A) Beszámoló

1. Tudományos célkitűzések

Az intézet 2004. évi feladatainak meghatározásakor stratégiai feladatának tekintette a regionális tudomány paradigma váltásának megvalósításában való érdemi előrelépést, e tudományág önálló diszciplínaként való széles körű elismertetését, szintetizáló munkák megjelentetését, a regionális, területi politika szakmai megalapozásában való részvételt.

A területfejlesztés és a regionális politika vizsgálati programjain belül az RKK elemezni kívánta a nemzetközi funkciók szerepét a területi fejlesztésben, a területfejlesztés intézményrendszerének változásait és a vidékfejlesztéssel való lehetséges harmonizációját, a város és vidék kapcsolatrendszerét, a városhálózat, s a határ menti kapcsolatok alakulását az EU-csatlakozást követő időszakban, valamint a periferiális, és a depressziós térségeket, illetve a társadalmi kohéziót meghatározó térségi mechanizmusokat. E vizsgálatok NKFP-projekt, az MTA–MeH együttműködési program keretében, illetve a Nemzeti Regionális és Területfejlesztési Hivatal felkérésére folytak.

Az intézet részt kívánt venni az EU 2007-től kezdődő tervezési időszakának Magyarországot érintő feladatai megoldásában akként, hogy elemezze az Unió 2006 utáni regionális politikájának forgatókönyveit, javaslatokat fogalmazzon meg azok hazai adaptálására, hasznosítására, az új regionális politikai szabályozással, s a társadalmi kohézió térbeli erősítésének lehetőségeivel kapcsolatos magyar álláspontokra.

 

 

2. Egyéb tudományos feladatok

Az intézet vállalta a Regionális Tudományi Enciklopédia részletes koncepciójának kidolgozását, és e több évre tervezett munka kiadásának előkészítését. A Kárpát-medence régiói sorozatban négy kötet kiadását tűzték ki célul; közülük a Dél-Szlovákia című második kötet megjelentetését és a Dél-dunántúli, a Dél-alföldi és a Közép-magyarországi régió kötetei kéziratának elkészítését.

A Regionális Kutatások Központja alapításának 20. évfordulója alkalmából angol nyelvű tanulmánykötet készült kiadni a XXI. század eleji Kelet-Közép-Európa és Magyarország területi szerkezetének állapotáról, megjelentetni szándékoztak az RKK 20 éves szakirodalmi tevékenységét összegző bibliográfiát, s az erre az alkalomra szerveződő jubileumi konferencián meg kívánták vitatni a magyar regionális tudomány stratégiai céljait.

Mindezek mellett folytatni kívánták a kormány közigazgatási, területfejlesztési politikájának megalapozásában és a különböző szintű fejlesztési dokumentumok kidolgozásában való részvételüket, erősíteni nemzetközi kapcsolataikat és publikációs tevékenységüket, s szerepet kívántak vállalni a hazai regionális tudomány eredményeinek határon túli megismertetésében.

 

II. Kiemelkedő tudományos eredmények

1. Euroregionális együttműködés

A Magyarország hosszú távú fejlesztési stratégiájának tudományos megalapozása érdekében folytatott vizsgálatok eredményei felhívták a figyelmet arra, hogy a Kárpát-medencét alkotó természeti régiók, gazdasági és közigazgatási egységek fejlődésében a 90-es évtizedben lezajlott politikai változások és gazdasági átalakulások ellentmondásos folyamatokat váltottak ki. A piacgazdaság fokozatos és nehézségekkel terhes térhódítása valamennyi nemzetgazdaságban erőteljes differenciálódáshoz vezetett. A korábbi gazdasági szerkezet összeomlása, az új gazdaság kiépítése különbözőképpen érintette az egyes térségeket; a területi (köztük a határ menti régiók közötti) különbségek növekedni kezdtek.

A vizsgálatok rámutattak arra, hogy az európai horizont kitágulása ellenére ugyanakkor megmaradtak az országhatárok, sőt az új államok létrejöttével a korábbi belső makrorégiókat, országrészeket elválasztó határok is tényleges választóvonalakká váltak. Számos kelet-európai országban széttöredezett a térszerkezet, természetes kapcsolatok szakadtak meg, akadályokat képezve az európai térszerkezet egységesülésének folyamatában.

A kutatási eredmények egyértelműsítették, hogy a magyarországi államhatárok két oldalát alkotó határtérségek számottevő része ma is elmaradott terület (különösen, ami az északkelet-magyarországi részekre eső szlovák, ukrán, román határ menti térségeket illeti). A részben történeti, részben pedig az ugyancsak korábbi kedvezőtlen makro- és mikrogazdasági tényezők és hatások következményei, az életképes gazdasági programok hiánya, az elavult infrastrukturális és közlekedési rendszerek, s főként pedig a minden területen fölöttébb vontatottan fejlődő határon átívelő kapcsolatok miatt Magyarország és szomszédai számára létfontosságú kérdés tehát, hogy határai mielőbb szabadon átjárhatók legyenek. Az államhatárok merev elválasztó szerepének oldódása, a kelet-közép-európai határok spiritualizálódása a rendszerváltó országok, köztük Magyarország és szomszédai számára alapvető nemzeti érdek.

Az európai kitekintéssel folytatott kutatások megállapították, hogy a határvidékek közötti együttműködés intézményesített formáját megtestesítő eurorégiók Nyugat-Európában már hosszabb múltra tekintenek vissza, Kelet-Közép-Európában pedig éppen a rendszerváltás, illetve az euroatlanti folyamatok kiteljesedése nyomán erősödött fel a határ menti kapcsolatoknak ez a formája. E vizsgálatok alapján kimutatható, hogy Magyarország megyéi ma 16 határokon átnyúló interregionális együttműködési szerveződésben vesznek részt, de az intézményesült határrégiók ritkán fednek le funkcionálisan összetartozó térségeket. Az együttműködési szervezetek formai keretei és tartalmi jegyei igen különbözőek, a kooperáció indítékai is eltérőek, általános vonásként azonban kiemelhető, hogy ezek a szerveződések potenciálisan tágíthatják a magyar nemzetgazdaság piaci tereit, a méretgazdaságosság határait, és elősegíthetik a vállalkozások piaci expanzióját.

Az új határ menti együttműködések nagy számán túl viszont alapvető gond a születő eurorégiók területisége, melyek viszonylag csak ritkán fednek le valódi, funkcionális határtérségeket. Jellemzőbb az, hogy a kezdeti hatalmas méretű eurorégiók létrejötte óta egyre kisebb területű, a valós térkapcsolatokat, a lokális együttműködés előnyeit egyre inkább figyelembe vevő együttműködések alakulnak ki.

A határ menti empirikus kutatások között ebben az esztendőben a magyar–szlovák határ menti viszonyok feltárására került sor. A 2004-ben végzett összehasonlító elemzések kimutatták, hogy mindkét régióban erős, de valójában új prioritásként jelenik meg a határ menti kooperáció. A regionális fejlesztés szereplői a két országban hasonlóak. A szervezeti rendszer Magyarországon strukturáltabb; Szlovákiában a kistérségi szint intézményesülése még nem történt meg. Szlovákiában különösen fontos a fejlesztési elképzeléseknek a tervekbe való beépülése. Magyarországon a tervekben ma már kevésbé jellemző a konkrét projektek megjelenése. Az együttműködési elképzelések megvalósításához igénybe vehető támogatások és azok szabályozása, valamint az információs rendszerek lényegében azonosak.

Összességében azt mondhatjuk, hogy a határ menti együttműködések tervezése és a közös projektek megvalósítása az együttes uniós tagság következtében egyre könnyebbé, sőt ösztönzöttebbé válik.

 

 

2. A Kárpát-medence régiói

Az intézet, küldetésének minősítette néhány évvel ezelőtt a Kárpát-medencei régiók szisztematikus, azonos módszerek szerinti feldolgozását, feltárandó a Kárpát-medence regionális sajátosságait, megteremteni a magyar regionális tudomány határon túli magyar tudományossággal való kapcsolatait és segíteni a térséget érintő közös fejlesztési programok kidolgozását. A beszámolás évében e körben folytatott vizsgálatok között kiemelkedő kutatási eredménynek és produktumnak minősíthető a Kárpát-medence régiói sorozat 2. kötetének megjelentetése Dél-Szlovákia címmel.

A régiók versenyképessége Közép-Európában és a Kárpát-medencében program keretében elvégzett elemzések rendkívül jó alapul szolgálnak a Kárpát-medencei térséggel való együttműködés stratégiájának a kidolgozásához, a magyar versenyképesség viszonyításához. E kutatások megállapították, hogy sem helyben (még a nagyobb városokban sem), sem regionális szinten nem épült ki a hatékony gazdaságfejlesztési menedzsment intézményrendszere, hiányoznak a szakmai tapasztalatok, s hiányzik a kellő önállóság és eszközrendszer is ahhoz, hogy a régiók gazdasági szereplőinek teljesítményét támogassa a közjogi adminisztráció. Különösen értékesnek tartják a helyi önkormányzatok körében végzett országos empirikus felmérést, amely átfogóan mutatja be a magyar önkormányzatok szegényes tervezési és gazdaságtámogatási gyakorlatát, felkészületlenségét és eszköztelenségét, amely előre vetíti azt, hogy az uniós gazdasági versenyben a helyi vállalkozások nem sok támogatást várhatnak az önkormányzati szektortól.

Az intézet megkezdte a magyar régiók komplex vizsgálatokon alapuló bemutatását olyan ütemezésben, hogy 2005. év végére valamennyi régió kötetének kéziratai elkészüljenek és közülük három meg is jelenjen. E mellett két régióra vonatkozóan készültek – az alábbiakban ismertetésre kerülő - más és más témaköröket feldolgozó munkák.

Közülük a hazai regionális szerkezetet érintő kutatás célja olyan jövőkép és a hozzá kapcsolódó program kidolgozása volt a Nyugat-Dunántúl számára, mely hozzájárul egy technológiai régió fejlesztésének elősegítéséhez, hosszú távon képes megalapozni az ipari és gazdasági szerkezet folyamatos megújítását, a magasabb hozzáadott értéken és tudáson alapuló gazdasági tevékenységek szükségletét, és növelni a térség versenyképességét. A kutatás eredményeként összeállításra került a legfontosabb beavatkozási pontokat meghatározó programdokumentum, mely tartalmazza a vezérágazatok versenyelemzését, a nemzetközi és hazai trendeket.

Az Észak-magyarországi régióban a szociális gazdaság iránti igényt a kedvezőtlen foglalkoztatási helyzet, az eddigi – csak átmeneti foglalkoztatást biztosító - foglalkoztatási programok tapasztalatai, valamint a kielégítetlen szolgáltatási szükségletek támasztják alá, mutatták ki az ezt érintő vizsgálataik. Számításaik szerint a régió minden kistérségében 2–4 szociális vállalkozás élhet meg, ami összesen kb. 80 ilyen szervezet működését feltételezi. Ezek öt fő területhez kapcsolódva tevékenykedhetnek, melyek a szociális szolgáltatások, a településüzemeltetés, -karbantartás, a tájfenntartó gazdálkodás, erdészet, a kulturális és információs szolgáltatások, a közösségi közlekedés, kiskereskedelmi szolgáltatások, s jelentősen csökkenthetik a munkanélküliséget.

 

 

3. Városhálózat kutatások

A nemzetközi kapcsolatoknak és funkcióknak a magyar nagyvárosok fejlődésében játszott szerepüket érintő vizsgálatok eredményei egyértelműsítették, hogy Budapest nem egyszerűen egy nagyváros, hanem méreténél, funkciógazdagságánál, történeti tradíciók alapján, közlekedés-földrajzi helyzeténél fogva messze kiemelkedik a magyar városok sorából, az egyetlen magyar nagyváros, amely a világvárosok körébe tartozik; a kelet-közép-európai térség egyik centruma. Nem meglepő tehát, hogy nemzetközi funkciók többsége is a fővárosban koncentrálódik.

Kedvező állapotnak tekintik viszont, hogy a különböző „ágazati színtereken” más-más városi sorrend alakult ki. Az eltérő rangsorok rendező elvei is differenciáltak. A közlekedési, földrajzi fekvési adottságok, a gazdaság nemzetközi munkamegosztásában elfoglalt pozíciók Győrt és Székesfehérvárt helyezik a vidéki rangsor élére; a sort Miskolc és Pécs zárja. Az oktatáshoz, a távközléshez fűződő nemzetközi kapcsolatok viszont az egyetemi rangsorhoz kötődnek. A magyarországi városok szélesebben értelmezett dinamikája ugyanakkor – a népességszám, foglalkoztatottság, infrastrukturális ellátottság, a lakosság jövedelmi viszonyai, a befektetések alakulása – pillanatnyilag nem mutat összefüggést a városok hierarchikus pozíciójával.

A versenyképesség alakulásában a már elért hierarchikus rang, a „felgyülemlett” városi intézmények választéka igen jelentős szerepet játszik: általánosságban megállapítható, hogy a magasabb hierarchia-szinten álló települések versenyképesebbek. (Az idegenforgalmi szerepkör napjainkban dinamikát kölcsönöz a városoknak, „jótékonyan” befolyásolja versenyképességüket.) A versenyképesség területi elrendeződésében két vezérelv mutatható ki. Kifejezetten előnyös helyzetben vannak a budapesti agglomeráció városai, s egyértelműen kirajzolódik a „nyugat–keleti” lejtő is. Ez utóbbi része, hogy az alföldi mezővárosok versenyképessége csekély. Az egykori szocialista iparvárosok mezőnye szétszakadt: többségük versenyképessége csekély, de közülük egyesek – Dunaújváros, Százhalombatta, Tiszaújváros – megőrizték működőképességüket.

Az egyik magyarországi nagyváros, Székesfehérvár térségi kapcsolatrendszereinek kutatási eredményeit összegezve megállapítható, hogy regionális szerepköreit illetően szükséges a korábban is működők erősítése (új feladatokkal kiegészítve). Ezek közül a legfontosabb a térségi partnerség bővítése, amely elsősorban a kistérségi kezdeményezések támogatásával valósítható meg. A város regionális szerepének elfogadása a folyamat első része. Ezt jól kidolgozott, konszenzuson alapuló stratégiának kell követnie, amelyben minden szereplő megtalálhatja a számára fontos előnyöket.

Az egy rendszerváltó mezővárosban, Nagykőrösön folytatott vizsgálataik feltárták, hogy a megkérdezett munkásokat sajátos röghöz kötöttség, földrajzi immobilitás jellemzi, a nagykőrösi munkások mára teljesen elszakadtak a korábban biztos jövedelemforrásnak számító mezőgazdaságtól, a munkahelyhez kötöttség általánosságban nem jellemző, számításaik szerint pályája kezdete óta első munkahelyén mindössze a kérdezettek ötöde dolgozik, a rendszerváltozást megelőzően többé-kevésbé homogén nagykőrösi munkásság mára a munkakörülményeit, munkahelyen belüli lehetőségeit tekintve differenciálttá vált. Nagykőrösi elitről nem, vagy csak igen korlátozott értelemben beszélhetünk. A potenciális gazdasági, politikai, kulturális elitcsoportok önmagukon belül is megosztottak, fragmentáltak.

 

 

4. A területfejlesztési rendszer decentralizálása, fejlesztési stratégiák

A területfejlesztési intézményrendszer reformja körében folytatott kutatásaik megállapították, hogy az uniós kohéziós politika jövőbeni irányai szempontjából alapvető kihívás a városhálózatok komplex fejlesztésére való felkészülés, az uniós fejlesztési források fogadására alkalmas jogszabályi és intézményi környezet megfelelő kialakítása. Fölhívták a figyelmet arra, hogy Magyarországon a tervezés közjogi szabályozási rendszere hiányzik, s ezzel nem csak a tervezési folyamat, hanem a tervek végrehajtása is nélkülözi a szilárd kereteket. Javasolták az önálló tervtörvény, illetve a tervszerződések rendszerének a bevezetését.

Az intézet – az ezt érintő vizsgálatok eredményeként – különösen nagy jelentőséget tulajdonít annak, hogy a következő programozási periódusban minden magyar régió a saját regionális programját maga tervezze, menedzselhesse és kialakíthassa az ehhez szükséges intézményrendszert. Amennyiben ugyanis 2007–2013 között a régiók szerepe a jelenlegihez hasonlóan csupán közreműködő funkciókra korlátozódik, akkor a regionális közigazgatási reform esélyei hosszú időre ellehetetlenülnek, nem beszélve a strukturális alapok fogadásában való sikerességünk veszélyeztetéséről. A jelenlegi területfejlesztési intézményrendszer helyzetét felmérő kutatásuk is arra mutatott rá, hogy a rendszer diszfunkcionális működésének egyik lehetséges megoldása a rendszer regionalizálása.

Több éves kutató és szervezőmunka zárult a Dél-Dunántúl regionális innovációs stratégiája keretében. A stratégia alapvető érdeme, hogy felmérte a régió vállalkozásainak innovációs igényeit és meghatározta a főbb fejlesztési célokat. A stratégia nyilvánvaló előnyt jelent a régió számára a jövőbeni innovációs források elérésében, mint ahogy fontos eredmény az innovációban érdekelt intézmények közötti kapcsolatok rendszeresítése, hálózatba szervezése.

A fejlesztési stratégiák közötti egyik fontos kutatás célja olyan regionális szintű, integrált fejlesztéspolitika megalapozása volt, amely hozzájárul a regionális és az ágazati dekoncentrált szervezetek közti együttműködés jelentős bővítéséhez, az uniós és a hazai források összehangolt és hatékony felhasználásához. A program keretében az intézet az országban elsőként készített átfogó forrástérképet az egyik (Nyugat-dunántúli) régióba érkező területfejlesztési forrásokról. Felmérték, hogy a regionális fejlesztési program megvalósításának első három évében (2000–2003 között) milyen közvetlen és közvetett területfejlesztési források érkeztek a régióba, ezekből a regionális program mely elemei és milyen mértékben kerültek támogatásra, milyen volt a források elosztási mechanizmusa és milyen lépéseket tettek, illetve kell tenni az érintett szereplőknek a források összehangolása érdekében.

Nagy horderejű, országos jelentőségű tudományos feladatként az intézet koordinációjában készült el a beszámolás évében – fontos alapkutatási eredményeket is céltudatosan alkalmazó - integrált vidékfejlesztési stratégia.

III. Hazai kapcsolatok és pályázatok

Az RKK a folytonosság és a megújhodás jegyében alakította külső kapcsolatait, pályázati tevékenységét az előző esztendőben. Közülük a hosszabb távra szóló tudományos együttműködések a stratégiai partneri hálózat bizonyos mértékű kiszélesítésével, míg az egy-egy nagyobb horderejű alap vagy alkalmazott jellegű kutatási, illetve (új elemként) szakértői – képzési program megvalósítása eseti együttműködő felekkel történt. E programok azon túl, hogy a működéshez nélkülözhetetlen pénzügyi forrásokat is biztosítottak, közvetlenül – közvetetten az intézet alapfeladatainak teljesítését, a regionális tudomány gazdagítását, más tudományágak és a gyakorlat elismerésének fejlesztését szolgálták.

A kutatóintézetekkel, felsőfokú tanintézetekkel, kormányzati szervekkel, tanácsadó cégekkel való partneri viszonyok alakítása során alapelvként fogalmazódott meg az intézet részéről, hogy a kvalifikált szakmai tudás (azaz a tudományos eredmények) valós értékükön kerüljenek elismerésre. Jellemzővé vált, hogy az intézet (annak kutatói) olyan programok kutatásában vettek részt, amelyekben kamatoztatták évtizedek alatt megszerzett ismereteiket. Az e projektetek során végzett feladataik eredményeit fölhasználták saját tudományos fejlődésük során (például tudományos minősítések, publikációk). Mindezeknek is köszönhető, hogy az RKK vezető kutatói országos elismertségre tettek szert (amit több kormányzati és megyei, városi kitüntetés is jelez), s vehettek részt a regionális politika nagyjelentőségű programjainak kidolgozásában.

A kapcsolati rendszerben bizonyos súlypont eltolódások, nehézségek, ellentmondások és új elemek is jelentkeztek. Néhány korábbi partnerrel (mint pl. VÁTI Kht.) problémákkal terhelt volt az együttműködés, s egy-két akadémiai intézettel is „lanyhultak” a kutatási kapcsolatok. Eltérő intenzitást és készséget mutatnak ama megyékkel, városokkal való együttműködések, ahol a kutatási egységek működnek. Van, ahol ezek erősödtek (Bács-Kiskun, Fejér megye, Székesfehérvár) néhány esetben új elemekkel bővültek (Győr, Pécs: Európa Kulturális Fővárosa pályázat), s van, ahol gyengültek (Békés, Jász-Nagykun-Szolnok megyék). Általánossá vált, hogy a kutatási feladatoknak közös pályázatok, közbeszerzési eljárások, konzorciumi szerződések adnak jogi kereteket. Ezek – a partneri viszonyok tekintetében is – új kihívásokat, új szerepeket és igen sok esetben rendkívül nehezen teljesíthető adminisztratív kötelezettségeket rónak az intézet számára.

Az RKK több telephelyes működéséből, hálózati jellegéből fakadóan külön említendőek a kutatóhelyek és kutatási egységek és az intézet központja közötti kapcsolatok. Megállapítható, hogy a beszámoló évében erősödött az egyes intézetek belső kohéziója, az RKK központ forrásszerző koordinációs és kooperációs tevékenysége. (Ez főleg a kormányzati szintű megbízásokban realizálódott.) Jelentős eredményeket hoztak a horizontális együttműködések (pl. Kárpát-medence régiói, városkutatás, versenyképesség, vidékfejlesztés.) Ez utóbbiak közül kiemelendő az RKK megalapításának 20. évfordulója alkalmából rendezett szakmai konferencia-sorozat, mely jelentősen erősítette az RKK-identitást is.

Az intézet kiemelt céljának minősítette immár egy évtizede a vidéki tudományosság, az Akadémia presztízsének erősítését. A beszámolás évében jelentős lépéseket tett azért, hogy a decentralizáció jegyében, közép-európai, vagy európai hatókörű regionális tudásközpontok alakuljanak ki. (Nem kizárt, hogy ezek a kezdeményezések 2005-ben meg is valósulnak.)

Az MTA IX. osztályával, Társadalomtudományi Kuratóriumával, területi bizottságaival, szakbizottságaival és a felügyeleti szervekkel a korábbi éveknek megfelelő, korrekt kapcsolatok alakultak. Közülük említést érdemel, hogy egyre több kutató tölt be vezető tisztséget az Akadémia területi szerveinél. Hangsúlyozandó az is, hogy mind az MTA Titkárság Társadalomtudományi, mind a Pénzügyi Főosztálya segítő, támogató közreműködéssel járult hozzá több, nagy volumenű kutatási program jogi, pénzügyi feltételeinek megteremtéséhez.

A felsőoktatási intézményekkel való együttműködések kiegyensúlyozottabbakká váltak, a kölcsönös előnyök és „hasznosságok” jegyében alakultak. Az intézet kutatási programjai megvalósításában rendszeresen vonja be pályázati, konzorciális partnerként az egyetemeket (pl. NKFP program). A felsőoktatási intézmények (vagy azok oktatói) jó néhány egyedi feladat megoldásában is részt vesznek (itt az immár hagyományos PTE, BKE, a Debreceni Egyetem, a SZETE stb. mellett újak is találhatóak, mint pl. a Kodolányi János Főiskola, vagy a Közép-Európai Egyetem). Zökkenőmentes a Széchenyi István Egyetemmel (melynek doktori képzési programjaiba is bekapcsolódtak a kutatók), működtetett közös tanszék, ugyanúgy, mint a PTE Közgazdaságtudományi Karával folytatott regionális gazdaságtani interdiszciplináris doktori iskola. A partner egyetemek igen pozitív hozzáállást tanúsítanak kutatóink egyetemi habilitálását illetően (a beszámolás évében ez két főt érintett a Miskolci és a Debreceni Egyetemen). A kutatói létszám több mint 90%-a (közöttük egyre több fiatal) oktat felsőfokú tanintézetben. Ennek révén a tankönyvek, jegyzetek mellett a graduális és posztgraduális képzésekben a regionális tudomány eredményei közvetlenül is megjelentek, amit erősítenek a PHD témák, és több százra tehető disszertáció. E képzéseknek is köszönhető, hogy mára Magyarország rendelkezik az EU regionális politikája követelményeinek megfelelő szakembergárdával.

Az intézeti kapcsolatrendszer kiemelt területe a regionális politika, a területfejlesztés és az EU-integráció kormányzati szerveivel való, minden esetben konkrét kutatási feladatok megoldását, vagy szakértői, konzulensi tevékenységeket jelentő együttműködések. E munkák eredményei visszatükröződtek a jelentősebb fejlesztési dokumentumokban (pl. OTK, NFT), s mindezek elismerést is jelzi, hogy több vezető kutatót kértek föl a kormányzati konzultatív mechanizmus tanácsadó, véleményező testületeiben való részvételre. Az itt írtak érvényesek a regionális fejlesztési tanácsokkal, ügynökségekkel, önkormányzatokkal, kistérségi fejlesztési szervezetekkel való kapcsolatokra is, azzal a különbséggel, hogy itt értelemszerűen egy-egy fejlesztési dokumentum felülvizsgálatában, vagy előkészítésében történő együttműködés valósult meg.

Az elmúlt évben egyre több tanácsadó szervezet, multinacionális cég kereste meg az intézetet (túlnyomórészt konzorciális partneri viszonyt felajánlva), egy-egy kutatási programban, avagy képzésekben, továbbképzésekben való részvételre. Ez az RKK számára újfajta, problémákat is jelentő szerepet, „másfajta tudást” követelt.

Az OTKA, az OKTK pályázatok száma és nagyságrendje nagyjából azonos az előző évivel. Örvendetes, hogy sikerült új NKFP pályázatokat is nyerni. Az egyéb pályázati források száma és nagyságrendje emelkedést mutat. Az intézeti összköltségvetés egyharmada ezekből a pályázatokból származik.

A tudományos rendezvények és az azokon tartott előadások száma kismértékben emelkedett. Egyre gyakrabban fordult elő, hogy ezeken, valamint a szakmai képzéseken, továbbképzésen a fiatalabb korosztályhoz tartozók vettek részt nagy sikerrel. A beszámolás évéből kiemelt jelentőségű az RKK jubileumi (20. évfordulós) rendezvénysorozata, mely jó alkalmat szolgáltatott országosan is a regionális tudomány eredményeinek áttekintésére. A másik a Magyar Regionális Tudományi Társaság - Nyíregyházán több mint másfélszáz résztvevővel tartott - 2. vándorgyűlése. Figyelemmel a társaság tudományos kvalifikációjára, az intézet célul tűzte ki, hogy kezdeményezi e társadalmi szervezet az Akadémia égisze alá vonását.

A publikációs tevékenység, a könyvkiadás volumene egyenletességet mutat; nőtt az idegen nyelvű publikációk száma. Továbbra is meghatározó a Dialóg Campus Kiadóval való együttműködés, ami immár külföldön megjelentetett, idegen nyelvű könyvet is produkált. A könyvek közül kiemelendő az RKK 1984-2004. évi publikációs tevékenységét tartalmazó kiadvány, amely igen jelentős országos szakmai visszhangot váltott ki.

Végül, mint a kapcsolatok egy sajátos formájáról, szólni kell a kutatási egységek infrastrukturális elhelyezéséről, mely több helyütt is jelentős problémákat hordoz. Nincs megoldva a szolnoki, a miskolci, valamint a székesfehérvári osztály végleges elhelyezése, az intézet budapesti osztályának pedig el kell hagynia a vári központot.

IV. Nemzetközi kapcsolatok és pályázatok

Az RKK hagyományos nemzetközi kapcsolatai tovább folytatódtak, de új programokkal, partnerekkel bővültek és bizonyos súlyponteltolódások is történtek.

A korábbi éveknek megfelelően kutatási együttműködésekben, tanácskozásokon való részvételben, rövidebb, hosszabb tanulmányútban öltöttek testet a Bolgár, a Román, avagy a Lengyel Tudományos Akadémia földrajzi intézeteivel, épp úgy, mint több korábbi EU-tagállammal meglévők. Az Orosz Tudományos Akadémiával kötött MTA-megállapodás kutatási együttműködési programjában a két ország regionális fejlődésének összehasonlító elemzése is szerepel (partnerek: OTA Földrajzi Kutatóintézete és novoszibirszki Közgazdaságtudományi Intézete).

Az intézet kutatási programjai a kapcsolatok részbeni átstrukturálását, kibővítését követelték meg. Ezek egy része az EU különböző szerveivel (pályázatok, szakértői tevékenység), másrészt a határ menti kutatásokkal összefüggésben a szomszédos országok tudományos szerveivel, egyetemeivel, szakembereivel való tartós kapcsolatokat jelentettek, azaz az érintett területekre vonatkozó kutatási program megvalósítását (osztrák, szlovák, ukrán, román, szerb, horvát határ menti kutatások, illetve az euroregionális együttműködéseket megvalósító szervezetek, intézmények). Ugyanezt erősítették a Kárpát-medence régiói sorozat előkészítésével kapcsolatos együttműködések is. Tovább folytatódott a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetemmel és kolozsvári Babeş–Bolyai Tudományegyetemmel való együttműködés, s biztató kezdeteket mutat az Ukrán Tudományos Akadémiával való kapcsolat-felvétel.

Az RKK több esetben (a pályázati kiírásokból is fakadóan) vont be egy-egy nagyobb jelentőségű programjába külföldi partnereket, de egyre gyakoribb az is, hogy jelentős külföldi kutatási szervezetek ajánlottak föl konzorciális partneri együttműködést. A korábban indított programok, mint pl. EXLINEA, RIS, ADAPT (az EU 6. keretprogramjában) egy része zárult, azaz elkészültek a kutatási záró dokumentációk, s vannak, amelyek tovább folytatódtak, mint pl. a PHARE CBC és a PHARE INTERREG. Megállapítható, hogy összességében (és főként a források vonatkozásában) nőtt a nemzetközi pályázatok száma, nagyságrendje.

A 2004. év meghatározó eredményének az Európai Unió regionális fejlesztési kutatásaiban való megjelenést tekintjük. Az Európai Bizottság Regionális Politikai Főigazgatósága által kiírt pályázatok közül az intézet nyolc kutatási feladatot nyert. Két kutatási projektben a konzorciumot az intézet irányítja.

Ugyancsak emelkedett a külföldi szakértői tevékenységek száma (ami esetenként valamelyik európai uniós szerv előtt Magyarország képviseletét is jelentette), több kutatót hívtak meg vendégprofesszornak vagy nagy nemzetközi konferencián történő előadásra. Ezzel együtt mind többször keresik fel az intézetet külföldi vendégprofesszorok, az Unió regionális politikájának reprezentánsai. Az intézet idegen nyelvű sorozata a Discussion Papers jelentős hivatkozási indexet mutat, 2005-ben hat számmal gazdagodott.

V. Az év folyamán megjelent jelentősebb publikációk

1. Könyvek

 

Baranyi Béla: A határmentiség dimenziói. Magyarország és keleti államhatárai. Budapest-Pécs: Dialóg Campus Kiadó, 2004. 309 p. (Studia regionum)(Dialóg Campus szakkönyvek)(Területi és települési kutatások, 22.).

Barta Györgyi (szerk.): A budapesti barnaövezet megújulási esélyei. Budapest: MTA Társadalomkutató Központ, 2004. 347 p. (Magyarország az ezredfordulón. Stratégiai tanulmányok a Magyar Tudományos Akadémián. Műhelytanulmányok).

Csatári, Bálint – Kanalas, Imre – Nagy, Gábor – Szarvák, Tibor: Regions in Information Society – a Hungarian Case-Study. Pécs: Centre for Regional Studies, 2004. 113 p. (Discussion papers, 42.).

Enyedi, György – Tózsa, István (eds.): The Region. Regional Development, Policy, Administration, E-Government. Budapest: Akadémiai Kiadó, 2004. 480 p. (Transition, competitiveness and economic growth, 5.).

Faragó, László: The General Theory of Public (Spatial) Planning. The Social Technique for Creating the Future. Pécs: Centre for Regional Studies, 2004. 85 p. (Discussion papers, 43.).

Gál Zoltán: Spatial Development and the Expanding European Integration of the Hungarian Banking System. Pécs: Centre for Regional Studies, 2004. 64 p. (Discussion Papers, 45.).

Hajdú, Zoltán: Carpathian Basin and the Development of the Hungarian Landscape Theory Until 1948. Pécs: Centre for Regional Studies, 2004. 47 p. (Discussion Papers, 44.).

Horváth Gyula (szerk.): Dél-Szlovákia. Budapest–Pécs: MTA Regionális Kutatások Központja, Dialóg Campus Kiadó, 2004. 523 p. (A Kárpát-medence régiói, 2.).

Nagy Imre – Kugler József (szerk.): Lehet-e három arca e tájnak? Tanulmányok a délkeleti határrégió újraszerveződő kapcsolatairól. Békéscsaba–Pécs: MTA Regionális Kutatások Központja, 2004. 287 p.

Pálné Kovács Ilona (szerk.): Versenyképesség és igazgatás. Tanulmányok a regionális versenyképesség igazgatási feltételeiről. Pécs: MTA Regionális Kutatások Központja, 2004. 265 p.

Rechnitzer János – Lados Mihály: A területi stratégiáktól a monitoringig (módszertan, gyakorlati praktikumok). Budapest–Pécs: Dialóg Campus Kiadó, 2004. 364 p. (Studia regionum)(Dialóg Campus tankönyvek).

Rechnitzer János – Lengyel Imre: Regionális gazdaságtan. Budapest-Pécs: Dialóg Campus Kiadó, 2004. 391 p. (Studia regionum)(Dialóg Campus tankönyvek)(Területi és települési kutatások, 26.).

 

2. Tanulmanyok

 

Barta, Györgyi: Spatial processes of Hungarian industry. In: The Hungarian Labour Market. Review and Analysis 2004. Eds.: K. Fazekas, J. Koltay, Zs. Cseres-Gergely. Budapest: Institute of Economics HAS, Hungarian Employment Foundation, 2004. 137–151. p.

Csizmadia Zoltán – Grosz András – Szépvölgyi Ákos: A regionális innovációs rendszer kínálati oldala a Közép-Dunántúlon. – Tér és Társadalom, 18. 2004. 3. 111–125. p.

Enyedi György: Public Participation in Socially Sustainable Urban Development. Pécs: UNESCO, Centre for Regional Studies, 2004. 39 p.(UNESCO/MOST Program).

Enyedi György: Regionális folyamatok a posztszocialista Magyarországon. – Magyar Tudomány, 110.(49) 2004. 9. 935–941. p.

Enyedi, György: Applied geography in Central Europe. In: Applied Geography. A World Perspective. Ed.: A Bailly, L.J. Gibson. Dordrech: Kluwer, 2004. 169–187. p.

Hajdú Zoltán: A közigazgatási régió történeti, funkcionális összefüggései és alakváltozásai Magyarországon. – Magyar Tudomány, 110. (49) 2004. 9. 942–951. p.

Hajdú Zoltán: Political geographical issues of Hungary’s accession to the European Union. – Földrajzi Értesítő, 53. 2004. 1–2. 51–76. p.

Hajdú, Zoltán: Renewal of cross-border cooperation along the Hungarian-Croatian border. In: Challenged Borderlands. Transcending Political and Cultural Boundaries. Eds.: V. Pavlakovich-Kochi, B.J. Morehouse, D. Wastl-Walter. Aldershot: Ashgate, 2004. 109–121. p.

Hardi Tamás: Az államhatárokon átnyúló régiók formálódása. – Magyar Tudomány, 110. (49) 2004. 9. 991–1001. p.

Horváth Gyula: A strukturális politika és a kelet-közép-európai régiók. – Területi Statisztika, 44. 3. 236–251. p.

Horváth, Gyula – Pálné Kovács, Ilona – Christos J. Paraskevopoulos: Institutional „legacies” and the shaping of regional governance in Hungary. – Regional and Federal Studies, 14. 2004. 3. 430–460. p.

Kovács Katalin: Hollóföldi történet: egy faluszövetkezet alapítása és tündöklés nélküli bukása a rendszerváltást követő években. In: Fehéren, feketén. Varsánytól Rititiig. Tanulmányok Sárkány Mihály tiszteletére. Szerk.: Borsos B., Szarvas Zs., Vargyas G. Budapest: L’Harmattan, 2004. 415–435. p.

Nagy, Erika: Adaptation and differentiation: the corporate strategies of international investors in the emerging retail market of Hungary. In: Foreign Investments and Regional Development in East Central Europe. Ed.: D. Turnock. London: Ashgate, 2004. 264–288. p.

Nagy, Erika: Urban development in post-transition Hungary. Emerging social conflicts as constraints for a locality. – Geographia Polonica, 77. 2004. 2. 137–151. p.

Nagy, Gábor: Measuring the activity of the information society. Creating regional, county and town level information indexes (in the case of Hungary). In: Formation of Information Society in the Regions of Uniting Europe. Ed.: W. Retkiewicz. Łódź: University of Łódź Department of Space Economy and Spatial Planning, 2004. 124–149. p. (Space – Society – Economy, 6.).

Pálné Kovács Ilona: A közigazgatási régiók esélyei hazánkban. – Magyar Tudomány, 110. (49) 2004. 9. 952–961. p.

Pálné Kovács Ilona: A regionális gazdaságfejlesztés igazgatási összefüggései. In: Versenyképesség és igazgatás. (Tanulmányok a regionális versenyképesség igazgatási feltételeiről). Szerk.: Pálné Kovács I. Pécs: MTA Regionális Kutatások Központja, 2004. 11–31. p.

Pálné Kovács, Ilona: Challenges of regional policy and responses of traditional public administration in East-Central European countries. – Society and Economy. 26. 2004. 2–3. 325–339. p.

Pálné Kovács, Ilona: The legal and regulatory framework of fiscal decentralization. In: Intergovernmental Finance in Hungary. A Decade of Experience 1990–2000. Eds.: M. Kopányi, D. Wetzel, S. El Daher. Washington–Budapest: World Bank Institute, Local Government and Public Service Reform Initiative, 2004. 93–111. p.

Timár, Judit – Jelenszkyné Fábián, Ildikó: Female representation in the hiegher education of geography in Hungary. – Journal of Geography in Higher Education, 28. 2004. 1. 101–110. p.

Timár, Judit: Gendered urban policy-making: the role of geographical scale in women’s participation in Hungarian local governments. In: Gendered Cities. Identities, Activities, Networks. A Life-Course Approach. Eds.: G. Cortesi, F. Cristaldi, F. Droogleever. Rome: Societa Geografica Italiana, 2004. 227–243. p.

Timár, Judit: More than „Anglo-American”, it is „Western”: hegemony in geography from a Hungarian perspective. – Geoforum, 35. 2004. 5. 533–538. p.

Váradi, Monika Mária – Wastl-Walter, Doris: Ruptures in the Austro-Hungarian Border Region. In: Challenged Borderlands. Transcending Political and Cultural Boundaries. Eds.: Pavlakovich-Kochi, V. Morehouse, B.J. Wastl-Walter, D. Aldershot: Ashgate, 2004. 175–192. p.

B) Az intézet 2005. évi fő kutatási céljai

I. Tudományos célkitűzések

Az intézet 2005-ben elemezni kívánja az EU strukturális, kohéziós politikájának változásait, illetve ennek hatásait a 2007–2013-as költségvetési periódusra, s az új kohéziós politikai előírásoknak a hatását a hazai regionális politikára.

Az RKK célul tűzi ki annak vizsgálatát, hogy Magyarország eddigi részvétele a különböző euroregionális programokban mennyire volt eredményes, és hogyan lehetne javítani az ország teljesítményén, hol voltak az alapvető hiányosságok és mit kell tenni ezek megszüntetése érdekében, s mely területeken kezdeményezhet Magyarország transznacionális együttműködéseket.

Horvátország EU csatlakozása Magyarországnak történeti, gazdasági-térszerkezeti, nemzetiségi okoknál fogva egyaránt fontos. Az erre is tekintettel történő vizsgálatok során fel kívánják tárni Horvátország területi szerkezetének sajátosságait, a regionális politika cél-, eszköz- és intézményrendszerét, és javaslatokat megfogalmazni a horvát regionális politika EU-kompatibilitásának erősítéséhez nyújtandó magyar szakmai támogatás lehetséges területeire.

A sajátos területi konfliktusok és változásaik körében indítandó kutatás fő célkitűzése a perifériaképződés komplex vizsgálata Magyarország államhatárai mentén, különös tekintettel azokra a halmozottan hátrányos határ menti térségekre, ahol a súlyos társadalmi-gazdasági, fejlettségbeli problémák ma is hatványozottan érvényesülnek.

Az európai nagyvárosokra kiterjedő kutatás célja, hogy megvizsgáljanak néhány olyan európai nagyvárost, amelyek az elmúlt egy-két évtized során arculat- és szerepkörváltás hatására leromló vagy marginális helyzetű városból friss európai városi központokká váltak, s elemezzék ezek hazai adaptációs lehetőségeit. A magyarországi új városok lehetséges szerepeinek vizsgálata körében a modernizációs folyamatokat és társadalmi-gazdasági funkciók átalakulásait kívánja elemezni. Nagyvárosaink kutatása során arra az alapvető kérdésre keresik a választ, hogy e településeknek a sajátos földrajzi helyzetéből adódó mely lehetőségeik azok, amelyek alapján a határ menti térségek életében jelentős szerepet tölthetnének be a gazdasági-kulturális kapcsolatok fejlesztésében.

A területfejlesztési intézményrendszer további reformját érintő kutatások során alternatívákat kívánnak bemutatni a különböző területfejlesztési megközelítések lehetősége és szükségessége, új irányítási, tervezési paradigma, a humánerőforrás-fejlesztés és a foglalkoztatáspolitika sajátos kezelése témakörökben. A többcélú kistérségi társulások tapasztalatainak feltárására irányuló kutatás a társulásokat létrehozó, és az új társulás alakításától tartózkodó kistérségek motivációit, kistérségi szervezetépítési stratégiáját és döntésük egyéb hátterét kívánja feltárni.

A fenntartható regionális gazdasági fejlődés (növekedés) témakör kidolgozása során a gazdasági értelemben fenntartható regionális növekedés-fejlődés új kihívásait, a „kelet-európai” adaptáció, versenyképességi felzárkózás lehetőségeit kívánják elemezni. A területfejlesztés és a környezetvédelem kapcsolatának kutatási céljai az EU környezet-integrációs folyamatok ökológiai és társadalmi hatásainak, valamint azoknak a területfejlesztéssel kapcsolatos térbeli, gazdasági, társadalmi és politikai konfliktusainak vizsgálata.

II. Egyéb tudományos célok

2005-ben az intézet a Kárpát-medence régiói sorozatban elkészíti a Vajdaság és a Dél-Erdély, valamint valamennyi magyarországi régió köteteinek kéziratait, s ez utóbbiak közül megjelenteti a Dél-Dunántúl, a Dél-Alföld és a Közép-Magyarország régiókét. Megjelenik a XXI. század eleji Kelet-Közép-Európa és Magyarország regionális helyzetét bemutató angol nyelvű kötet.

A régiók versenyképessége programot a kutatási eredmények összegzését adó tanácskozással és kötettel zárják, s új NKFP pályázatot nyújtanak be. Több új nemzetközi projektet indítanak, melyek közül kiemelkednek az Európai Bizottság Regionális Politikai Főigazgatósága által a Kárpát-medencei régiók interregionális együttműködésének fejlesztésére és a nagyrégiók kialakítására szóló nemzetközi pályázat és a PHARE INTERREG programok folytatása.

Az RKK szerepet vállal a MeH–Akadémia közötti együttműködés kutatási feladatainak megoldásában, kiemelt feladataként vesz részt a területfejlesztési intézményrendszer, a regionalizáció kormányzati feladatainak és az új Nemzeti Fejlesztés Terv tudományos előkészítésében. Folytatja a különböző szintű fejlesztési dokumentumok (régiók, megyék, kistérségek) felülvizsgálatában, elkészítésében való közreműködését.

A következő esztendőben legalább öt PhD-fokozat megszerzése várható, egy doktori értekezés készül el, illetve két habilitációra kerülhet sor. Az intézet megújítja tudományos menedzsmentjét, informatikai rendszerét, honlapját.