitűzések megvalósítását, másrészt – több területen is – azokon lényeges változtatásokat hajtott végre.
Első rendű feladatának tekintette, hogy a regionális tudomány immár véglegesen integrálódjon a hazai tudományosság rendszerébe. Ennek érdekében erősítette elméleti, alapkutatási jellegű vizsgálatait és ért el ezekben fontos eredményeket, folytatta publikációs tevékenységét, jelentetett meg e diszciplína szempontjából több alapvető művet, dolgozott hazai és nemzetközi projekten, vett részt eredményeinek átadása révén is a regionális tudomány hazai felsőoktatásban való meghonosításában.
Az előző évben megalapozott minőségi célkitűzések megvalósítása folytatódott. Ennek eredményeképpen egy MTA doktora művet védtek meg, hárman beadták doktori dolgozatukat, két munkatársuk habilitált. PhD-fokozatot egy jelölt szerzett. A Dialóg Campus Kiadóval három könyvük szerepelt sikerrel a felsőoktatási tankönyvpályázaton. A Területi és Települési Kutatások sorozat egy könyve mellett három gyűjteményes kötetet jelentettek meg, a Discussion Papers sorozat két száma látott napvilágot, s folyamatosan adják ki a regionális tudomány lapját, a Tér és Társadalom c. folyóiratot.
Súlyponteltolódásról számolhattak be a tekintetben, hogy – megtartva korábbi stratégiai szövetségeseiket – lényegyesen bővítették a kutatási együttműködési partnereik körét. Ez magában foglalja a nemzetközi együttműködésben folytatott vizsgálatokat, több tanácsadó céggel kialakított kutatási kapcsolataikat, s a hazai gazdasági szférával való kutatási együttműködés erősítését. Mindehhez hozzáteendő, hogy jelentős kutatási kapacitással vettek részt az EU-csatlakozás előkészítésének tudományos megalapozásában (elsősorban annak regionális politikai vetületeit vizsgálva).
Az intézet stabil szervezeti keretek között működött azzal, hogy bizonyos belső szervezeti változtatásokat hajtottak végre. Így megszüntették a szombathelyi csoportjukat, s helyette Székesfehérvárott hozták létre a Közép-dunántúli Kutatócsoport, valamint kialakították a Közép- és Észak-magyarországi Tudományos Intézet végleges belső struktúráját. (Ezek jogi szempontú véglegesítése – szervezeti és működési szabályzatunkban való rögzítése – még előttük álló feladat.)
A tudományos tanács értékelő ajánlásai (melyek a jelen beszámolóban jelzett főbb témakörökre vonatkoztak) meghatározóak voltak mind az előző, mind pedig a következő évekre szóló programjaik kijelölésekor. Működésük eredményesebbé tételét célozza, hogy megkezdték egy belső minősítési rendszer kialakítását, valamint a menedzsment tevékenység hatékonyságának fejlesztését, a koordinációs, szervező funkciók erősítését.
Az előző évben kialakított vidékfejlesztési horizontális műhely 2000-ben már jelentős tudományos eredményeket produkált, s egy másik témában (a magyarországi városhálózat vizsgálata) is megjelent egy ehhez hasonló kutatásszervezési-módszertani együttműködés.
2. Kutatási feladatok
Az RKK 2000. évi kutatási programjainak keretét az európai területi fejlődés irányai a XXI. században, a kelet-közép-európai átalakulás folyamatai, a magyar térségek és a városhálózat európai versenyképessége, a régió mint a decentralizáció intézménye, s a vidékfejlesztési stratégia című témakörök adták.
Az európai területi fejlődés irányainak vizsgálata során nemzetközi összehasonlító elemzéseket végeztek, elsősorban az EU-integráció várható hatásainak komplex vizsgálatára kiterjedően. Emellett – új témáként – a szomszédos országok regionális folyamatainak és politikájának az elemzésével kapcsolatban folytattak jelentős munkálatokat.
A területi struktúrát érintő vizsgálatok során az új európai területfejlesztési direktíváknak a magyar területi politika alakítására kifejtett hatásait elemezték, s új, minőségi területi mutatókat határoztak meg. Ezen belül az ország térbeli struktúráját, a magyar térszerkezet átalakulási tendenciáinak okait, következményeit, a hazai városhálózat hagyományos és új szerepköreit, térségi–vonzáskörzeti szerepük alakulását kutatták.
A regionális gazdasági és infrastrukturális elemzéseik a régióképződés folyamatát, a regionális kohézió alakulását, az egyes régiók gazdasági, infrastrukturális, társadalmi, környezeti fejlődésében bekövetkező változásait vizsgálták. Az intézményrendszer fejlesztését célzó kutatásaik kapcsolódtak a térségek regionális fejlődését elemző empirikus kutatásokhoz, épp úgy, mint a területi tervezés, a szolgáltatások, az innováció, a regionális szintű területfejlesztési finanszírozási rendszer vizsgálata.
E témakörön belül a régiók elkészült fejlesztési koncepcióinak, stratégiai programjainak összehasonlító elemzésére, a területfejlesztési monitoring rendszer kialakításának, működésének, tartalmi, eljárási, jogi, pénzügyi kérdéseinek vizsgálatára, s határ menti és határon átnyúló regionális együttműködések stratégiai céljainak és lehetőségeinek, a keleti, nyugati és déli „kapuk” fejlesztő hatásainak elemzésére is sor került.
A vidékfejlesztési kutatásokban az alulról építkező vidékfejlesztés feltétel- és intézményrendszere, a növekedés tényezői egyenlőtlen térbeli eloszlása, vidékfejlesztési–kistérségi modellek kidolgozása, a növekedés tényezőinek a vidéki térségekben történő vizsgálata, s a vidéki térségek közlekedési viszonyainak, valamint az idegenforgalom és a vidékfejlesztés kapcsolatának elemzése jelent meg.
Az intézet egyéb feladatai között bekapcsolódott az EU 5. keretprogramjába. Folytatta az akadémiai stratégiai kutatási irányokban korábban megkezdett vizsgálatokat, s több nemzetközi együttműködésben, illetve pályázatban elnyert kutatást végzett.
Közreműködtek kormányzati döntések tudományos megalapozásában, ehhez kapcsolódó fejlesztési dokumentumok készítésében, mindezek szakmai-módszertani megalapozásában, több országos, regionális, megyei, kistérségi és települési fejlesztési stratégia, programterv kidolgozásában, s bizonyos multinacionális cégek tevékenysége területfejlesztési hatásainak vizsgálatában.
II. Kiemelkedő kutatási eredmények
1. A regionális politika nyugat- és kelet-európai fejlődési trendjei
Kutatásaik megállapították, hogy egyre határozottabban érvényesül az európai regionális politikában a hatékonyság, versenyképesség elve, ami hangsúlyossá teszi a gazdaságfejlesztési, innovációs orientációt, a források koncentrálását, a programozás elvének szigorú érvényesítését. A kelet-közép-európai régióban lassan kiépül, megerősödik a területfejlesztési politika intézmény- és eszközrendszere, ami Magyarországot arra figyelmezteti, hogy a néhány évvel ezelőtti előnyünk lassan megszűnik, s a jövőben versenyképességünk csak a regionális politika minőségének, hatékonyságának elmélyítésével javítható. Arra is fel kell készülni, hogy a jelentősebb bővülés, illetve a következő programozási időszak gyökeres változásokat is eredményezhet a strukturális politikában.
A közép- és délkelet-európai átalakulás és regionális fejlődés vizsgálata során a 14 közép- és délkelet-európai ország kilencvenes években végbement átalakulásának, fejlődésének összehasonlító elemzése kimutatta, hogy bár bizonyos részterületek, részpolitikák szempontjából az egyes országok különböző csoportokba sorolhatók, az átfogó fejlődés szempontjából ilyen típusalkotás alig lehetséges, a részpolitikák kombinációja minden országnál egyedi. Ugyanakkor a különböző országok egyes régióinak átalakulása, fejlődése között néha nagyobb hasonlóság tapasztalható, mint egy ország eltérő fekvésű, adottságú régiói között. A kutatás e regionális típusok azonosítását, a tapasztalatok, sajátosságok tudományos általánosítását végezte el.
A határ menti kapcsolatok vizsgálata során sikerült feltérképezniük ezen együttműködések létrejöttének, működésének és a másik féllel való kapcsolattartás nehézségeit. A szomszédos területek általános földrajzi, valamint közigazgatási, regionális politikai viszonyait, összehasonlították a hazai lehetőségekkel. Emellett elemzés készült az együttműködések biztonságpolitikai vonatkozásairól, illetve a külügyi szerződésekben rejlő lehetőségekről. A határ menti együttműködésekkel kapcsolatos nehézségeket, veszélyeket is felvázolva ajánlásokat dolgoztak ki ezek továbbfejlesztésére.
Kiterjedt vizsgálatok születtek a határon átnyúló kapcsolatok témakörében az alföldi térségre. Ezek a vizsgálatok ráirányították a figyelmet arra, hogy a már létező regionális szervezetek (Kárpátok Eurorégió, Duna–Körös–Maros–Tisza Eurorégió), valamint új interregionális szerveződések (pl. Bihor–Bihar, Szabolcs-Szatmár-Bereg-Kárpátalja–Szatmár) kevésbé tudják előmozdítani a határon átnyúló, főként gazdasági kapcsolatok fejlesztését, mint a kisebb, különféle kétoldalú, intézményesült kapcsolatok.
Az információs gazdaság és társadalom hazai alapjait regionális szinten feltáró kutatás fontos hozadéka a távközlés és a gazdaság alapvető fejlődését leíró mutatók (GDP, jövedelmek, beruházások stb.) változása közötti korreláció bemutatása. A kapcsolat folyamatos erősödése az alapindikátorok és a távközlés fejlődése között jelzi, hogy a gazdaság és a társadalom információ-igénye és információra utaltsága növekszik. A megyék és a régiók információs profilját vázoló kutatás használható és kiterjeszthető módszert adott egy kelet-közép-európai összehasonlítás elvégzéséhez is. A legszembetűnőbb eredmény a főváros tágabb vonzásterének egyértelmű fejlődése, amely minden települési kategória esetében lényegesen meghaladta az országos átlagot, ami más oldalról a szuburbanizációs trendek felerősödésére is utal.
Az ország történeti régióinak vizsgálata során az Alföld fejlődéséről eddig alkotott képet új vizsgálataik tovább árnyalták. Megállapították, hogy a XIX. sz. végére az Alföld is sikeres modernizáción ment keresztül, a XX. sz. elején az ország egyik legfejlettebb régiójává vált. Ebben a modernizációs folyamatban kulcsszerepet a polgárosodó mezővárosok játszottak: kihasználták a többi régiónál előnyösebb településszerkezeti sajátosságaikat és vezető szerepet töltöttek be az ország mezőgazdasági exportjában.
A Kisalföldet kutatásaik körvonalazták a térszervezés alsó fokú központjai jelentőségének, csökkenését. E települések dinamikája fokozatosan megszűnik, körzetközponti funkcióikat a közlekedési feltételek javulásával a magasabb hierarchia-szintű városok veszik át.
Az ebben a témakörben folytatott sok irányú empirikus és elméleti kutatási tapasztalataik szerint az EU-konform regionális politika irányításában a partnerség, hatékonyság, professzionális menedzsment elveinek érvényesítése alapvető követelmény – a decentralizáció továbbfolytatódása mellett. A hazai szabályozás és gyakorlat elemzése alapján ugyanakkor megállapítható, hogy e követelmények nálunk nem érvényesülnek megfelelő mértékben. Egyértelműen tapasztalhatóak centralizációs trendek, a partnerség elve a szabályozásban és a gyakorlatban is sérül; a területfejlesztési professzionális menedzsment jórészt kiépületlen, egzisztenciálisan bizonytalan helyzetben van.
Különösen regionális szinten hiányzik a megfelelő intézményrendszer, a területfejlesztési tanácsok és ügynökségek körüli, kiegészítő, rásegítő funkciókat ellátó üzleti, pénzügyi stb. szolgáltató hálózat. A régióépítésben prioritásként – igazgatás-szervezési szempontból – a regionális fejlesztési ügynökségi hálózat megerősítése jelölhető meg.
Kutatásaik eddigi eredményeiből leszűrhető, hogy valós regionális dekoncentráció, illetve decentralizáció még nem indult el Magyarországon. A területi-települési szinten jellemző érdekviszonyok elemzése bebizonyította a döntéshozatal egyértelmű centralizációját. Eddig a szintek között a területi középszint feladatainak átcsoportosítása zajlott, illetve a központi kormányzat, a minisztériumok területi hivatalainak kiszervezésére került sor, lényegében végrehajtó szerepkörrel. Az uniós ajánlásokat tekintve a magyar szisztéma már középtávon sem felel meg a minimális elvárásoknak, ezért fogalmazták meg a kérdéskör újragondolásának szükségességét a döntéshozók számára.
A régióképződés folyamatának egyéb vizsgálati eredményei alapján úgy tűnik, hogy egyértelműen él az ország regionális differenciáltságának két fő eleme (Budapest kiugró fejlettsége, illetve a Kelet-Nyugat lejtő). A lakosság többsége számára ugyanakkor nem régiók (megyék, természeti tájak, adminisztratív vagy néprajzi-történeti egységek), hanem égtájak, bizonytalan határokkal rendelkező nagy országrészek, valamint természetes határvonalak (Duna, Tisza, Balaton), az országhatár, és 10–20 nagyváros jelenti a viszonyítási pontokat. Az egyes térségek-települések ismertségének és imázsának (ki)alakításában mérsékelt a média, illetve az oktatás szerepe. A főszereplők e vonatkozásokban a térelemekhez kapcsolódó (elsődlegesen a Kelet–Nyugat) (elő)ítéletek, valamint a belföldi turizmus legfőbb célterületei. A vizsgálatok azt is tanúsították, hogy egyelőre nincs körvonalazható regionális identitás, inkább lokális (esetlegesen kistérségi) kötődése mutatható ki.
2. A területfejlesztés cél- és eszközrendszere
E kutatásaik jelzik, hogy a regionális fejlődés egyik kulcskérdése a tudományos-technikai innováció terjedése, s az ehhez kapcsolódó szervezeti, pénzügyi feltételek megteremtése. Ebben azonban a helyi szereplők érdekeltsége még alig biztosítható, a kormányzati támogatás nem elegendő, az eredmények hasznosítási mechanizmusai kialakulatlanok. Egyre több területfejlesztési funkció (kutatás-fejlesztés, innováció, konferenciaközpontok, pénzügyi szolgáltatások) kapcsán bizonyosodik be a regionális központok megerősítésének, a fejlesztések területi koncentrációjának szükségessége.
A finanszírozási rendszer vizsgálatai meghatározták azt a feltételrendszert, amely szükséges a területfejlesztés finanszírozásának a jelenleginél erőteljesebb regionalizációjához, a decentralizációt elősegítő modellek kidolgozásához. Több, kimondottan ágazati csatornán keresztül megjelenő, egyértelműen ágazati célt szolgáló alapból lehetne regionális koordinációt megvalósítani (így pl. a regionális fejlesztési tanácsok foghatnák össze a beérkezett pályázatokat). Erre vonatkozó javaslataik között szerepel az ágazati alapok (előirányzatok) közötti koordináció erősítése, a központi források jelentős részének regionális szintre történő delegálása, s a regionális finanszírozási források megteremtése (pl. adó).
Az e körben folytatott vizsgálatokból azt a következtetést fogalmazták meg, hogy Magyarországon erősödött a területi tervezés. A tervezés rendszere épít az Európai Unió regionális politikai alapelveire, s egyben tükrözi a modern piacgazdaságok újszerű szemléletét is. A területi szintek koncepciói és részben programjai között határozott egymásra épülés és kölcsönös megfelelés viszont csak esetlegesen figyelhető meg. Ennek oka a tervek kidolgozásának eltérő időbelisége, a tervezési metodika és szemlélet eltérése, illetve a különféle területi szintek funkcióinak nem kellő tisztázása.
A területfejlesztési koncepciókban és programokban számos párhuzamosság, kettősség figyelhető meg. A szintek funkciónak átfedése, illetve tisztázatlansága következtében sem a tervezők, sem a területfejlesztés szereplői nem tudják, hogy milyen cselekvési és végrehajtási eszköztárral rendelkeznek, vagy milyen intézményeken keresztül történik a megvalósítás. Mindezek következtében a tervek súlyukat vesztik, nem ösztönzik a partnerség, illetve a források aktivizálását, s ezzel a programozást is bizonytalanná teszik.
Kutatásaik eredményeképpen javasolták, hogy egyértelműen meg kell határozni a különféle területi szintek, illetve az ágazatok területfejlesztés kompetenciáját, azok egymásra épülését és kapcsolatát, s, hogy a területi szemlélet jelenjen meg az ágazati tervekben, a tervezés rendszere szorosan épüljön az Európai Unióban kialakult gyakorlatra és technikákra. Rámutattak arra is, hogy a tervezés és a programozás hatékonyságát csak a decentralizált fejlesztési források meghatározásával és garantálásával lehet növelni.
Javaslatokat tettek egy önálló tervezési törvény kidolgozására, amely rögzítené a különféle szinteken (országos, ágazati, regionális, megyei, kistérségi, települési) kidolgozandó tervek típusait és azok tartalmi követelményeit, meghatározná a tervek kapcsolatrendszerét, egymásra épülését, előírná a tervek időhorizontját, elfogadási rendjét, korszerűsítésének módját, megjelölné a tervek társadalmasításának módját, s rendelkezne a tervek megvalósításának rendszeréről és azok értékeléséről.
3. A magyarországi városhálózat vizsgálata
Az intézetben vizsgálták a városi terek átalakulásának kelet-közép-európai tendenciáit. A cseh, lengyel és magyar városokra vonatkozó kutatás kimutatta, hogy a várostervezés, a központi tervezésre épülő gazdaságpolitika, valamint a piacgazdaság homogenizáló, illetve differenciáló hatásai, valamint a városszerkezet sajátosságainak eredményeképpen a térség városhálózata erősen differenciálódott. A folyamat mozgatója a gazdasági szereplők – különösen a külföldi befektetők – aktivitása, akiknek tevékenysége, annak térszerkezet-alakító hatása a helyi ingatlanpiac mechanizmusán keresztül érvényesül. A vizsgált városi terekben a homogenizáció és a differenciálódás párhuzamosan zajlik.
Az elmúlt évtized gazdasági folyamatai, a városfejlődést meghatározó új gazdasági és politikai szereplők megjelenése következtében a városok hierarchikus viszonya átalakult. A posztfordista gazdasági átalakulással, a globalizációval stb. összeköthető általános nyugat-európai folyamat az 1990-es évektől a rendszerváltó közép-kelet-európai országokban is megfigyelhető. A szocialista időszak „felülről irányított” városhierarchiáját így Magyarországon is az egyes városok gazdasági és társadalmi fejlődése, innovációs képessége, a szolgáltatások fejlettsége, azaz a városok versenyképessége alapján kialakuló hierarchiája váltotta fel.
Elemzéseikben a magyarországi városok versenyképességét hét mutatócsoport alapján vizsgálták: a városok szellemi tőkéje („tudásbázis”), a városok gazdaságának versenyképessége, a városok regionális helyzete, a városok helyzete a „hálózatokban”, a városok által nyújtott jövedelmi viszonyok, a városok infrastruktúrája, „általános fejlettsége”, a városfejlődés dinamikája. Megállapították, hogy a versenyképesség egyes tényezői (pl. gazdasági fejlettség, erős szellemi tőke stb.) szoros kapcsolatban vannak egymással, az elmaradott városok gazdasági dinamizálása tehát közvetett eszközökkel is sikeres lehet.
A sikeres városokat érintő vizsgálatuk kutató programjuk a városok sikerét nem „önmagában” mérte, hanem a városi funkció, vagyis a környezet ellátásának eredményessége szempontjából is. Megállapították, hogy a helyi lakosság – és különösen a helyi elit – képviselői negatívabban ítélik meg e városok helyzetét, mint az a statisztikák alapján elvárható. A siker tartalma távolról sem merül ki a gazdasági teljesítményben – a helyi társadalom, a politika, e városok országos és nemzetközi hálózatokban betöltött szerepe nagy súllyal jelenik meg a véleményekben. A helyi siker-elemek jelentősen épülnek a helyi társadalom belső informális kapcsolatrendszerére. A sikert gátló elemek ugyanakkor markáns magyarázó faktorai a helyi konfliktusoknak, s a város és a környező települések közti feszültségeknek is.
Gravitációs és elérhetőségi mutatókkal modellezték Magyarország városi vonzáskörzeteit, és ezeknek a statisztikai kistérségi beosztáshoz való illeszkedését. Az eredmények alapján megállapították: a jelenlegi igazgatási városállománynak alig több mint feléről feltételezhető, hogy rendelkezik a teljes értékű kistérségi központként való működéshez szükséges „piacmérettel", vonzáskörzettel, s nagy valószínűséggel alkalmas a valódi térségszervező központként való működésre. A modellben kistérségi központnak bizonyult városok területi eloszlásában, illetve elméleti vonzáskörzeteik nagyságában ugyanakkor nincsenek lényeges regionális különbségek. A jelenlegi statisztikai körzetbeosztás érzékelhetően több kistérségi területegységre osztja az országot, mint ami a város-vidék kapcsolatrendszerből adódóan indokolt lenne.
Szélesebb nemzetközi kitekintéssel folytatódtak a Magyarországon zajló szuburbanizáció jellegzetességeit, okait és hatásait feltáró, hosszabb ideje folyó kutatások. Ennek során kimutatták, hogy az 1990-es évek hazai elővárosi fejlődése – leglényegesebb jegyeit, így a decentralizáció kiteljesedésének módját tekintve – a fejlett piacgazdaságú országokban zajló szuburbanizációs pályáján halad. A poszt-szocialista átmenet jellegzetességei, a lakás és földtulajdon privatizációja sajátos keretfeltételeket nyújtottak/nyújtanak e térfolyamat kibontakozásához. A szuburbanizáció intenzitása és kiterjedésének mértéke szoros összefüggést látszik mutatni a külföldi és a hazai tőkebefektetések területi koncentrációjával és a lakossági vásárlóerő nagyságával.
Külön témaként foglalkoztak a fővárossal. E vizsgálatok először is rámutattak arra, hogy az állam és a főváros viszonyát a két politikai és gazdasági erő állandó kölcsönhatása határozza meg. Budapest történetében két alapvető tendencia vázolható fel, melyet a „nyitás” és a „zárás” politikájának nevezhetünk, attól függően, hogy a központi kormányzat pozitív, vagy negatív módon viszonyul a fővároshoz, az ország gazdasági, társadalmi fejlődésében játszott szerepéhez. Az 1990-es években a rendszerváltás, az európai városversenybe való bekapcsolódás, a globális folyamatok megjelenése következtében Budapesten is megfigyelhetőek az állam „kivonulásának” jelei mind a városfejlesztés, mind a városvezetés területén. Ez a kivonulás ugyanakkor a fővárosi önkormányzat, a kerületi önkormányzatok és a központi kormányzat felelősség- és feladatmegosztásának tisztázatlanságából eredően számos ellentmondást rejt magában. Az 1990-es évek politikai feszültségei arra utalnak, hogy a központi kormányzat már nem képes a hagyományos eszközökkel befolyásolni a főváros fejlődését, ezért azt egy, az ország egészétől „különálló” gazdasági és területi egységként kezeli. Az állam és a főváros jelenkori viszonya ugyanakkor türközi a történeti korszakokban felmerülő problémákat, ellentmondásokat is, s mutatja a „nyitás” és a „zárás” politikájának jeleit.
4. A gazdasági ágazatokra vonatkozó területi kutatások
Megvizsgálva az iparnak a 90-es évek területi differenciálódásában játszott szerepét, egzakt mérőszámokkal vált bizonyíthatóvá, hogy a `90-es évek második felének imponáló gazdasági növekedése ágazatilag és területileg is rendkívül koncentrált volt. A sajátos, tercier fejlődési pályán járó Közép-magyarországi régiót nem számítva, a vidéki térségek jövedelemtöbblete túlnyomórészt a nagy multinacionális cégek Északnyugat-Magyarországon megvalósított zöldmezős gépipari befektetéseinek volt köszönhető. A többi iparág, illetve a megyék többsége ugyanakkor gyakorlatilag stagnált 1995–99 között is. Az ipar differenciáló szerepe fokozatosan nőtt: az iparfejlődés különbségei mára a lakossági jövedelmek területi egyenlőtlenségeinek is fő meghatározóivá váltak a vidéki Magyarországon. Mindehhez az állami újraelosztás is hozzájárult a vámszabadterületeknek, az ipari parkoknak, az 1 Mrd Ft-nál nagyobb befektetőknek nyújtott állami kedvezmények, valamint a gazdaságfejlesztési alapokból nyújtott támogatások révén (amelyek összege a területfejlesztési célú támogatásokét lényegesen meghaladta, ellentétben a deklarált gazdaság- és regionális politikai célokkal). Elsősorban nem a hazai kis- és középvállalkozásokat, hanem a multinacionális nagyvállalatokat segítette. Összességében sokkal több állami forrás jutott a fejlett térségekbe, mint az elmaradottakba.
Vizsgálataik során felhívták a figyelmet arra, hogy a külföldi működőtőke-beruházás a gazdasági növekedés egyik legfontosabb katalizátora Magyarországon; ágazati szerkezetében az ipar jelentősége kiemelkedő, de folyamatosan csökkenő arányú. A feldolgozóipar és a szolgáltató szektor egyes ágazatainak teljesítménye kiemelkedik a magyar gazdaság egészéből, és nem illeszkedik szervesen a magyar gazdaság szövetébe. Az 1990-es években a duális gazdaság körvonalai alakultak ki, amely a KMT-vel kapcsolódik össze. Az ipar struktúrájában kialakult dualizmus térben is megjelenik, nem mint Budapest-vidék kettősség, hanem mint Észak-Dunántúl és a budapesti agglomeráció összefüggő gazdasági körzetének, valamint az ország többi területének kettőssége. A térbeli dualitás kedvezőtlen folyamat, melynek oldása a magyar gazdaság – és területfejlesztés nagy kihívása.
E kutatások abból az összefüggésből indultunk ki, hogy gazdasági versenyelőnnyel, a működő tőkét vonzó képességgel nem a térségek, hanem a térség helyi vállalatai rendelkeznek. Ez nem azt jelenti, hogy egy ország, vagy régió önmagában nem rendelkezik előnyökkel, vagy hátrányokkal a gazdaság fejlődése szempontjából, hanem azt, hogy ezeket az előnyöket a vállalatok hordozzák, hasznosítják. Véleményük szerint egy térség tőkevonzó képességének kritériumai a következők: a termelés feltételei (humán, természeti, tőke, tudás erőforrások, infrastruktúra), vállalkozások stratégiája (motivációi a telephelyválasztásban és beruházásokban), a kereslet alakulása (export és belföldi fogyasztás a vállalat termékeiből), vállalkozások kapcsolatai (beszállítói, alvállalkozói hálózat), a multinacionális vállalatok jelenléte, kormányzati politika.
A vállalkozások jövedelemtermelő és a térségek tőkevonzó képességének területi különbségei azt mutatják, hogy a viszonylag magasan fejlett a nyugat- és közép-dunántúli, valamint a központi régió alkotta összefüggő térség képezi a fejlődés gócpontját, amely azonban magában foglalhat belső perifériákat is, amelyek szigetszerűen megmaradtak az átlagosnál lényegesen kedvezőbb feltételeket biztosító csomópontok között.
A kereskedelmi szektor nagybefektetői telephely-választási szempontjainak feltérképezése, valamint döntéseik helyi fogyasztókra gyakorolt hatásainak vizsgálata bebizonyította, hogy a magyar piacon a leggyorsabb a szervezeti és térbeli koncentráció, ami felgyorsította a vertikális integrációs folyamatokat e szektorban, másrészt gyorsan formálta át a lakosság vásárlási szokásait.
5. Vidékfejlesztési kutatások
A „magyar vidék térségi tagozódása” témacsoporton belül meghatározásra került – az Európai Unió vidékfejlesztési kritériumait és elveit követő – magyar területfejlesztési kistérségek vidékiségi indexe. Térinformatikai és statisztikai módszerrel összefüggés-vizsgálatok készültek a kistérségek általános fejlettségi színvonala és a különböző diszjunkt halmazokba rendezett vidékiség-index-szel rendelkező térségek jellemző területi folyamatai között.
Az agrárgazdaság területi szerkezetváltozásának folyamata kapcsán végzett vizsgálatok során kimutatták, hogy az európai mezőgazdasági modell csak részlegesen nyert teret a magyar mezőgazdaságban, s, hogy országos szinten nem beszélhetünk modellváltásról. Ez ugyanakkor nem zárja ki, hogy a tőkehiány ellenére is visszafordíthatatlan, mélyreható kapitalizálódás megy végbe az agrárgazdaságban. Ez mind a továbbra is összehúzódóban lévő nagyüzemekre, mind a kisüzemekre. Utóbbiak vállalkozói gazdaságokká (farmokká) erősödése egyes vidékeken, különösen a dél-alföldi régióban számottevő. A mezőgazdasági tevékenység természeti és kulturális kötődése miatt érthető, hogy a kilencvenes évek közepén kialakult, az üzemszerkezet jellegében fennálló regionális különbségek lényegében nem változtak. Ott van lehetőség a jövedelmezően aligha művelhető törpeüzemekben folytatott gazdálkodás visszaszorítására, ahol a nemzetgazdaság más szektoraiban bekövetkezett növekedés ezt lehetővé teszi: az ilyen méretű egyéni gazdaságok visszaszorulása a központi és a közép-dunántúli régióban a legrohamosabb.
Az 1994–2000 között bekövetkezett 20 illetve 25 százalékos csökkenés az egyéni gazdaságok, illetve az egyéni gazdaságokhoz tartozók számában ugyanakkor nem jelenti azt, hogy a kisüzemi szektor által megművelt területek nagysága is csökkent volna. Éppen ellenkezőleg, a 10 hektárnál nagyobb területet művelő egyéni gazdaságok számának jelentős növekedése majdnem kétszeresére emelte az egyéni gazdaságok által használt földterület nagyságát. A földhasználatban a kistermelők javára 1994 óta megmutatkozó pozíciójavulás nem jellemző az állattenyésztés egészében, ahol ellenkező előjelű folyamatok is végbementek, jól mutatva a tőkeszegény modellváltási kísérlet ellentmondásosságát. A tartósan működő szociális földprogramok hatékonyságának vizsgálata tipizálta a földprogramokat (adaptív, innovatív, leépülő programfajták) és javaslatot tett fejlesztésükre.
A megélhetési stratégiák különböző agrártérségekben való vizsgálataik azt mutatták, hogy azokban a térségekben, ahol az eddigiekben a periférikus helyzet konzerválta a nagyüzemi mezőgazdaság letűnt modelljét, a másodlagos átalakulások következtében a munkanélküliek számának hirtelen növekedése, a fiatalok elvándorlása várható. Koncentrációnak lehetünk tanúi, nem pusztán a volt szövetkezeti vagyon, hanem a földhasználat tekintetében is, nem így a földtulajdon-viszonyok terén: a szereplők a törvényi szabályozás átalakulására, az uniós csatlakozás nyomán felszökő árakra várnak. Új modellek olyan térségekben születnek és válnak működőképessé, ahol ezeknek mély helyi gyökerei vannak, amelyek az intenzív gazdálkodási módokra támaszkodva átvészelték a szocializmus időszakát, sőt, a szocialista polgárosodás nyolcvanas években zajló folyamatában megerősödtek. Ahol ebből adódóan erős agrárvállalkozói réteg alakul ki a helyi társadalomban, ott az agrárium szereplői és az önkormányzat együtt keresik a kiutat.
III. Hazai kapcsolatok és pályázatok
Az RKK hazai kapcsolatrendszerének alakulására az elmúlt esztendőben a folytonosság és a megújhodás egyaránt jellemző volt. A korábban kialakított stratégiai partneri kör stabilizálódott, ugyanakkor több új elemmel gazdagodott. Mindezen kapcsolatokban meghatározó, hogy túlnyomó részük konkrét kutatási együttműködésben ölt testet.
A keretintézeti kutatási hálózati jellegéből, valamint abból fakadóan, hogy az ország kilenc városában lévő kutatóhelyei egyúttal az adott térségben fontos tudományszervezői tevékenységet is ellátnak, így az intézet a magyar tudományosság, az akadémiai kutatások széles körű megismertetésében is jelentős szerepet tölt be. E kapcsolatrendszer másik fontos jellemzője, hogy – a tudományos intézeteken, felsőoktatási intézményeken túl – kiterjed a jelentősebb állami, gazdasági, társadalmi szervekre, valamint ezek országos, területi és helyi egységeire is.
Erősödött részvételük az MTA Közgyűlésében (a főigazgató ennek választott tagja), az RKK egyik igazgatója az MTA Regionális Bizottságának az elnöke, 8 kutató ugyanitt tag. Nyolc munkatársuk a Földrajzi Tudományos Bizottság tagja, az MTA Doktori Szakbizottságában hárman munkálkodnak. Az RKK egy másik igazgatója az OKTK egyik főirányának programirányítója.
Az intézet vezetői tevékenyen vesznek részt az AKT és a Társadalomtudományi Kuratórium munkájában, vezető kutatói az MTA valamennyi területi bizottságában, s azok különböző szakbizottságaiban vezető pozíciókat töltenek be.
2000-ben több jelentős eredményt hozott a stratégiai partnerekkel való együttműködés. Közülük kiemelendő a Dialóg Campus tudományos szakkönyvkiadóval való. Az MTA Szociológiai Intézetével (új elemként) kutatási kapcsolatot építettek ki. Az MTA Politikatudományi Intézetével és a Magyar Közigazgatási Intézettel (stratégiai partnerek) az önkormányzati rendszer 10. évfordulója alkalmából országos konferenciát rendeztek, s annak eredményeit könyv formájában jelentették meg. Az Akadémiai Kisebbségkutató Műhellyel való kapcsolatuk tudományos terméke az Osiris Kiadó által kiadott két munka.
Az elmúlt esztendőben több új kapcsolati irány is jellemezte a kormányzati szervekkel való együttműködésüket. Ezen belül továbbra is meghatározóak a K+F területfejlesztési, s az ezeket kiegészítő vidékfejlesztési projektek. Továbbra is az intézet koordinálja a MEH Integrációs Stratégiai Munkacsoportjának tevékenységét, a MEH területfejlesztési államtitkárságával is létrejött egy új kutatási kapcsolat. A Külügyminisztériummal stabilizálódtak, s egyre erősebbek a Gazdasági Minisztériummal való együttműködések, de ilyen irányú kezdeményezések az Oktatási Minisztériummal is megindultak. Egyik munkatársuk az Akadémiát, egy másik az országos önkormányzati szövetségeket képviselve részt vesz az Országos Területfejlesztési Tanács munkájában, míg egy harmadik az FVM Terület- és Településfejlesztési Tanácsában.
A regionális és megyei területfejlesztési tanácsokkal, valamint munkaszervezeteikkel, ügynökségeikkel (azok újjáalakulását követően) erősödtek együttműködéseik, s folytatódtak a kistérségi szerveződésekkel, térségfejlesztési társulásokkal korábbról meglévők. Többoldalú együttműködésre léptek az országos önkormányzati szövetségekkel (számukra elsősorban szakértői munkát végezve), számos megyei, városi önkormányzat részére dolgoztak ki területfejlesztési, településfejlesztési dokumentumot. Ugyancsak új elemként kell szólni a gazdasági szférával való kapcsolatok erősödéséről (kamarák, tanácsadó cégek, multinacionális vállalatok), s néhány jelentősebb Alapítvánnyal kialakult munkakapcsolatról. (Ez utóbbi körből kiemelendő a hazai regionalizáció helyzetét középpontba állító konferenciasorozat, amelyet a Friedrich Naumann Alapítvánnyal (a Soros Alapítvány támogatásával) rendeztek, valamint a Nemzetközi Bankárképző Központ Rt.-vel oktatási kapcsolat.
A felsősoktatási intézményekkel való több oldalú együttműködésnek az intézet mindig is nagy jelentőséget tulajdonított. Az elmúlt évben, ez – a kölcsönös érdekekre figyelemmel – tovább erősödött. Az intézet tevékenysége egyik kiemelt területének minősíti, hogy a regionális tudományok eredményeit közvetlenül is átáramoltassa a felsőoktatásba. Más oldalról viszont az egyetemek (témáikhoz kapcsolódó) szellemi kapacitása is hozzájárul programjaik megvalósításához. Az RKK kutatói által írott könyvek, jegyzetek (l. felsőoktatási tankönyvpályázat), az egyetemi oktatási programok szerves része. E kapcsolatok jelentőségét húzza alá (a graduális és posztgraduális oktatásban való részvételen túl) a PhD-képzésben való együttműködés, s közös tanszékek létrehozása is – immár három egyetemmel, avagy a Tempus által támogatott kurzus. (Mintegy kétszázra tehető azon szakemberek száma, akik az intézet által indított (posztgraduális) területfejlesztési szakon végeztek az elmúlt esztendők során.
Az együttműködő felsőoktatási intézményi kör lényegesen nem változott 2000-ben. Így a SZETE, a PTE, az ELTE, a Széchenyi Főiskola, a Miskolci Egyetem, a Soproni Egyetem, a Berzsenyi Dániel Tanárképző Főiskola, a BME, a Kereskedelmi és Gazdasági Főiskola továbbra is kiemelt partnerintézményeink. Mellettük kell szólni – új kapcsolatként – a DATE-ről és a Szent István Egyetemről és a Tessedik Főiskoláról.
Az intézet jelentőségéhez mérten kezeli a hazai pályázati lehetőségeket. Ezt támasztja alá, hogy 2000-ben 22 OTKA, 6 OKTK és 1 AKA pályázatot műveltek. Hozzáteendő, hogy az RKK több témában is sikerrel szerepelt meghívásos pályázatokon. Kiemelendő végül, hogy az OM keretében meghirdetett Nemzeti Kutatási Programra konzorciumban beadott pályázata „A” minősítést kapott. (Ezen túl négy, más intézmény által benyújtott pályázatban vesz részt az intézet.)
Az intézet kapcsolati rendszerén belül külön is szólni kell az igen jelentős számú (mintegy száz) tanácskozásról, konferenciáról, szakmai műhelybeszélgetésről. Ezek közül kiemelkednek a Magyar Tudomány Napja alkalmából rendezett tíz tanácskozás, az immár ötödik alkalommal megrendezett falukonferencia, a fiatal területfejlesztési szakemberek tanácskozása, a területfejlesztési felsőoktatási képzés 10. évfordulója alkalmából rendezett tanácskozás, a regionális tudomány új eredményeit elemező több konferencia, a területfejlesztési és a közigazgatási regionalizáció tendenciáit vizsgáló országos tanácskozások. Ezek többségét a stratégiai partnerekkel és/vagy kormányzati szervekkel együttműködve szervezték.
IV. Nemzetközi kapcsolatok és pályázatok
Az RKK nemzetközi kapcsolatai egyenletes mértékű fejlődést mutatnak. Részben kutatási témáikkal is összefüggésben jelentősebb mértékben nőtt ismertségük az Európai Unió egyes intézményeiben, s fejlődtek kapcsolataik az unió egyes országainak szakmai-tudományos szerveivel, felsőfokú oktatási intézményeivel. Új elemként lehet beszámolni a volt kelet-európai országokkal, s ezen belül a csatlakozás előtt állókkal való szakmai-kutatási együttműködésekről. Ebben a körben nagyszámú kutatójuk tartott előadásokat a magyar regionális politika tapasztalatairól, vett részt szakértőként egy-egy jelentősebb dokumentum készítésében (pl. OECD jelentés Magyarország regionális politikájáról) vagy véleményezésében. Az elmúlt évben is több jelentős külföldi tanácsadó cég kereste meg az intézetet közös kutatási, illetve közös oktatási programmal. Így pl. a Trieri Egyetem doktoriskolájával közösen pályáztak forrásokra Phd-hallgatók és oktatók utaztatásához. Sikeres pályázat esetén (az előpályázatot már elfogadták) három éven át évi öt-hat hallgató utazhat évente Trierbe hat hónapos ösztöndíjjal és ugyanennyi Magyarországra disszertációja elkészítése céljából. Legújabban a Cseh Köztársaságból keresték meg intézetüket közös képzés alapítására, illetve ebben való részvételre.
2000-ben is folytatódtak a PHARE, CBC, az INTERREG, a SAPARD, a Tempus programok, az E 5-ös keretprogram. Az RKK több mint húsz országgal, az azokban működő intézetekkel, kutatói hálózattal tart fenn együttműködést. A hagyományos partnerországok mellett (ez gyakorlatilag valamennyi EU-országot és az USA-t foglalja magában). 2000-ben új kapcsolatok kiépítése kezdődött meg Bulgáriával, Szlovéniával, Romániával, Oroszországgal pedig egy moszkvai székhelyű nemzetközi kutatási intézet megalakításában vesznek részt.
A külföldi tanulmányutak száma egy kutatóra vetítve egy hét, viszont növekedett a hosszabb tanulmányutak (két hetet meghaladó) száma. A kutatók több mint félszáz kiutazást tettek, külföldi tanácskozáson tartottak előadást a fentebb jelzett országokban. Öten tagjai nemzetközi szervezetek vezetőségének, hárman pedig nemzetközi folyóiratok szerkesztőbizottságának. A külföldi vendégek száma meghaladja a hetvenet.
V. Az év folyamán megjelent jelentősebb publikációk
Beluszky Pál: A magyarországi településrendszer fejlődése. In: Enyedi Gy. (szerk.) Magyarország településkörnyezete. Magyarország az ezredfordulón. Stratégiai kutatások a Magyar Tudományos Akadémián. IV. A területfejlesztési program tudományos megalapozása. MTA, Budapest, 2000, 9–76.
Beluszky Pál: The regional differences of modernisation in Hungary in the early 20th century. In: Kovács Z. (ed.) Hungary Towards the 21st Century – the Human Geography of Transition. Studies in Geography in Hungary, 31. Geographical Research Institute HAS, Budapest, 2000, 51–70.
Csefkó Ferenc (szerk.)–Pálné Kovács Ilona (szerk.): Kisebbségi önkormányzatok Magyarországon. Kisebbségek Kelet-Közép-Európában, 1. Osiris, MTA Kisebbségkutató Műhely, MTA Regionális Kutatások Központja, Budapest, 1999, 355 (Megjelent 2000-ben).
Csefkó Ferenc: A települések differenciált hatásköri rendje kialakításának elvi alapjai. Magyar Közigazgatás 50, 2000, 2, 66–82.
Dőry Tibor–Rechnitzer János: Regionális innovációs stratégiák. Oktatási Minisztérium, Budapest, 2000, 112
Enyedi György (szerk.): Magyarország településkörnyezete. Magyarország az ezredfordulón. Stratégiai kutatások a Magyar Tudományos Akadémián IV. A területfejlesztési program tudományos megalapozása. MTA, Budapest, 2000. 465
Enyedi György: A magyar településfejlődés integrációs kihívásai az ezredfordulón. In: Csontos J., Lukovich T. (szerk.) Urbanisztika 2000. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1999, 117–125. (Megjelent 2000-ben).
Enyedi György: Europe Centrale. In: A. Bailly, A. Frémont. (eds.) L’Europe et ses etats. Une geographie. Datar, Paris, 2000, 155–167.
Enyedi György: Globalizáció és a magyar területi fejlődés. Tér és Társadalom 14, 2000, 1, 1–10.
Erdősi Ferenc: A kommunikáció (közlekedés-távközlés) szerepe a terület- és településfejlődésben. Területfejlesztési Szakkönyvek. Első kötet. VÁTI, Budapest, 2000, 356
Erdősi Ferenc: Európa közlekedése és a regionális fejlődés. Kommunikáció és regionális fejlődés Európában. Dialóg Campus Szakkönyvek, Studia Regionum, Területi és Települési Kutatások, 11. Dialóg Campus Kiadó, Budapest–Pécs, 2000, 547
Erdősi Ferenc: Fenntartható-e a motorizált közlekedés? Magyar Tudomány 45, 2000, 12, 1453–1466.
Gál Zoltán: Az innováció regionális intézményrendszere. Európai Tükör 5, 2000, 3, 23–51.
Gál Zoltán: Challenges of regionalism development and spatial structure of the Hungarian banking system. Geographia Polonica 73, 2000, 1, 95–126.
Hajdú Zoltán: Transformation of the Hungarian public administration system after 1989. In: Kovács Z. (ed.) Hungary Towards the 21st Century – the Human Geography of Transition. Studies in Geography in Hungary, 31. Geographical Research Institute HAS, Budapest, 2000, 99–115.
Horváth Gyula (ed.): Regions and Cities in the Global World. Essays in Honour of György Enyedi. Centre for Regional Studies, Pécs, 2000, 243
Horváth Gyula (összeáll.)–Pálné Kovács Ilona (összeáll.)–Glatz Ferenc (szerk.): Területfejlesztés és közigazgatás-szervezés (Megye, régió, kistérség). Magyarország az ezredfordulón. Stratégiai kutatások a Magyar Tudományos Akadémián. IV. A területfejlesztési program tudományos alapozása. MTA, Budapest, 2000, 245
Horváth Gyula (szerk.): A régiók szerepe a bővülő Európai Unióban. MTA Regionális Kutatások Központja, Pécs, 2000, 227
Horváth Gyula (szerk.)–Rechnitzer János (szerk.): Magyarország területi szerkezete és folyamatai az ezredfordulón. MTA Regionális Kutatások Központja, Pécs, 2000, 615
Horváth Gyula: Regionális fejlődés Kelet-Közép Európában. Európa 2002 1, 2000, 4, 44–57.
Kovács Katalin–Váradi Monika Mária: Women’s life trajectories and class formation in Hungary. In: S. Gal, G. Kligman (eds.) Reproducing Gender. Politics, Publics, and Everday Life After Socialis. Princeton University Press, Princeton, 2000, 176–200.
Kovács Teréz: Bevándorlók és kivándorlók Magyarországon. In: Kovács J., Romány P. (szerk.) Az agrárnépesség migrációja az EU csatlakozás folyamatában. MTA Agrártudományok Osztálya, Budapest, 1999, 77–107. (Megjelent 2000-ben).
Kovács Teréz: Vidékfejlesztés és finanszírozás az Európai Unióban és Magyarországon. Tér és Társadalom 14, 2000, 1, 163–178.
Kugler József: Lakosságcsere a Délkelet-Alföldön 1944–1948. Kisebbségek Kelet-Közép-Európában, 3. Osiris, MTA Kisebbségkutató Műhely, Budapest, 2000. 260
Pálné Kovács Ilona: A régióépítés stratégiája. Comitatus 10, 2000, 3, 6–18.
Rechnitzer János: The Features of the Transition of Hungary's Regional System. Discussion Papers, 32. Centre for Regional Studies, Pécs, 2000, 75
Timár Judit: Elméleti kérdések a szuburbanizációról. Földrajzi Értesítő 48, 1999, 1–2, 7–1. (Megjelent 2000-ben).
Timár Judit: Geographical aspects of changing conditions of women in post–socialist Hungary. In: Kovács Z. (ed.) Hungary Towards the 21st Century. – The Human Geography of Transition. Studies in Geography in Hungary, 31. Geographical Research Institute HAS, Budapest, 2000, 151–167.
Váradi Monika Mária: Quo vadis? Protestanten einer ungarischen Marktstadt. In: É. Conte, Ch. Giordano (Hrsg.) Es war einmal die Wende... Sozialer Umbruch der ländlichen Gesellschaften Mittel- und Südosteuropas. Cahier, 17. Centre Marc Bloch, Berlin, 1999, 83–148. (Megjelent 2000-ben).
VI. Az RKK tudományos teljesítményének főbb adatai
Átlaglétszám: 108 Ebből kutató: 57
Az év folyamán megjelent összes tudományos publikáció száma: 249
Ebből idegen nyelvű külföldi folyóiratban: 11 idegen nyelvű hazai folyóiratban: –
nemzetközi együttműködés keretében: – SCI által regisztrált folyóiratban: –
Megjelent könyv: 15 könyvfejezet: 113 jegyzet: 1
Ebből idegen nyelven könyv: 1 könyvfejezet 18 jegyzet: –
Tudományos előadások száma száma: 200
Ebből nemzetközi rendezvényen: 55
Elnyert tudományos fokozatok:
PhD: – MTA doktora: 1
Az év folyamán hazai felsőfokú oktatási tevékenységet végzők száma: 50
Éves összes előadási órák száma: 2300 Az összes vezetett gyakorlati órák száma: 500
Az év folyamán művelt OTKA témák száma: 22
A támogatás összege: 17.671 M Ft
Az év folyamán művelt OKTK pályázat témáinak száma: 6
A támogatás összege: 2.366 M Ft
Külföldi vagy nemzetközi forrásból művelt témák száma (p. EU, NSF): 5
A támogatás összege: 41.595 M Ft
Egyéb pályázatok keretében művelt témák száma: 104
234.353 M Ft
Külső alvállalkozókhoz továbbított összeg: –
Tájékoztató sikeres kutatási területekről
1. A regionális politika nyugat- és kelet-európai fejlődése
Az intézet kiemelt feladatát képező kutatási irányban végzett vizsgálatok rámutattak arra, hogy az európai regionális politikában a hatékonyság, versenyképesség elve hangsúlyossá teszi a gazdaságfejlesztési, innovációs orientációt, a források koncentrálását.
Az ebben a témakörben folytatott sok irányú empirikus és elméleti kutatási tapasztalataik szerint az EU-konform regionális politika irányításában a partnerség, hatékonyság, professzionális menedzsment elveinek érvényesítése alapvető követelmény – a decentralizáció továbbfolytatódása mellett. A hazai szabályozás és gyakorlat elemzése alapján ugyanakkor megállapítható, hogy e követelmények nálunk nem érvényesülnek megfelelő mértékben. Egyértelműen tapasztalhatóak centralizációs trendek, a partnerség elve a szabályozásban és a gyakorlatban is sérült; a területfejlesztési professzionális menedzsment jórészt kiépületlen, egzisztenciálisan bizonytalan helyzetben van.
Különösen regionális szinten hiányzik a megfelelő intézményrendszer, a területfejlesztési tanácsok és ügynökségek körüli, kiegészítő, rásegítő funkciókat ellátó üzleti, pénzügyi stb. szolgáltató hálózat. A régióépítésben prioritásként – igazgatás-szervezési szempontból – a regionális fejlesztési ügynökségi hálózat megerősítése jelölhető meg.
Kutatásaik eddigi eredményeiből leszűrhető, hogy valós regionális dekoncentráció, illetve decentralizáció még nem indult el Magyarországon. A területi-települési szinten jellemző érdekviszonyok elemzése bebizonyította a döntéshozatal egyértelmű centralizációját.
A kelet-közép-európai régióban lassan kiépül, megerősödik a területfejlesztési politika intézmény- és eszközrendszere, ami Magyarországot arra figyelmezteti, hogy a néhány évvel ezelőtti előnyünk lassan megszűnik, s a jövőben versenyképességünk csak a regionális politika minőségének, hatékonyságának elmélyítésével javítható. A közép- és délkelet-európai átalakulás és regionális fejlődés kutatása kimutatta, hogy bár bizonyos részterületek, részpolitikák szempontjából az egyes országok különböző csoportokba sorolhatók ugyanakkor a különböző országok egyes régióinak átalakulása, fejlődése között néha nagyobb hasonlóság tapasztalható, mint egy ország eltérő fekvésű, adottságú régiói között.
2. A területfejlesztés cél- és eszközrendszere
A területi fejlődés egyik kulcskérdése – hívták fel a figyelmet az e téren folytatott vizsgálataik – a tudományos-technikai innováció terjedése, s az ehhez kapcsolódó szervezeti, pénzügyi feltételek megteremtése. Ebben azonban a helyi szereplők érdekeltsége még alig biztosítható, a kormányzati támogatás nem elegendő, az eredmények hasznosítási mechanizmusai kialakulatlanok. Egyre több területfejlesztési funkció (kutatás-fejlesztés, innováció, konferenciaközpontok, pénzügyi szolgáltatások) kapcsán bizonyosodik be a regionális központok megerősítésének, a fejlesztések területi koncentrációjának szükségessége.
Rámutattak arra is, hogy a területfejlesztési koncepciókban és programokban számos párhuzamosság, kettősség figyelhető meg. A szintek funkciónak átfedése, illetve tisztázatlansága következtében sem a tervezők, sem a területfejlesztés szereplői nem tudják, hogy milyen cselekvési és végrehajtási eszköztárral rendelkeznek, vagy milyen intézményeken keresztül történik a megvalósítás.
Mindezekre figyelemmel javaslatokat tettek egy önálló tervezési törvény kidolgozására, amely rögzítené a különféle szinteken (országos, ágazati, regionális, megyei, kistérségi, települési) kidolgozandó tervek típusait és azok tartalmi követelményeit, meghatározná a tervek kapcsolatrendszerét, egymásra épülését, előírná a tervek időhorizontját, elfogadási rendjét, korszerűsítésének módját, megjelölné a tervek társadalmasításának módját, s rendelkezne a tervek megvalósításának rendszeréről és azok értékeléséről.
Az RKK 2001. évi fő kutatási céljai
1. Általános célkitűzések
2001. évi kutatási feladataik meghatározásakor az intézet az elmúlt években kialakított kutatási stratégiájának megvalósítását kívánja folytatni a regionalizáció és a területfejlesztés hazai és nemzetközi, elméleti és empirikus vizsgálatai alapján. Arra tekintettel, hogy a regionális tudomány immár visszavonhatatlanul beépült a magyar tudományosság rendszerébe, így elsőrendű feladatául olyan elméleti szintetizáló monografikus munkák közreadását tekinti, amelyek összefoglalják a hazai és a nemzetközi eredményeket, s melyek széles körű ismerete erősíti ezek felsőfokú oktatásban való felhasználását is.
Másik fő kutatási célkitűzése, hogy a területfejlesztési, valamint a regionális politikát érintő vizsgálati eredményeivel hozzájáruljon az EU-csatlakozás előkészítéséhez, s a különböző hatáskörű és nagyságrendű fejlesztési dokumentumok készítésével (ezek módszertanának kimunkálásával) a kormányzati, területfejlesztési és önkormányzati szervezetek ilyen irányú döntéseinek tudományos megalapozásához. Ezen belül kiemelten kezeli Nyugat- és a Kelet-Európa regionális területfejlesztési politikájának, valamint az EU regionális politikájának vizsgáltát, a hazai térszerkezet (benne kiemelve a városhálózatot) kutatását, a területi közigazgatás és a regionális politika intézményeinek, a társadalom- és gazdaságszerkezet területi aspektusainak elemzését, s a vidékfejlesztés eleméleti igényű kutatását.
2. Konkrét témakörök
2.1. A magyar régiók és települések versenyképessége az európai gazdasági
térben
A 2001–2002. évi kutatási feladataik súlyponti területét képezi a címben jelzett témakör vizsgálata. Erre tekintettel tudományos kapacitásuk jelentős részét ennek kidolgozására biztosítják. A téma kiemelt jelentősége az alábbiakban foglalható össze.
Magyarország alapvető érdeke, hogy a területi egységek versenyképességének mélyreható ismeretében csatlakozzon az Európai Unióhoz, rendelkezésre álljanak mindazok az információk, amelyek a kohéziós és struktúrapolitikai támogatások felhasználásában a méltányosság kritériumaival azonos mértékben képesek bizonyítani a fejlesztések versenyképességet fokozó hatásait is.
A kutatás fontosabb célkitűzései, hogy – az Európai Unió versenystratégiai módszertani ajánlásai felhasználásával – kidolgozzák a magyar régiók és települések versenyképességi potenciálja elemzésének módszertanát, meghatározzák a versenyképességet befolyásoló tényezők területi eltéréseit, komparatív elemzést adjanak a magyar régiók és településrendszer kedvező és hátrányos helyzetéről (európai összevetésben), összehasonlítsák a hazai regionális versenyképességi tényezőket a társult országok jellemzőivel, feltárják a magyarországi versenyelőnyöket, javaslatokat fogalmazzanak meg a versenyképesség erősítését szolgáló programok tartalmára, a területfejlesztésben közreműködő szereplők feladataira, s a magyar tapasztalatok alapján ajánlásokat tegyünk az Európai Unió strukturális politikájának továbbfejlesztésére, az egységes európai gazdasági tér kohéziójának erősítésére.
2.2. A területfejlesztés intézmény- és eszközrendszerének vizsgálata
A kutatás az intézményrendszer és eszközrendszer általános értékelését kívánja elvégezni abból a szempontból, hogy az mennyire felel meg a legújabb EU követelményeknek és alapelveknek. A kutatás kiterjed a jogi szabályozás, szervezet, működés, finanszírozás, kapcsolatrendszer területeire, s teljes körben átfogja a központi, regionális és megyei szinteket.
A kutatás célja továbbá a területfejlesztés szakember gárdájának, képzettségük, különféle ismereti elemeinek számbavétele, illetve a menedzsment eddigi működésének rendszerezése, egyben az EU-elvárásokhoz illeszthető menedzsment megteremtése igényeinek feltárása.
2.3. A régiók szerepe az információs társadalomban
Az információs társadalomra való magyarországi felkészülés során stratégia készül/készült makro (kormányzati) szinten is az információs társadalom építéséről. A tudásalapú gazdaság és társadalom rendszerszerű, koncentrált kiépülése megköveteli annak elemzését, hogy a regionális (és megyei) területfejlesztési programok (és más területfejlesztési dokumentumok) hogyan reagálnak az információs kor (a XXI. század) új kihívásaira, mennyire tudja kezelni az információs társadalom új trendjeit.
2.4. Területi gazdaságfejlesztés
A külföldi működő tőke meghatározó szerepet játszik a magyar gazdaságban, másrészt ágazati szerkezetében jelentős a feldolgozóipar aránya (bár lassú eltolódás mutatkozik a tercier szektor irányába). A feldolgozóiparban és a szolgáltató szektor egyes ágazataiban – a külföldi tulajdonhoz kapcsolódóan – éles megosztottság mutatkozik a termelés eredményeiben (termelési értékben, hozzáadott értékben, export orientáltságban, termelékenységben stb.), amely a dualitás létezésére utal. A kutatás célja a területi dualitás jelenlétének (vagy – kedvező esetben – e hipotézis hibás voltának) bizonyítása.
2.5. A területi struktúrát érintő kutatások
E témakörben a 2000-ben megkezdett kutatások folytatását tervezik. Vizsgálják a határ menti országok területfejlesztési törekvéseit, kitérnek a lehetséges összhang elemeinek kidolgozására az infrastruktúra, gazdaság, környezet, turizmus, regionális együttműködések vonatkozásában.
Továbbfolytatják azokat a vizsgálatokat, amelyeket az elmúlt évben indítottak meg a hazai térszerkezet (benne kiemelten a városhálózat) változási tendenciáinak feltérképezésére.
Az 1990-es évtized alatt Budapest – hosszú szünet után – visszanyerte nemzetközi szerepköreit. Azok néhány esetben (pl. a pénzügyi szerepkörök esetében) az évtized elején született elképzelésektől erősen eltérő módon alakultak. Kutatásaik célja, hogy felvázolják Budapest nemzetközi szerepköreit, azok jelentőségét a közép-kelet-európai régióban az ezredfordulón, a csatlakozási utáni időszakra is prognosztizálva. Elemzésükben Budapest minden esetben a vele funkcionálisan együttműködő környékével, a budapesti agglomerációs övezettel együttesen kerül megvizsgálásra.
Az utóbbi évek során a kistérségi szint alakulására jelentős hatással bíró kormányzati és helyi kezdeményezésű folyamatok indultak be. Egyre égetőbbé válik a területfejlesztés kistérségi szintje „lebegő” helyzetének tisztázása, az elindult törekvések áttekinthetővé és hatékony működést biztosító struktúrává alakítása. Erre tekintettel alapvető céljuk az országban működő különböző típusú kistérségi szervezetek területi és funkcionális munkamegosztásának, a területfejlesztési és területi irányítási kompetenciák hipotetikus rendszerének való megfelelés feltárása és az eredmények alapján javaslatok kidolgozása a területfejlesztés kistérségi szintje intézményesülési folyamatában jelentkező további kormányzati feladatokra.
2.6. Vidékfejlesztés
A két területi politika, a vidékfejlesztési és a területfejlesztési, egymással egyeztetett módon, egymást erősítve kell, hogy működhessen Magyarországon. Elég tapasztalat halmozódott és halmozódik fel ahhoz az ezredforduló éveiben, hogy azok számbavétele egy sajátos, a csatlakozás után is működőképes, „integrált” magyar gyakorlatot kialakíthatóvá tegyen, amely egyszerre EU konform és ugyanakkor ötvözi a nyolcvanas évek második feléig visszanyúló, erőteljesen vidékfejlesztési célzatú területfejlesztési gyakorlat és az új megközelítések eredményeit.
A kutatás célja annak feltárása, hogy milyen tapasztalatok szűrhetők le a vidék fejlesztését célzó hazai és európai terület- és vidékfejlesztési politikák működéséből, melyek a kapcsolódás természetes pontjai és milyen sajátos tényezők, mekkora mértékű különállást, autonómiát indokolnak e két politika vonatkozásában.
A földtulajdonviszonyok változásának területi összefüggéseit célzó kutatás feltárja a kárpótlás során megváltozott földtulajdonviszonyok települési és kistérségi jellegzetességeit (a kárpótoltak lakhelye, kora, neme, a kárpótolt földterületek települési helye, mérete, minősége stb. szerint), kísérletet téve bizonyos átalakulási vagy területi típusok meghatározására, majd az új mezőgazdasági összeírási adatok rendszerezett és térinformatikailag értékelt települési és kistérségi szintű hasonló tipizálási eredményeit összehasonlítja a kárpótlási területi típusokkal és eredményekkel.
A mezőgazdaság privatizációja során kialakult eltérő gazdálkodási típusok területi vetületének és a falusi szegénység problémáinak feltárását célozza a következő vizsgálati irány. A két problémakört egymásra vonatkoztatva arra keres választ, hogy a mintaadó gazdaságok és „a jó képességű integrátorok” milyen szerepet tölthetnek be a szegénységből való kilábalás tömegessé válásának megakadályozásában.
Pécs, 2001. február 28.
Dr. Horváth Gyula
főigazgató