A tudós iskolaépítő

In memoriam Buday-Sántha Attila (1941–2014)

A Pécsi Tudományegyetem Közgazdaságtudományi Karának nagy egyénisége, a magyar regionális tudomány oktatási és kutatási rendszere megteremtésének egyik jeles képviselője távozott közülünk. 2014. május 17-én tragikus hirtelenséggel elhunyt Buday-Sántha Attila professzor.

Buday-Sántha Attila 1941. november 15-én született Szekszárdon. Középiskolai tanulmányait a pécsi Nagy Lajos Gimnáziumban végezte. 1964-ben szerzett agrármérnöki diplomát a Keszthelyi Agrártudományi Egyetemen, később agrármérnök tanári és vállalatgazdasági szakmérnöki képesítést is szerzett. 1974-ben védte meg az egyetemi doktori értekezését, 1982-ben pedig a közgazdaságtudomány kandidátusa címet szerezte meg. 1994-ben MTA doktora címet kapott, s ugyanebben az évben habilitált a Janus Pannonius Tudományegyetem Közgazdaságtudományi Karán. 1969-től gazdasági tanárként dolgozott, 1972-től a kar alkalmazásában állt, 1994-től egyetemi tanári kinevezést kapott. 1989-ben lett a kar Agrár-, Környezet- és Regionális Gazdaságtan tanszékének vezetője.

Érdeklődési területe az agrár- és vidékpolitika, a környezetgazdálkodás és a regionális fejlesztéspolitika volt. E területekhez tartozó tárgyakat oktatott alap- és mesterképzési programokon, valamint a doktori képzésben. Buday-Sántha Attilát a környezet-gazdaságtan, az agrár- és vidékfejlesztés programadó egyéniségeként, kiváló kutatójaként tartják számon.  Új kutatási irányzatot alapozott meg e három tudományágazat gyakorlati (társadalmi-ter­vezési) alkalmazásában. Számos hazai és nemzetközi regionális és ágazati versenyképességi és fejlesztéspolitikai kutatás vezetője, koordinátora volt. Több kutatási projektet vezetett gyakorlati tervező vagy önkormány­zati és kormányzati szervek megbízásából. Elévülhetetlen érdemeket szerzett a regionális gazdaságtani képzés hazai elismertetése és elterjesztése területén is. Sok tudományos szervezet tagja, országos és regionális szervezetek vezetőségében tevékenykedett.

Munkáját számos szakmai díjjal ismerték el, többek között Akadémiai Kutatói Díjat (1986), Pro Régió Díjat (2004) kapott, elnyerte a Baranya Megyei Önkormányzat Felsőoktatási Díját (2002), a Pro Renovanda Cultura Hungariae Alapítvány Deák Ferenc Kutatási Díját (2008) és a FAO Élelmezési Világnap Díját (2009). Szép számmal töltött be tudományos-szakmai közéleti tisztséget. Hosszú ideig volt titkára, majd elnöke a Pécsi Akadémiai Bizottság agrártudományi munkabizottságának és az MTA Regionális Tudományi Bizottsága felsőoktatási albizottságának.  A Magyar Regionális Tudományi Társaság 2011-ben alelnökévé választotta.

Több évtizedes kutatói pályája során három fő probléma foglalkoztatta. Az ezekben elért eredményeket az elmúlt két évtizedben szintézisbe is foglalta. Előbb az agrárpolitika, a versenyképes mezőgazdaság működése, kölcsönhatása a települési környezettel, az agrárgazdaság regionális beágya­zottsága és térformáló szerepe a fejlődés különböző korszakaiban témakör kutatásában publikált nagy visszhangot kiváltott dolgozatokat. Különösen sokat foglalkozott az agrártermelés környezeti hatásaival.  E kutatásainak összegzéseként az Akadémiai Kiadónál 1991-ben megjelent A mezőgazdasági melléktermékek hasznosítása és a környezetvédelem c. munkája. Nevéhez fűződik a Balaton településkörnyezeti állapota agrártermeléshez kapcsolódó elemeinek vizsgálata. E kutatásainak összegzését A Balaton régió fejlesztése címmel a Saldo Kiadó gondozta 2007-ben.

Kutatásának második hosszú korszakában a környezet-gazdaságtan tudományos rendszerének kidolgozásával foglalkozott. E kutatási eredményeit környezetgazdálkodási nagymonográ­fiákban (Akadémiai Kiadó, 1993; Tankönyvkiadó, 1996; Dialóg Campus Kiadó, 2002, 2009) adta közre.

Tudományos működésének harmadik korszakában a vidék- és agrárfejlesztés kölcsönhatá­sainak elemzésében ért el nagy érdeklődést és elismerést kiváltó eredményeket. E kutatói periódusát az Agrárpolitika–vidékpolitika c. munkája (Dialóg Campus Kiadó, 2006) fémjelzi, amely három kiadásban jelent meg. 2011-ben a Saldo Kiadónál publikált Agrár- és vidékpolitika című munkájának következtetése az, hogy a magyar mezőgazdaság a rendszer­változást követően utat vesztett, mert képtelen a fenntarthatóság követelményeinek megfelelően a társadalmi, ökológiai és gazdasági (versenyképességi) célokat összhangba hozni és azokat a fejlődés szolgálatába állítani.

Regionális fejlesztéspolitikai tevékenysége is sokrétű volt. Közreműködött országos és területi agrárgazdasági koncepciók kidolgozásában, regionális és településfejlesztési dokumentumok összeállításában. Nyugdíjba vonulását követően fejeződött be az a nagyszabású kutatómunka, amely a TÁMOP finanszírozásában a Dél-dunántúli régió megújulásának belső erőforrásait tárta fel. A két tucat kutatóból álló teamet lelkesen és energikusan irányította. Vitaüléseket szervezett, volt energiája arra is, hogy igyekezzen megértetni a döntéshozókkal a stratégiaalkotás tudományos megalapozásának fontosságát. Jól tudta, hogy ez a meggyőzés kevés sikerrel járhat, hitt azonban abban, hogy a folyamatos párbeszéd eredményre vezet.

Buday-Sántha Attila publikációs jegyzékében – a több mint kétszáz tanulmányon kívül – 22 könyv és 10 önálló kiadvány szerepel.

Aktív kutatói pályája példamutató oktató munkával párosult. Egyéni kutatási sikerei mellett kiemelkedő tudo­mányszervező, iskolateremtő tevékenysége. Magyarországon az ő irányítása alatt álló tanszék indította el a környezet-gazdaságtan és alapozta meg a regionális tudomány egyetemi oktatását. Ebben a munkájában erőteljesen támaszkodott az MTA Regionális Kutatások Központjának tudományos potenciáljára. Buday-Sántha Attila hitt az egyetemi és az akadémiai szféra együttműködésének fontosságában, e kapcsolatok alakításában kiemelkedő érdemei voltak.

Jelentős eredményeket mutatott fel a regionális tudomány többszintű egyetemi oktatásának megszervezésében. 1994-ben ő alapította Kelet- és Közép-Európa első regionális politikai és gazdaságtani doktori iskoláját, amelyben eddig több mint félszáz doktori fokozat született. Nagy figyelemmel kísérte a határon túli fiatal magyar kutatók felkészülését és pályájuk alakulását. Tíz erdélyi és vajdasági szakember szerzett tudományos fokozatot, és sokan dolgoznak értekezésükön. Olyan tudományos iskolát teremtett, amelyben az interdiszciplináris gondolkodás, a folyamatos megmérettetés, a tudományos morál és igényesség, a mások eredményei iránti tisztelet volt a meghatározó. Büszkék lehetünk arra, hogy a magyar egyetemek regionális tudományi képzési programjai a pécsi iskola alapjaira épültek.

Szigorú, következetes, önzetlenül mindig segítőkész, kemény munkatempót diktáló, nem egyszer a porosz oktatási tradíciókat is felhasználó tudós professzor volt, akit több ezer közgazdász, regionális kutató,  terület- és településfejlesztés szakember zárt a szívébe, s akinek tanításaira, példamutató magatartására hosszú ideig emlékezni fognak. Tudományos ethosza követendő példa a fiatal kutató generáció számára.