A magyar állam története és az államhatárok tudatos ellenőrzése, védelme a honfoglalástól kezdve folyamatosan egybekapcsolódott. A gyepűrendszer, a határ(őr)vármegye, Erdély jelentős részben határvédelemhez kapcsolódó története, az ország déli határai mentén életre hívott mélységben tagolt bánsági védelmi övezet és végvárvonal, majd a Katonai Határőrvidék története messzire vezető hatásokat generált.

A kiegyezés után a belső és külső határok funkcionálisan eltérő tartalmat hordoztak. Az első világháborús vereséggel felbomló történelmi Magyarország ellenséges környezetben, katonailag szinte védhetetlen határok közé, kisantanti ellenséges környezetbe került. Magyarországnak mindenkor volt nagyhatalmi szomszédja (néha több is), de a második világháború alatti német és szovjet szomszédság csaknem végzetesnek bizonyult.

A vesztes második világháború után az ország beilleszkedett a megosztott világ struktúráiba. A kettős vasfüggöny (a „rendes” nyugati és a szovjet) mind nyugat, mind pedig a Szovjetunió felé sajátos, de funkcionálisan és ellenőrzéstechnikailag bonyolult határvilágokat teremtett. A hidegháború után az átalakuló világban az ország határokra vetettsége sok szempontból megmaradt, ma is sajátosan jelentkeznek a NATO, illetve az EU határdimenziói az ország életében.

Az új világrend, valamint a napjainkban is folyó átalakulása egyszerre vet fel szövetségesi, elsődleges és másodlagos szomszédsági, valamint globális összefüggéseket. A határok funkciója és politikai tartalma nem egyszerűsödik, hanem részben a globális környezeti és migrációs folyamatok miatt egyre érzékenyebbé válik.

A kötet megvásárolható a Kiadó weboldalán.